Nem vagyunk manapság túl jóban az emberrel, akit a feleségemnek hívnak, mondtam is neki, hogy élvezze a szabadságot, járjon el, ismerkedjen, pasizzon nyugodtan, majd én meg jó képet vágok hozzá, bármit csinál, mert megérdemlem, mint vérzõ szív a bónusztövist. Csak az anális szexet kerülje, ha lehet, mondtam a feleségemnek, de közben azt gondoltam, amit ilyenkor mindenki gondol: egye fene, legfeljebb megkörnyékezi egy impotens tõzsdealkusz vagy egy jezsuita pap, ilyesmibõl nagy baj nem lehet.
De hogy pont egy call centeres kezdjen ki a feleségemmel, ráadásul munkaidõben, azt álmomban nem gondoltam volna. Ha porszívóügynök vagy használtautódíler, még azt mondom, rendben van. Nem lehet jezsuita pap mindenki, aki beindul a feleségemre. De hogy pont egy call centeres kis pöcs, munkaidõben? Össze vagyok törve, egyszerre vesztettem el a hitemet a mobiltelefóniában, a szolgáltatóiparban és a globalizációban.