Van, ami addiktívabb, mint a crack, a heroin és a számlás tanácsadás politikai haverjainknak: egy jó hete hozta be NAK a szerkesztõségbe a tiszta kukoricakeményítõbõl készült vietnámi fogpiszkálót, mostanra meg vagyunk közel tucatnyian, akik egész nap átlátszó rudacskát tartunk a szánkban és közben lassú, de erõs rágómozdulatokat teszünk, mint egy ábrándos üregi nyúl.

Lassan a húsiparban is felfogják, hogy az emberek többsége tudja, mibõl készül a párizsi, és nem eszik olyat. Mit tesz ilyenkor a haladó gondolkodású hentesmágnás? Elkapja a szmókereket a vécében és állásuk megtartásáért cserébe arra kényszeríti õket, hogy szívjanak be, amennyire csak tudnak, közben pedig nézzék meg, mit tudnak kihozni egy rúd párizsiból. Hát ezt.

A magyar marhának elképesztõen domborodó, szinte rákosan burjánzó, gusztustalanul zsíros fara van és rembrandti-boschi rémisztõ sötétben álldogál egy „Mesterséges” felirat mögött. Onnan tudni, hogy ez a borzalmas korcs magyar, hogy nemzetiszín piros-fehér-zöld szalaggal van átkötve, mint annak idején Torgyán József gigászi kampányveknijei. A kép hangulata gyászosabb, mint Gyurcsány miniszterelnök reformkommunikációja. Mindez egy óriásplakáton látható nem máshol, mint a stockholmi metróban.

A nyár haknislágere lehet és informatikus-körökben a csapatépítõ tréningek masszív alkoholbeviteli fázisában is jó eséllyel elõkerül majd a kínai Intel-manufaktúrák reggeli tornáját aláfestõ nóta. Az internetre szivárgott hangfelvétel klasszikus egy szintis felállásban (refrénnél kórus azért van) hirdeti, hogy a processzorgyártó egy boldog család és minden nagyon jó.

Nem kell Sherlock Holmes-i kombinációs készség, ha valahol sokadszor adnak vissza rosszul, kizárhatjuk a lehetetlent, vagyishogy a pénztáros egy intergalaktikus kémcsereprogram tagja, aki a vásárlók déenesmintáiért cserébe tesz apróbb szivességeket a vezetõségnek munkaidõ után. Olvasónk, Boci oknyomozásából kiderül, a sötétség erõi sajnos teljesen hagyományos formában húznak le mindenkit egy MOL-benzinkúton, de összeesküvés azért van:

Levelemben az Üllõi út 661. alatt álló MOL töltõállomásról írok (Lõrinc Center mellett). Ezen a kúton többször tankoltam már, bár eddig igen naivan álltam hozzá az eladók viselkedéséhez. Elõször néhány hónappal ezelõtt volt problémám a kúttal (sõt nem is a kúttal, hanem a pénztárosokkal), amikor is 20000 forintos bankjeggyel fizettem. 1000 és 2000 forintosokban kaptam a visszajárót, a bankjegyek össze-vissza voltak és valahogy egy ezressel kevesebbet adtak vissza, amit csak késõbb vettem észre.

Agyhalottbirkától kaptuk ezt a csodát, hogy ismét derûsen induljon a hét. A termék gazdaságosságát már csak úgy lehetne fokozni, ha az összeset a sarokba öntenék és egy táblával jeleznék felette, hogy azmiaz.

A következõ képet a Debrecen Plazaban lõttem. Annyira gazdaságos kiszerelésû a vízkõoldó, hogy cimke helyett nemes egyszerûséggel filctollal írják rá a flakonra a tartalmat és a vonalkód számát.