Milyen szerepben nem láttuk még az ismert önfuttató mûvészt, aki egyébként egy angyal, csak nem látszik rajta? És vajon újra menõ lehet-e a Nike, ami valamikor a kilencvenes években kiesett a pixisbõl, hogy átadja a helyét az ezredforduló Nike-jának, a Pumának?
A Homár elõször a Budai Polgár vezércikkénél hitte azt, hogy ez a szélsõ pólus, aztán a Buzeránál, erre most kiderül, hogy hiába ismerjük olyan régen, mégis félrevezetett még egy rafinált tízlábút is.
A Homár barátaival elment menyhalat fogni a jeges, a maga módján mégis barátságos Újpesti Duna-partra. A menyhal a hedonisták nagy barátja, merthogy tõkehalféleként a húsa hófehér, a szálkái a gerincen maradnak, a mája pedig tõkehal-rokonként szarvasgomba-kategóriájú csemege. Ami igazán értékessé teszi, az az, hogy csak télen aktív, tavasszal, nyáron és õsszel tavasznyárõszi álmot alszik. Ebbõl 2 dolog következik: csak rohadt hidegben lehet megfogni + kicsi marad.
De kanyarodjunk a gumimacik irányába.
András szösszenete alapján felmerül a klasszik vicc, hány ember kell egy hírlevélrõl leiratkozáshoz, illetve fény derül egy egészen új sportágra, amit még évtizedekig nem fognak elismerni az olimpián.
Történt egyszer, hogy párom regisztrálta magát a Beresalexandra.com-oldalon és kérte, hogy küldjék neki rendszeresen az Alexandra fittnes órarendjét. Hogy hogynem végül effektív ugrabugrálásra nem került sor, de az órarendek csak jöttek hetente legalább egyszer, de inkább többször. Miután már nem volt rá szükség kedvesem rákattintott (az elmúlt hónapokban már vagy ötvenszer) az "órarend lemondása" mondatra, amit a rendszer vissza is igazolt, hogy sikeresen leíratkozott. De az órarendek csak jöttek, csak jöttek.
Elõször ezt a kis fotógyûjteményt találta a Homár, amiben amerikai telefonreklámok, mármint plakátok vannak összegyûjtve a tízes évektõl a hetvenesekig. Egyszer érdemes végigfutni. Az igazi kincseket azonban az oldal átnézése után találtuk meg. Lapozzon tovább, mert jön a magyar vonatkozás!