
öcsém székesfehérváron az állatorvosi rendelõben látta ezt a felhívást, miszerint egy macskát keresnek :)
öcsém székesfehérváron az állatorvosi rendelõben látta ezt a felhívást, miszerint egy macskát keresnek :)
Fõleg gyerekkel. Lehet röhögcsélni a japánok vécéfetisizmusán, de tagadhatatlan, hogy néha jól sül el a dolog. No nem úgy értve, hanem úgy, hogy ott még egy kismama is képes lehet megalázó talajgyakorlatok nélkül megszabadulni a salakanyagoktól. Errõl Melinda nálunk többet tud sokkal,
Az évtized fejlesztése lehetett volna az 50-as években, Tuxi azonban ma reggel küldte be ezt a szuperolcsó parasztvaktást. Legalább a fogorvosok nem ajánlják.
Az egyik DM drogériában bukkantam a bolthálózat saját terjesztésû gyermekfogkrémére, amely a felirat szerint - és most tessék megkapaszkodni - cukormentes! Sokszor eszembe jut egyik "vezetõ" reklámügynökségünk kreatívjának hírhedt mondása: "A vásárlót nem lehet eléggé lenézni". Kiváncsi vagyok, hogy ezzel az õrületes reklámfogással mennyivel sikerült növelni a fogkrém eladási mutatóit. Hacsak a kisegítõ iskolák kisboltjaiban nem...
Két eset még semmit sem jelent, úgyhogy kérjük, jelentkezzen a Homárnál, aki gyanúsan magas összegrõl szóló pannonos GPRS-mobilszámlát kapott mostanában! A két eset azért elég rosszul hangzik. Egy Naiv Ügyfélnek egyszer csak 180 ezres rendkívüli csekket hoztak, és magával a Zugügyvéddel, a jogi bloggerrel is hasonló történt: Olaszországból 4-5-ször frissítette a blogját, egyszer indexezett, erre 98 plusz áfára ugrott a költség, pedig az ügyfélszolgálat azt mondta, kintrõl nem sokkal drágább. Az elõbbi sztorit magától Zugügyvéd barátunktól és horgászhaverunktól kaptuk (látták volna méhészálarcban harcsára pergetni!), aki most néz utána a jogi résznek, de nem kecsegteti az olvasót semmi jóval.
Emlékeznek a Homár kedvenc filmjébõl, a Meghívás egy gyilkos vacsorára címûbõl az angolul (magyarul) hülyén beszélõ kínai Willie Wangra, Peter Sellers, mármint Sidney Wang felügyelõ nevelt fiára? Na azt képzeljék, hogy Pau O'benion leleplezte nekünk: Willie a budapesti Mammutban dolgozik, és verseket ír az Adidas megbízásából. Lent a leleplezõ levél.
Nemrég volt egy kisstílû upc-s sztorink, ahol a szerelõk "véletlenül" visszadugták az elõfizetést lemondó lakó kábelét lezárt dobozukba, de ez most durvább. -pn- ugyanis megpróbált kábelrõl digitális tévére váltani, és a tetõ felé igyekezve derült ki számára, hogy azt "a UPC kizárólagosan bérli", így senki más nem tehet oda antennát. A klasszikus éseztakkorígyhogy esete:
Elegem lett az UPC-bõl. A történet régre nyúlik vissza, így nem akarok elmerülni a részletekben és nem is hiszem, hogy kéne. Lényeg az, hogy másik szolgáltatót akarok váltani a tv fronton. Ezeken a modern tévéken jobban, élvezhetõbben jelenik meg a kép, de sajnos a hibák is. Meg egyáltalán, én vagyok az ügyfél, legyen már az, amit én akarok a pénzemért. Mivel körbenéztem a neten, arra gondoltam, hogy az Antenna Digital lesz a megfelelõ. Digitális adás, szokásos belépési kedvezmények, valamivel magasabb elõfizetési díj, de talán valamivel hibátlanabb lesz a kép, mint amilyen most.
Ilyen is ritkán van: olvasónk, Szilárd egyenesen megdícsérte a Subway gyorskajáldát, amiért a szlogenjükben hirdetett frissességet a képek szerint egy szedvicsbõl elõbukkanó
kukaccal gilisztával igazolták. Békés ügyfél nem panaszkodik és fintorog, hanem megeszi a bagettet, amit kapott:
Ha nem velem fordul elõ, nem hiszem el. A csirkés szendvicsembõl néhány harapás után egy kukac nézett velem farkas... pontosabban kukacszemet.