Sose szerettem Tescóba járni, mindig sokan vannak, hosszúak a sorok, és a személyzet sem szimpatikus. Pár éve ezért meg is fogadtam, hogy be nem teszem oda többé a lábam, de tegnap beszoptam egy reklámot, és fealdtam az elveimet. Valamelyik napilap hatalmas felületen hirdette, hogy 2000 forint (1900 valamennyi) helyett ezerért (900 valamennyi) lehet norvég lazacot (egészben) kapni. El is képzeltem az esti vacsorát, de azért a tudatalattimbam már ott motoszkált, hogy biztos van ebben valami átbaszás, nem biztos, hogy lazac lesz az esti menü.

Végül délután 6 felé rávettem magam, és csak ezért kivándolroltam a Váci úti áruházba. A szokásos, riasztó kép fogadott: rengeteg szánalmas ember, hosszú sorok. Negyed óra alatt meg is talltam a halaspultot, ahol volt frissnek hirdetett, nagyon sápadt busafilé, utálatos ponty, és még néhány halféle. Kérdezem a morcos pultost, hol van az újságban hirdetett lazac? "Elfogyott." De valahogy érezni lehetett a hangjából, hogy nem azért, mert az inyencek megrohamozták õket, és felvásároltak három tonnát. Persze én vagyok a hülye, hogy meglepõdtem. Végül átverekedtem magam az egymást tipró embereken, és üres kézzel hazamenekültem. És megfogadtam, soha többé nem megyek a Tescóba.