Édesanyám néha a Bakkertől rendel virághagymákat. Kapva kaptunk hát az alkalmon, hogy a hagymákhoz ajándék digitális fényképezőgépet kaphatunk. A katalógusban négy gép közül választhattunk - egy Sony, egy Olympos, egy harmadik, szintén híres márkájú amire nem emlékszünk (a katalógust sajnos fel kellett adni így nem tudjuk megnézni, mi volt az), illetve egy számunkra ismeretlen márkájú gép közül. Húgom utána is nézett a leírt műszaki adatoknak a neten, az utolsó gépet nem találta meg semmilyen adatbázisban. Így hát kiválasztotta az egyik ismert márkát (ha jól emlékszik, a Sony volt az), bejelölte az egy éves garancia opcióját, ami plusz 700 forintba kerül, feladta a rendelést elsőbbségi jelzéssel, és várt.

Egy hónappal később, azaz ma érkezett meg a várt csomag, benne egy fényképezőgéppel. Rögtön láttuk, hogy ez bizony nem a kiválasztott modell, hanem az ismeretlen negyedik, garancia nélkül természetesen. Az első képen látható, hogy mivel szembesültünk. Egyszerű, de nem vészes - gondoltuk. Aztán megfordítottuk a gépet, és előttünk állt, amit a második képen jól lehet látni - a menüvezérlő gombokat nélkülöző masina, jó álcázással. Azt hittük, ezek után be sem lehet majd kapcsolni új szerzeményünket, de tévedtünk!

Itt jött az újabb röhögőgörcs - a "digitális" fényképezőgép kijelzője azt mutatja, hány fotót csináltunk vele eddig! Persze ott láthatjuk azt is, épp milyen módban van a gépezet, kettő gomb áll rendelkezésünkre ezeket beállítani. Kipróbáltuk a kamera módot is, de sajnos a felvett avi fájlok 0 másodpercesek és 115 kilobyte körüliek lettek :)

A történetnek két pozitívuma van: a megrendelt garanciát nem számlázták ki, és körülbelül félóra konstans röhögéshez juttatott minket húgommal.