A Sony Bravia reklámsorozatának überfőnöke a jelek szerint teljesen rá van cuppanva az ezerlemezes díszdobozos dvdkre. Ha nem így lenne, nem próbálkoznának minden egyes Bravia-szpotjukkal lenyomni a Függetlenség napja költségvetését. A méret a lényeg: a félelmetes munkaigényű stopmotion gyurmafilm egyebet nem is igen tud felmutatni.

A srácok bizonyára olvasták előző kritikánkat a festékfröccsentős filmről, ezért most lepusztult külváros helyett New York közepén tobzódnak az arctalan festékmassza helyett ugrabugra gyurmanyulak. Sajnos ennek ellenére nem lett emberközelibb a dolog, minthogy a civilizáció általában ezerszeres sebességgel suhan a nyulak körül, azok pedig annyira cukik, mintha kormányzati propagandameséből szalajtódtak volna.

Ahogy azt előttünk mások is megjegyezték, a szpot zenéje biztonságosan jellegtelen (Rolling Stones: She'a s rainbow), semmint szívbemarkolóan magávalragadó. Scorsesen kívül nem sok rendezőtől viseljük el a New York + 60-as Stones kombót, akkora sablon, meg ha már, akkor Paint it black.

Ha folytatódik ez a megalomán-tendencia (nem is lehet másképp), a jövő évi szpotra már jegyet fognak szedni. A gyártása talán úgy lehetne még fájdalmasabb, ha például egy focipályányi bádoglemezre maratnák a rozsdaanimációt, vagy lehetne fatörzsönnevelt moha- és gombaanimáció, esetleg periszkóposnagyítóval domboldalbaégetett-animáció, bár az nem elég környezetbarát.

Viszont, hogy ne csak foskolódjunk, a Braviaszájt például a sajátos navigációja, a teljesképernyős flash és az urambocsá háromdés mivolta ellenére hibátlan. Kibezoomolgatás, forgatás, képmérethúzogatás, kafa 2.0-ás kezelőfelület.