Báthory utcai Citibank ATM - citibankosok tudják, hogy van budapesten összesen kb 5 darab automatájuk van, amennyiben nem tőlük vesz ki az ember, az mindjárt öt kilóba van - az ATM hátulja meg belóg magába a bankfiókba. Már két hete is észrevettem, hogy lötyög a kártyanyílás, illetve a nyílás részét képező gumidarabok nem szippantják be teljes hatékonysággal a kártyát, merthogy túl lazák. De gondoltam, csak megcsinálják legközelebbre. Hát legközelebb ferdén és félig behúzta a kártyát, majd úgymaradt. Kétségbeesett piszkálásom eredményeképpen a kártya teljesen hihetetlen módon függőlegesen felém a hasát mutatva befordult a nyílásban, majd egy koppanással a cuccos aljára esett.

Euronet ügyfélszolgálat felhív: automata mondja, hogy szombaton nyolctól kettőig, kérem hagyjon üzenetet. Azpersze. Nekem háromszáz forintom van és ebédet akarok főzni.

Citibank ügyfélszolgálat. Kérem üsse be kártyaszámát. Azpersze, tudom is fejből a tizennyégyjegyűt. Más opció kezelőhöz kerülni nincs.

Hazamenés, megkeresés, telefonálás. Nagyon sajnálják és nem tudnak mit csinálni, letilthatják, és küldenek másikat. De mondom én éhes vagyok. Nem tudnak küldeni valakit, aki kinyitja ezt a vackot? Hát nem, ők nem tudnak mit tenni. Hát mi a fenének arra az öt automatára huszonnégyórás rendelkezésreállást kötni, nem igaz? Hiszen csak az ügyfelekről és a pénzükről van szó.

Az ügyfélszolgálatos hölgy a következő jótanácsokat adta:
- "a péntek meg a szombat is nap, akkor kellett volna bevásárolni"
- "nem tud valakitől kölcsönkérni?"
- "nagyon szívesen letiltjuk a kártyát".

Kölcsönkérés, következő hétfő ugyanabba a fiókba elfáradás. 15 darab rendkívül fontos arcot vágó, papírral felalá sétálgató (rajtam kívül ügyfél: 0 darab) "ügyintéző" orra előtt való negyedórás ácsorgás után már a biztonsági őr somfordált hozzájuk sugdosni, ő érezte kényelmetlenül magát szerintem. Mert az alkalmazottak nem igazán zavartatták magukat. Nagy kegyesen odajön egy hihetetlen fennhéjazó nő, és felül a természetesen az emberi fejmagasság felé elhelyezett kis pulpitusába, és onnan utasítgat, hogy mit töltsek ki, majd közli, hogy ma már nem jön a génégy. Génégy, értem, biztos olyan, mint a gényolc, ilyen nagyon Fontos Emberek.

Leereszkedően felhívja őket, és végig kell hallgassak egy 10perces telefont, hogy "de a hölgy azt mondja, hogy így volt." Na itt már kezdett felmenni a pumpa. Állítólag ők már voltak kint ma reggel és nem volt benne semmilyen kártya. Megállapodtunk, hogy megpróbálják még egyszer kiszedni, (hölgy többször utal rá, hogy biztos én baltáztam el valamit), addig igényel új kártyát és ha sikerül kiszedni, akkor cancelláljuk az új kártya igénylésést (ami náluk amúgy is hetekig tart.) Megkérdem, ezt biztos lehet-e. Biztos.

Pénteken kapok egy telefont, hogy mégis meglett a kártya, mehetek érte. (Jé.) Majd öt perc múlva még egy telefont, hogy jaj mégse menjek, mert közben "letiltódott" és azt ők nem tudják leemelni. A macska meg fel van mászva a fára. Tehát a végeredmény: egy hét vad ügyintézés után most ELINDíTJÁK az új kártya igénylését.

Igazából nem is írtam volna ezt meg, ha nem egy ilyen hihetetlen nagyképű, modoros, ügyfélszolgálatra teljesen alkalmatlan (ja, nem is köszönt egyébként) nővel van dolgunk. Ja, a végén közölte a telefonban, hogy az egész azért van, mert én a papírkiadó nyílásba dugtam a kártyát. Azpersze.

Másik bankra javaslatokat örömmel fogadok.