A kabátlopásos vicc Lotsky számára maga a véres valóság. A munkahelyén már elterjedt, hogy zoknit lopott a győri Hervisből, holott abban az időpontban nem ő volt Győrben, hanem a húga, aki még csak nem is lopott.
Egy héttel ezelőtt, épp a szabadságom ideje alatt, telefonon kerestek a munkahelyemről. Egy jogász hölgy volt az, aki tájékoztatott, hogy négy nappal korábban (2008. július 27-én) vasárnap este 6 és 7 között, én a győri Hervisben két fiatalember társaságában vásároltam egy cipőt és egy pólót, ezt követően számlát kértem a munkahelyem címére, a saját nevemet is megadva, miközben a társaságomban lévő két férfi közül az egyik ellopta az utánunk következő vásárló már kifizetett csomagját, ami egy két pár zoknit tartalmazó, összesen 4000 Ft értékű csomag volt. Az említett lopás egyértelműen látszik a biztonsági kamera felvételén is.
Hogy miért éppen a munkahelyemről keresetek ez ügyben? Az üzletvezető kiokoskodta, hogy mivel a munkahelyem neve, címe és az én nevem is szerepel a számlán, ezért ezen a vonalon elérhet majd. Természetesen annyira vissza akarta kapni a zoknijai árát, hogy attól sem riadt vissza, hogy a „lopásról" tájékoztassa a személyügyi főnököt, az osztályvezetőmet, majd a fent említett jogász hölgyet is. Mire tudomást szereztem arról, mi is történt, már mindenki tudott az esetről a munkahelyemen, aki számít, kivéve engem.
Természetesen én abban időben közelében sem jártam Győrnek. A húgom, a férje és annak az öccse vásároltak ott abban az időszakban, és kértek számlát nekem.
Mindannyian tagadták, hogy bármit is elloptak volna. Természetesen elhittem, hiszen ismerem őket.
Az ő verziójuk a követező volt: miközben a húgom és a férje számlát kértek, a pénztáros két zacskót is odatolt eléjük. Az autóban vették észre, hogy két pár zokni is található a csomagok egyikében, de mivel azt a pénztáros tolta oda, azt hitték, hogy ajándék, és nagyon örültek neki. Négy napig.
Természetesen azonnal felhívtuk az áruházat, és ezt követően gyakorlatilag a nyitvatartás ideje alatt folyamatosan telefonos kapcsolatban álltunk velük. Az elkövetkezendő 16 órában kiderült, hogy B. Gábor üzletvezető volt a kasszában akkor, amikor az incidens történt. Ő, és az alkalmazottai is teljes meggyőződéssel állították, hogy egyértelműen (ezt a szót használták mindig) látszik a felvételen, hogy a fiú odanyúl (!) a táskáért, és szándékosan tulajdonítja el azt. A felvételt nem voltak hajlandók megmutatni, pedig ahhoz csak B. Gábor engedélye kellett volna, de ő kijelentette, azt nem adja meg. Folyamatosan azt hajtogatta, hogy azon a hétvégén fizesse ki a zoknit a húgom és a kis csapata, és akkor nem tesznek feljelentést(a sértetlen csomagolású árut nem voltak hajlandók visszavenni). Állítása szerint, a felvételen az is látszik, hogy a húgom nincs benne a „lopásban", nincs tudomása arról, mi történik, hiszen ő azzal volt elfoglalva, hogy a számlához szükséges adatokat megadja. Viszont tekintve, hogy együtt voltak, az üzletvezető ragaszkodott hozzá, hogy őt is érinti a csoportos lopás bűntette.
Végül felhívtuk a területi vezetőt, aki rendkívül készséges volt. Néhány órán belül bement a győri üzletbe, és ekkor láss csodát, megadta az üzletvezető is az engedélyt a felvétel megtekintésére. Ettől a ponttól azonban érdekes módon már nem lopásról, hanem félreértésről beszélt. Két nappal az egész cirkusz kezdete után, a húgom megnézhette a kamera felvételét, ahol világosa látszott, hogy az akkor épp a pénztárban ülő üzletvezető, B. úr maga tolja oda a kis csomagot a rokonomnak, aki mit sem sejtve viszi azt is magával. Felháborító, hogy korábban, amíg azt hitték megúszhatják azt, hogy megmutassák a felvételt, azt állították, lopás történt!!!
B. Gáborral kapcsolatban az egyetlen pozitívum, hogy amikor megkértem, hívja fel a munkahelyemet, és ha már megrágalmazott, akkor tisztázzon is, ezt megtette. Azt természetesen nem említette, hogy ő volt az, aki odatolta a csomagot a többivel együtt a vásárlónak. Állítása szerint csupán egy félreértésről volt szó, és lopás nem történt.
Ezek után feltételezem, hogy amikor a munkahelyemen az érintett vezetők meghallják a nevemet, nem az jut majd eszükbe, hogy „ő az a lány, akit megrágalmaztak", hanem az, hogy „volt valami stiklije".
Jelenleg B. Gábor és a győri Hervis számlájára a következőket tudom írni: becsületsértés, rágalmazás és hitelrontás.
Lotsky
Az utolsó 100 komment: