Jookovacs érdekes felfedezést tett a minap, miközben lakást keresett Óbudán. Ha emlékei nem csalnak, a természet lágy ölén fekvő lakópark 25 évvel ezelőtt még szemétlerakó volt:

Lakást nézünk a feleségemmel, mert nőnek a gyerekek. Felfigyeltem egy ForestHill NATURA nevű helyre és elmentünk megnézni, mert jól hangzott a reklám. A helyszínre érkezve döbbenten vettem észre, hogy "Natura - vissza a természethez!" szlogennel raklámozott hely egy korábbi sitt lerakó. Onnan tudom, hogy ezen a környéken nőttem fel, gyerekkoromban sokat bizikliztem erre, itt egy sitt tetep volt. Korábban egy kis bányató szerűség volt, tele hungarocellel és szeméttel, később feltöltötték az egész hegyoldalt, és került a sittbe mindenféle jó. Ha jól számolom ez olyan 24-26 éve lehetett.

Neander is kiszúrta, hogy pénteken sorsfordíthatnak a MÁV Biztosító kiszopatott ügyfelei, akiktől most 10 ezer forint pótdíjat akarnak beszedni. Aki ezt nem szeretné befizetni, annak azt javasoljuk, pénteken délután 1-kor legyen a Tatai Honvéd Sportegyesület (2890 Tata, Május 1. út) pályáján, ahol a közgyűlésen egyesületi tagként saját maga szavazhatja meg, akar-e pótdíjat fizetni:

Rendszeres olvasód vagyok és gyakran kerül terítékre a MÁV biztosító, illetve annak ügyei. Bizonyára hallottad, hogy azt találták ki, hogy a hiányt amit a sikkasztás okozott az ügyfeleken (tagokon) akarják behajtani. Ez szerintem felháborító, de még tudunk ellene tenni, ugyanis ez a biztosító egy egyesület és mint ilyen, a tagoknak jogaik és kötelességeik vannak amit gyakorolhatnak is. Tehát itt az idő, hogy kézbe vegyük saját sorsunkat és változtassunk a dogokon (akár lehetne flashmob is de nem az:)) Nemrég leveleztem a PSZAF-el, aki egy érdekes dologra hívta fel figyelmemet:

A Homár is kipróbálná a szép zöld kártyáját, ha lenne miért, így viszont az olvasókra bízzuk a tesztelést: valóban 406-os hibakódot jeleznek vissza vásárlásnál a terminálok? Levélírónk szerint a vele történt eset ugyanis nem egyedi.

Előljáróban leszögezném, hogy 11 éve vagyok az OTP ügyfele, ebből 10 év békés kártyacserélgetéssel telt el, illetve egyszer, a netbank szerződés megkötésével, de ezen kívül fiókot csak hirdetésben és buszról láttam. Az elmúlt egy évben többet voltam OTP fiókban, mint színházban, és sajnos ez nem annak köszönhető, hogy a kultúrára nem maradt időm, inkább annak, hogy most már annyira "megbízunk egymásban" lett a kapcsolatunk, hogy szinte már hazajárok.

Ollóval nehéz tollat fogni, holnap mégis megpróbálom, merthogy elkészült a Listák könyve - Futball, egy remélem néhol fergetegesen, máshol meg csak nagyon vicces focikönyv, a Homár egyik harmadának előszavával, több írásával, sőt még én is szerkesztettem. Ez egy angol legenda magyar remixe, klasszikus vécéolvasmány, de annak elsőrangú, a nevéhez méltóan szemnyitogatóan mókás toplistákat tartalmaz. A helyszín a Galaktika 123-as számú standja Vörösmarty téren, a francia szuperépület előtti részen, az időpont délután 5, előttem Uj Péter Index-főszerkesztő dedikálja a Művelt Alkoholista borzsebkönyvét.

Koponyányi Monyók szórakoztató parkolócetli elhelyezést fotózott nekünk, mellyel a lazításra próbál bíztatni mindenkit. Mi ilyet eddig csak mikulás csomag halommal láttunk, egészen közelről, de az inkább nyugtalanító volt.

Nincs kétség afelől, hogy bennünk van a hiba: belvárosi parkolásnál mégis miért rándul görcsbe a gyomrunk, amikor lehet ezt játékos formában, lazán is csinálni. A képeket nemrég lőttem (sajnos telefonnal, bocsánat a minőségért) egy leleményes parkolási módszerről Budapest belvárosában. Lebeg a szemeim előtt, ahogy a kék ruhás humanoid fejét vakargatja, túlburjánzott tetriszét kapargatja, mit is kell most csinálni, hogyan kell jó fotót lőni a szituról.

Egy szomorú, keserű levél érkezett a Homárhoz. Írója munkát keresett és hiába talált, úgy tűnik belefutott egy olyan tulajdonosba, aki előszeretettel próbanapoztat újabb és újabb alkalmazottakat, majd fizetés nélkül elküldi őket. A főnökúrnak kívánjunk együtt valami szépet, amit megérdemel.

Az ember sokszor érezheti magát becsapottnak. Például: ha elmegy valahová vásárolni és az akciós terméket eredeti áron kapja meg, vagy ha ebben a nagy munkanélküliségben az ember végre kap munkát, aztán a végén mégis csalódva néz maga elé, mert rá kell ébrednie: becsaptak, átvertek és főleg kihasználták a helyzetet.

A Raiffeisen Bank olyan, mint a sörhasú apuka, aki a vérző térdddel érkező kisfiát jól pofon is vágja, olyan alapon, hogy "hadd legyen tényleg oka sírni". Attila Rómában szerezte a horzsolást, amennyiben lemásolta valaki a bankkártyáját és 20 perc alatt elvásárolt vele 1400 eurót. A bank megígérte, hogy iziben fizet, feljelentést sem kell külön tenni. Aztán, gondolták, miért ne szopassuk ezt a nyomorultat, ha már hozzánk vágta a pénzét, és befenyítették, hogy 90-180 napnál előbb képtelenség elintézni egy ilyen ügyet, majd minden eszközzel megpróbálták kikészíteni az idegrendszerét. Kanossza-járás alant.

Nem véletlen, hogy a poszt címében nincsen 18+ jelzés. XY, öndefiníciója szerint „gumicsizmás falusi tervezőmérnök” ugyanis olyan választékos nyelvhasználatba csomagolt finom iróniával küldi el a Dunántúli Regionális Vízmű Zrt-t, hogy attól remélem minden magyartanárnak benedvesedik a retinája. (Eszembe jut viszont Mészáros őrmester – innentől 18+-os lesz a sztori - akitől először hallottam azt, hogy „szétszórom magukat a halál faszára”, majd kisvártatva azt is, hogy „szétszórom magukat a Fehér Isten faszára”. Hetekig álmodoztam arról, éjjel az emeletes ágyon és nappal, egy raktár mögött, rothadó ponyvák közé rejtőzve, ahogy a reménytelenül hullámzó zalai dombok között feltűnik a húsos orrú, hidegen mosolygó Halál, és meglengeti szántóföld méretű, ugyanakkor fólia vastagságú hímvesszőjét. Sikoltva menekülök Gutorfölde irányába, de a kiserdő mögül egyszer csak felmagasodik az óriásrobot méretű Fehér Isten, és gerincborzongató pillantással letolja a gatyáját.) Jöjjön akkor XY szenzációs panaszos levele. Aki képes ilyesmire, írjon inkább ilyeneket, szerintem a visszafogott hangtól sokkal jobban elszégyellik magukat az illetékesek.

Az élet császára lehetett volna ascella fiából, de aztán nem ebben az alsógatyában küldte iskolába a 7 éves gyereket:

Mellékelek néhány képet a kisfiamnak (7 éves, elsős), a vásárolt boxergatyáról. A méretcímkére koncetrálván a minta csak otthon tűnt fel. Biztos fel is háborodhattunk volna, de csak nagyon röhögtünk (főleg a nagytesók). Szóval a herdálás megvolt, szenvedés nem is lesz, a fogyasztás pedig csupa kérdőjel; most hova is veheti fel ezt a kölök? Iskolába mégsem küldhetem ilyen alsóban... :) Azért kicsit érdekelne ki lehetett az a baromállat aki pont megfelelőnek tartotta ezt a mintát a még teljesen ivaréretlen korú pasinép alsónacijára?

Az akciós katalógus olyan, mint egy tizenéves vére vasárnap délelőtt: véletlenül sem találni benne semmi legálisat. Tudja tehát az ember, hogy nettó átverésről, ocsmány hazugságról van szó, minden hipermarketláncot tucatszor büntetett milliókra emiatt a Versenyhivatal, oszt mégis újra meg újra bedőlünk. Moncsi például elhitte, hogy százzal olcsóbb a vaj. Muhaha! A mostani trükk az volt, hogy egy régi képet raktak az újságba. Az a vaj tényleg olcsóbb, csak éppen soha többé nem kapni. Fergetegesen szellemes megoldás, gratulálunk az Auchannak.