Az "amikre büszkék vagyunk" kategória márciusi nyertese ez az autentikus mélymagyar mangó-barack üdítőkeverék, amit Japán szinte minden kisboltjában kapható. Sajnos László fotója alapján nem sikerült beazonosítani a gyártót, és a doboz hátoldalán látható térkép is csak Budapestet emeli ki, így csak tippelni tudunk, honnan származhat a zamatos magyar mangó. Talán sürítményből?

László amúgy a Japán Alapítvány ösztöndíjából kutatja a Tokyo Institute of Technologyn, az emberek érzelmileg hogyan viszonyulnak a gépekhez (temérdek fotója itt látható). Kalandozása során egészen elérzékenyült, a helyi boltosok mentalitása mennyire különbözik az itthon tapasztaltaktól:

Itt Japanban, amikor megkerdeztem egy eladot, hogy pl. en fogom-e tudni használni ezt v. azt a cuccot otthon, akkor latszott, hogy ismeri a kutyu installalo programjat is, es elmondta, hogy miert nem javasolja. Nem altalanos, de van olyan, hogy egy cegnek (pl. Olympus) sajat embere van a standon es o aztan tenyleg mindent tud az Olympus gepekrol.

De a legalapvetobb elmenye az emberek tulnyomo tobbsegenek a boltokban, meg mindenhol Japanban nem ennel sokkal altalanosabb. Valami olyasmi, hogy van egy olyan belso motivaciojuk az embereknek munkajuk vegzeseben, ami egyszeruen k.europai esszel felfoghatatlan. Ez ugy nez ki egy boltban, hogy odamesz egy zoldhaju eleg extravangánsan oltozott eladohoz, es o eloszor derekszogben meghajol majd minden porcikajaval azt kezdi el sugarozni feled, hogy o most segiteni akar neked. Majd amikor elmondod, hogy te a wc-t keresed, akkor elrohan. Eloszor zavarban vagy, hogy most mi tortent, rosszat mondtal, de aztan rajossz, hogy a srac a wc iranyaba rohant el, hogy neked mutassa az utat a wc fele. Majd a vegen megint derkszogben meghajol. Ez nem azert van, mert o sok penzt kap, vagy mert amugy kirugjak, vagy mert annyira szimpatikus vagy neki. Hanem azert van, mert o ugy gondol magara, hogy "En egy elado srac vagyok, az emberek azert jonnek oda hozzam, mert valamiben segitseget szeretnenek kerni. Es en egy olyan fasza csavo vagyok, hogy tudok nekik segiteni es ettol boldog vagyok". O nem azt gondolja, hogy o sokkal jobb boltvezeto, miniszterelnok, bankar lenne, mint azok, akik csak lopni tudnak, bezzeg o halalra dolgozza magat, es egyebkent is huzzanak a francba a vevok, mert ot ennyi penzert nem lehet ugraltatni.

Most tenyleg ne menjunk bele, hogy ez elfojtott indulat-e, es valojaban gyuloli a munkajat es majd a vegen jol megongyilkolja magat a sok frusztraciotol, vagy sem. Mindenesetre szeretnem megkoszonni az itteni elado sracoknak, penztaros neniknek, utepito munkasoknak (akik bocsanatot kernek, hogy ki kell oket kerujem), konyvtaros neniknek es mindenkinek aki a szolgaltato vagy egyeb iparban dolgozik, hogy a emberi mivoltom legalapvetobb erzeseit segitettek nekem megtalalni a szivemben. Ki merem mondani, hogy itt ismertem fel magamban azt, hogy tudok szeretni, es tisztelni  barkit, barmilyen helyen. Tudom szeretni es tisztelni a penztarosnenit, az elado sracot, az utepito munkast. Oket mind mind azert termeszetes erzes szeretem es tisztelem, mert ok is szeretnek es tisztelnek engem.