Szabolcs szerencsére igazi öntudatos strandoló, aki előtt a Homár nyilvánosan meglengeti médiamunkásbőr süvegét, amiért nem hagyta annyiban, hogy a Dagályon olyan hangosan bömböltetik az elviselhetetlen zenét és reklámokat, hogy a szomszédja szavát sem értette már, nem beszélve az ébren ugráló kisgyerekéről. Fogta magát, és bement a strandirodára, ahol megmutatták neki egy rózsakeresztes összeesküvés bizonyítékait. Arról van szó, hogy az összes budapesti strandon Valakik kötelezővé tették a Strandrádió bömböltetését. Nem véletlenül használtam a bömböltetés szót, ugyanis nem egyszerűen a program lejátszása a kötelező, de szigszalag segítségével a fülsértő hangerő pontos mértékét is kötelezővé tették a Valakik. Hogy miért? Vagy gonoszak, vagy valaki jól jár ezzel, gondolom én. Szabolcs összeesküvés-elmélete szerint Ők akarják megkaparintani a pesti strandokat. Ma még megpróbáljuk kideríteni, kik azok a Valakik, és miért kínozzák a dobhártyákat. Ha többet nem jelentkezne a Homár, akkor annyit üzenek, hogy jó volt együtt ez a pár év.

Sajnos, nem tudom, hogy kitinpáncélod alatt mennyire érzékeny hallószerved, így aztán azt sem tudom, mennyire veri ki nálad a biztosítékot, ami velünk a Dagály strandon történt. (Sőt, a jelek szerint valamennyi strandon és fürdőben, ami a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. fennhatósága alá tartozik, megtapasztalható az, amiről írni fogok).

Két és féléves kisfiunkkal gyakran járunk a Dagályban, van fű, van víz, van fa és árnyék, van - ugyan igen felejthető minőségű - étkeztető facilitás is, szóval el tudunk ott tölteni egy szombatot vagy vasárnapot. Gyermek normális esetben dél és egy óra között elszundít egy másfél-két órára. AZ abnormalitás ez ügyben a múlt hét végén köszöntött be a Dagályba, s hogy tovább fokozzam a képzavart, inkább beordított, mint beköszönt. Az elmúlt hetekben ugyanis elindult az úgynevezett "Strandrádió" szolgáltatás. Erre felfigyeltünk már az előző alkalmakkor is, azonban akkor egészen halkan duruzsolt a folyamatosan ismétlődő 15-20 "zeneszám" és az azokat megszakító, bugyuta hirdetések a boldog cocilizmusból ittragadt
szürke, NDK-s hangszórók jóvoltából.

A múlt hétvége viszont átment szürreálisba: olyan hangosan üvöltött a "sej-haj Rozi, vasárnap találkozunk", hogy a mellettem ülő sorstárs kérdését, miszerint "mindig ilyen zajos ez a hely?", csak harmadszorra értettem meg. Nem mellesleg a hangszóró többek között negyedóránként fröccsöt reklámozott ("mi készül ott?" "egészséges és frissítő hatású fröccs!"), ami - úgy tudtam legalábbis - alkohol, és mint ilyen, nyilvános helyen nem reklámozható ilyen formában, de sebaj.

Azon melegében felpattantam és felkerestem az irodát, ahol a fürdő éppen felhatalmazott vezetője elmesélte, hogy nekik "ki van adva" központilag, hogy ennek márpedig bömbölnie kell, és hogy ez így van minden budapesti fürdőben. És hogy illusztrálja a helyzetet, megmutatta, hogy az erősítő megfelelő potmétereire szigetelőszalaggal nyilakat ragasztott a gondos audioszadista: ennyire kell felnyomni, és nem kevésbé. Csak ha nagy a baj, jön a vihar (a páneurópai piknik, a március 15-ei zavargás, október 23-i ellenforradalom, mittomén) halkítható a dolog. Ennek ellenére - ezúton is köszönet neki! - végül halkított valamennyit a hangerőn. A délután folyamán azonban vissza lett állítva a népszívatás (gondolom, megérkezett az illetékes).

Igen szürreális volt, hogy azok az alkalmazottak, akikkel beszéltem, lassan már félőrültek voltak a Strandrádiótól. Az úszómester említette, hogy az egyik strandon a kolléga letépte a hangszórót az úszómesteri fülke tetejéről, mert már nem bírta tovább. Az egyik öltözős úriember elmesélte, hogy csak hosszú és kitartó harcok árán érték el, hogy legalább az öltözőben lehallkíthassák a hangerőt, mert egyszerűen nem értették a vendéget.

Igazán érdekelne a dolog, hogy miért történik ez? Azt bárki beláthatja, hogy ha csak az emberek 20 százalékának megy az idegeire a 45 percenként ismétlődő Elvis Presley, az 20 százaléknyi bevételkiesést eredményez igen rövid távon a cégnek - szerintem ezt tudnia kell annak is, aki ezt "szolgáltatásnak" nevezett marhaságot kitalálta. (Bár a 20 százalék igen megengedő: a környéken mindenkit halálra idegesített a dolog, hiszen a "Strandrádió" minősége a 119. számú Steinmetz Miklós Úttörőcsapat nyári táborának tábori harsonájával egyenértékű - szóval egy átlag rádiós zenei szerkesztőt ezzel meg lehet ölni).

Csak arra tudok gyanakodni, hogy a strandfürdő vállalat privatizációjára készül valaki, méghozzá úgy, hogy olcsón kívánja átjátszani a dolgot a következő tulajdonosra, ezért most elűzik onnan a vendégeket, bebizonyítva, hogy lehet itten veszteséget is termelni, bőven.

Mindenesetre roppant bosszantó a dolog, sok és méltó módszer jut az eszembe annak a szadistának megbüntetésére, aki ezt a tébolyt kitalálta. Én addig nem megyek Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. létesítményeibe, amíg a Strandrádiót ünnepélyesen a vízbe nem
ölik.

Üdv:

Szabolcs