Épp a héten szembesült a Homár barkácsüzleteink középkori hómpédzseivel, amiken jó, ha az aktuális papírkatalógus szerepel, amiben alig van valami, keresni meg nyilván nem lehet. Tényleg annyira drága lenne felvenni egy embert, az online árlista frissítésére? Nem kell adatbázis, legyen egy hetente frissülő doc vagy xls, ezeknél bármi jobb. Szerencsére József tovább ment, és telefonon is megpróbált érdeklődni, ami még lesújtóbb eredményhez vezetett:

Úgy látszik, a barkácsáruházak nem fejlődnek a mai kor technikájával. Fúrógépet akarok venni, ki is néztem a B&D honlapján két bizonyos típusú készüléket. Emiatt felhívtam 3 nagy barkácsáruház egy-egy üzletét - név szerint: BauHaus, OBI, és Baumax  -, hogy érdeklődjek a termékekről: kapható-e náluk és mennyi az áruk. Ahelyett, hogy az ügyfélszolgálatos kolléga - aki a telefont azonnal felvette - megnézte volna számítógépen a raktárkészletet, elkezdett kapcsolni a szerszám osztályra, ahol az ottani munkatárs bóklászott a polcok között a terméket megkeresve!

A Homár akkora kozmopolita, hogy Bloomberg polgármester egy alkalommal sírva adta át neki New York kulcsait, de abszolúte megértjük Istvánt, hogy felhúzta magát, amiért a MÁV hangosbemondója Marosvásárhelyt Tirgu Muresnek mondja, miközben románul persze nem ad információt és Wient lebécsezi. Olvasónk higgadt elemzésében odáig jut, hogy "Ki az a kádár-ceusiszta vadbarom aki ezt kitalálta?", úgyhogy már csak ezért is érdemes elolvasni István levelét.

"Mókás rendszerek" versenyünk erős trónkövetelője a T-Mobile online ügyfélszolgálata, ahol létezik egy "Kiegyenlítetlen számlák befizetése az Interneten keresztül" nevű menüpont. Naiv Ügyfél erre kattintott, de jött a magentaleves: ez a funkció nem érhető el azoknak az ügyfeleknek, akiknek számlatartozásuk van. Erre kössenek kuncsaftbarát gombot! Sztori hajtás után.

Rég volt egészségügyi szenyózás, most viszont megszületett a mondás, miszerint szív, mint Pongesz a segédeszközboltban. Részletek lejjebb. Az ortézis a képen látható.

Elképesztő sztori: kedden kora este, fél nyolc tájban egy feltehetőleg őrült férfi bögrékkel kezdte bombázni a Mammut 2-ben található McCafé személyzetét. Volt itt minden: eltalált nő, vérző seb, menekülő vendégek és dolgozók, bújkálás a konyhában. Alant olvasható egy olyan közeli szemtanú beszámolója, hogy fejen is találták valamivel a nagy dobálózásban. Ha más olvasónk is ott volt, írja meg, neki milyen volt!

Lakat levele szerint a Decathlon elég szabadon értelmezi az ár feltüntetése dolgot. A vásárlónak feltűnt, hogy a pénztárhoz érve 1700 forinttal megdrágult a kiválasztott nadrág, ezt azonnal szóvá is tette az eladónak, aki erre manuálisan átírta a pénztárgépbe bevitt árat.

Sziasztok, Íme egy újabb példa arra, mennyire leleményesen vernek át egyes kereskedő cégek – ha nem vagytok résen... A történet röviden: futónadrág-vásárlás céljából irány a budaörsi Decathlon. Amúgy is fitness-hetek vannak náluk, az óriásplakátok szerint. Az első kiválasztott nadrágon az ár sötét filccel láthatatlanná téve. Másik ár nincs feltüntetve. Miután a nadrág a „Kifutó modellek” között lógott, naív ember rögtön arra gondol, hogy valószínűleg jól leárazták a terméket. De ha már azt nem tudhatom meg, miről – legalább azt hadd tudjam meg, mire. Irány az eladó – aki egy nagy szám kimondása mellett sajnálkozva közli, hogy áremelés volt néhány napja és még nem tudták az új árakat minden terméken feltüntetni. Ja igen, és amúgy ez a termék nem is kifutó. Csak ott lóg az összes ugyanilyen termékkel egyetemben - ő se érti miért...

Vic torio szerint lehúzza. Olvasónkat az háborította fel, hogy ha egy Ferihegyre érkező külföldi nem vált pénzt a reptéren, és euróban akar fizetni, a 4400 forintos negyedik zóna 20 euróba kerül neki. Vic torio elámult, hogy a Zóna 220 forintos árfolyamon számolta az eurót a tarifa kalkulálásakor. A vicces euróárfolyamoknak Magyarországon szép hagyománya van, például a McDonald's-okban. Őszintén szólva nem tudom, korlátozza-e bármi is, hogy egy magyar cég szolgáltatásának árát hogyan szabja meg euróban. Levél alant, a vége felé remek a belépőjegyes backdoor-üzenet, de az lenne az igazi, ha fotóbizonyíték is lenne róla.

Kedden a Vateráé a TeszVesz, listázási díjjal büntetnek című posztban írtuk meg, hogy egy kézbe került a magyar onlinepiactér-piac, vagyis a Vatera és a TeszVesz. Azonnali lépésként sarcot vetettek ki minden egyes aukcióra felrakott termékre. A júzerek háborognak, mi mást tennének, de nem álltak meg az egyszerű, élvezetes, ám kevés perspektívát nyújtó anyázásnál. Az alanti levélből kiderül, hogy március 25-én a dühös Vatera-felhasználók közös akcióval fogják jelezni a cégnek, hogy nem fogadják el a díj bevezetését.

Zsolt sorain átjön az a feldúltság, amit a banki elszámolásán talált moderátori díj okozott. A banktól felhívták, hogy nem fizetett, pedig de, eztuán rávertek egy ezrest a hívás költségeként? Nem nagyon hisszük el, bankosok, segítsetek!

Ugye a bankok lázadnak szent atyáink törvényjavaslata miatt, ami megtiltaná nekik az egyoldalú kamatemelést... hát kitalálták hogyan lehet a majdani pénz kiesését pótolni!

Az év álláshirdetését küldte el a Homárnak Bede kolléga: a príma ajánlat bebizonyítja, hogy vannak képernyős szakmák, ahol a nyelvtudás egyáltalán nem feltétel, akkor sem, ha 40 ország polgárait kell verbálisan meggyógyítanunk. Irtó nagy hülyeség volt blogolással foglalkoznom, az "egyéb ezoterikus tevékenység" kisgyerekkorom óta sokkal közelebb állt hozzám. Ha valaki Homár-olvasó jelentkezne bármelyik állásra, kérjük részletesen számoljon be az élményeiről!