Gábor internetszolgáltatót akar váltani. Egymás közt mondom, örülhet, ha nem szúrják ki a kocsija kerekét, nem keresik meg egyenként a rokonait és nem mutogatják szocialista megyei elnökök képét a kutyájának, amíg vonyítani bír. Gábor direkte jól járt, mert csak annyi történt, hogy önkényesen módosították az adatait, majd emiatt rossz helyre küldték a számláját, majd ezt letagadták, de a tartozás miatt nem válthatott szolgáltatót. Jólesően mindennapos horror alant:

Igazi hangulatos, mondhatni pikáns sztorit írt meg nekünk Sz.G. Egykori Magenta-alkalmazottról van szó, aki bevallottan rendetlen mobilszámla-fizető (hasonlóan, sajnos, a Homárhoz), gyakran késik és fizet is érte. No és a jelek szerint nem veti meg az alkoholt. Ezúttal az történt vele, hogy 80 megabájtos csomagját szerette volna 3 gigabájtosra cseréltetni egy régi kollégával, de a dolog apropóján olyan jól beittak, hogy a váltás elfelejtődött, ő meg összenetezett 800 megabájtot. A hibát olvasónk elismeri, de durvának tartja, hogy hetvenezer fizessen érte. A T-mobile jelenlegi legdrágább netes csomagja 14990 forintba kerül, a keret ehhez 16 gigabájt. Sz.G., ha jól értjük, azt tartaná méltányosnak, ha ennyit kéne kicsengetnie. Alant a hosszú sztori, benne majdnem ipari kémkedéssel végződő helyszíni beszámoló egy T-pontból.

Az "amikre büszkék vagyunk" kategória márciusi nyertese ez az autentikus mélymagyar mangó-barack üdítőkeverék, amit Japán szinte minden kisboltjában kapható. Sajnos László fotója alapján nem sikerült beazonosítani a gyártót, és a doboz hátoldalán látható térkép is csak Budapestet emeli ki, így csak tippelni tudunk, honnan származhat a zamatos magyar mangó. Talán sürítményből?

A szezon videódivatja a Bukás című hitleres film kulcsjelenetének feliratozása, a leghíresebb a gyurcsányos verzió persze, de most zárkózhat a Milka csokis. A meghökkentő alkotás Ilkáék műve. Az Indexen korábban megénekelt Ilka család évek óta harcol a Kraft Foods multival, a Milka gyártójával, hogy legálisan árulhassák a saját magukról elnevezett Ilka Rudolf nevű túrórudi-klónt. Ami, leteszteltük, egyébként teljesen ehető. Hiába van rajta tehén helyett tengerimalac, hiába más a betűtípus, a Kraft nem enged. Ilkáék pedig webkettes eszközökkel harcolnak a per mellett: a szájt mellett van egy blogjuk és most meg próbálják lovagolni a vicceshitler-hullámot. Az olvasó dönt, hogy ez mennyire sikerült nekik, mindenestre ez az első alkalmon, hogy Hitler - ha felirat segítségével is - de kimondja az "Index" szót.

Tamás kétségbeesett munkanélküliként beiratkozott egy négy hetes osztó tanfolyamra, de végül se számlát, se oklevelet nem kapott. A vizsga után maximum ingyen dolgozhatott volna, hogy még egy kicsit gyakoroljon, de ő az elvesztett 1 hónap után inkább olyan állás után nézne, ahol fizetnek is.

A történet előzménye, hogy mint oly sokan mások, ősszel én is elvesztettem addigi munkahelyemet. Mint szerencsejátékokat és pókert kedvelő egyén felfigyeltem a Lurdy házban található Miami póker club honlapján hirdetett osztó tanfolyamra. Felhívtam őket és közölték, hogy a négyhetes kurzus után minden sikeres vizsgázó kétnyelvű oklevelet kap, amivel könnyen elhelyezkedhet akár külföldön is, de a többséget a Miami-ba is felveszik utána, mert a club bővülése jelentős felvételeket indokol.

Csaba szegény tényleg nagyon rákúrt. Elromlott a mobilja billentyűzete és fantomhívásokat produkált, mire egy T-mobile üzletben megcsináltatta. Azaz azt hitte, hogy megcsinálták, mert azt mondták neki, de nemsokára majdnem 150 ezres számlát kapott extrém adatforgalom miatt. A sztori itt két ágra szakad:

szopóág 1: Csaba méltányosságból kérte az összeg elengedését, mert, érvelése szerint, a T-csoporttól vett készülékét a T szakembere javította, majd állította azt, hogy most már jó lesz. Ezek után a készülék megkergülve hívásokat indított. A cég reakciója fura, mert egyfelől elfogadták az érvélést, másfelől nem nullára, hanem 64 ezer forintra csökkentették a kötelezettséget.

szopóág 2: Csaba a Versenyhivataltól kérdezi, hogy oké-e olyan djcsomagot érvényben tartani, amelyikben 10 Mbyte adatforgalomért 150 ezer forintot kell fizetni. Friss nethasználó olvasóink kedvéért mondom, hogy a 10 megabyte az egész kevés forgalom.

Levél alant, a kérdés pedig az, felmondja-e a végén Csaba négy különböző T-s előfizetését:

Mégsem lehet akkora a válság, ha az emberek a pénzüket bankokban tartják. Az egyre sűrüsődő ezoterikus jelenségeket a kaszával csontozáshoz szokott magyar ügyfelek is egyre intenzívebben forgó szemgolyókkal követik, de még mindig hisznek valamiben (Obama, jóisten?), hogy nem fog az összes megtakarított pénzük köddéleíródni:

Március 11.-én a CIB Bank telefonos ügyfélszolgálatán keresztül nyitottam egy forint folyószámlához kapcsolódó EUR alszámlát. Ha 14 óráig adom a megbízást akkor az még aznap teljesül, illetve ha az internet bankon keresztül bonyolítom a tranzakciót, akkor az aktuális deviza eladási árfolyamon történik a váltás, ezenkivül más költség nincs - míg CIB24-en keresztül, vagy bankfiókban ez 5 USD. Másnap 10:55-ös visszaigazolással a bank befogadta a internet bankos megbízásomat 307.120 HUF euro-ra váltásárol, az akkor a honlapon szereplő 307,12 forintos árfolyamon, ami így kereken 1000 EUR lett volna. Néhány óra múlva ellenőriztem a számlámat,meglepve láttam, hogy a várt 1000 EUR helyett 983.82 van a számlámon.

Kapitalista szívünknek némi elégtétel, ha egy cég, amelyiket pénzszivattyúzásra alapítottak, szolgáltatást nem nyújt, csak kvázi hatósági jogkörével visszaélve pénzt próbál rabolni, létének filozófiai-gazdasági abszurditása miatt néha nemcsak nekünk tesz rosszat, hanem saját magát is szopatja. Ilyen eset ez a mostani is. Horvi külföldön dolgozik, de lakása a budai I. kerületben van, így amikor hazajött két hétre, azonnal kiváltotta az éves parkolási engedélyt, a matricát meg felragasztotta a szélvédőre. Ez nem akadályozta meg a Centrumot abban, hogy a két hét alatt folyamatosan büntessék. Az ok: olyan lassan működnek, hogy Horvi engedélye 10 nappal annak kiadása után sem szerepelt a cég adatbázisában. A szemétség persze az, hogy még az ilyen esetekben is az ártatlan félnek kell az idejét pazarolnia, és össze-vissza telefonálgatni, esetleg személyesen is megjelenni, hogy a Centrum saját balfácánságát miatt ne vele fizettesse ki.

Én a nindzsa szót különösen szeretem, mert a Práter utcai általánosban a cigány csajok így hívták a pinát. (Azóta megtudtam, hogy mindzsa az igazából, de az osztálytársnőim úgy gondolkodtak, hogy jobb, ha a szónak van értelme is, ezért konzekvensen nindzsáztak.) Talán Déúrnak is vannak hasonlóan szép emlékei, ezért is akadt meg a szeme a damilon, amelyikhez vagy lopták a csomagolás grafikai motívumát, vagy az öreg harcos karrierje vége felé egészen új bizniszbe kezdett. Levél alant.