Az Andrea által kiválasztott cikk többe került, mire az Electroworld pénztárához ért vele, de felkészült vásárlóként tudta, hogy a feltüntetett áron köteles eladni neki az áruház. Végül ez meg is történt, nem is ezzel van a gond, Andrea a bánásmódot kifogásolja, ami a levele szerint valóban meglehetősen modortalan volt.

Ezt a levelet küldtem volna el az ElectroWorld Ügyfélszolgálatának, ha feltételeztem volna, hogy a vásárló fontos... vagy, hogy a bárkit is érdekel... Így hát kiírtam magamból, néhány kollégával megosztottam a gondolataimat, ők javasolták, hogy küldjem el Önöknek, mert tetszett.

Tisztelt Ügyfélszolgálat,

annyira örülök, hogy itt megtaláltam, amit kerestem. Olcsó, jó, hasznos. Gondoltam, milyen klassz üzlet ez, az eladó segít nekem, majd innen megvásároljuk a műszaki berendezéseket az új irodaházunkba. Úgyis én kaptam a feladatot, hogy nézzek körül a piacon.

A lelkesedésem végeláthatatlannak tűnő 10 percig tartott. Amíg elértem a pénztárgéphez.

Ahol is, indulásból 15%-kal magasabb árat mutatott a kijelző, mint amennyit a termék mellé kiírtak. Nem baj, gondoltam, mindenki tisztában van a jogszabállyal: a vásárló annyit fizet, amennyi az árcédulán áll.

Amikor ezt udvariasan szóvá tettem, a pénztárosnő szerencsétlen, azonnal bepánikolt, pedig senki sem hibáztatta. Folyamatosan azt hajtogatta, hogy ő erről nem tehet. Lehet, hogy korbáccsal verik ebédszünetben?

Mindenesetre kezembe nyomta a vásárolt árut, és oktatói szándékkal javasolta, hogy menjek vissza, nézzem meg mégegyszer. Tudom, nem ide tartozik, hogy az IQ tesztem eredménye magasan meghaladja az átlagot, de igazából elsőre is jól láttam, meg a számokat is ismerem. Az eladó is megerősítette az általam jelzett árat.

Ekkor, vélhetően nem volt mit tenni, a pénztárosnő hívta az osztályvezetőt; persze rögtön rámkente, hogy én hepciáskodom. Nekem mindegy, tőlem jöhet a pénzügyminiszter is, ha megoldja ezt a rettenetes dilemmát.

Az osztályvezető nemhogy nem köszönt, netán elnézést kért volna, egyszerűen rám se nézett. Valószínűleg így próbálta a dolgot bagatellizálni. Bár lehet, hogy csak otthonról hozta magával. Pardon.

Ettől kezdve senki sem szólt hozzám többé, valamit beütöttek a pénztárgépbe, megkaptam az árut, még ügyesen elkaptam a hanyagul felém vetett blokkot, és kisétáltam az üzletből.

Most biztosan az én arcképemmel ellátott fényképre dobnak célba a pihenőhelyiségben, de ez jó, mert a sok ülőmunka nem túl egészséges.

Én pedig, majd máshol vásárolok.