D.A. csótányokkal múlatta az időt a BVSC uszodában, aztán gondolta jelzi a panaszkönyvben az undorító kis állatok jelenlétét, de a néni szerint már más megtette és úgyis mindegy, bármit tehetnek, a csótányok nem mennek sehova. Mi azért a csótányirtással megpróbálkoznánk a helyükben, hátha.

Pár hete a BVSC uszodába mentem, ahol már az öltőző szekrény kinyitásakor undor fogott el. Apró Csótányok üldögéltek benne. Egy kis keresgélés után találtam egy olyan szekrényt, ami csak mocskos volt, így abba bele tudtam tenni a ruhámat.

Haza indulásom előtt még gondoltam benézek a szaunába, ahol a nem túl meleg szaunában magam elé meredtem. Régi ismerősömmel találkoztam, a szekrényben előbb pihenő Csótánnyal. Azt el kell mondanom, nagyon készséges volt, mert szó nélkül tűrte, hogy a kövekre vízet tettem. A farács alá befutott, de lehet hogy csak szólt a többeiknek, jöjjenek ők is szaunázni?

A BVSC uszoda furcsa hangulatú hely. A folyosókat folyamatosan mossák, de úgy látszik csak ebben merül ki náluk a higiénia.
 
A nap végén gondoltam beírok a vásárlók könyvébe, de a portás néni nagyon kedvesen így szólt: „Óh, már sokan beírtak, tudunk a problémáról, de egyszerűen nem tudjuk ezeket kiírtani. Beírhat, de úgy se tudunk tőlük megszabadulni.”- majd mosolyogva továbbindult.