Újabb aerovivás történettel kedveskedik egy naiv ügyfelük, akinek egy hetet kellett volna várnia, hogy repülővel hazajusson Isztambulból. Végül a kitelepített idegenvezető rakta fel őket egy német utazási iroda mentőbuszára:

Most olvasom éppen az Aeroviva szívatását a Párizsba ragadt utasokkal.  Mi is éppen most értünk haza 15-en 25 órás buszozás után Isztambulból.  A tényállás ugyanaz: kint nagyon kedves, készséges idegenvezetők, a magyar és a török is. Velük semmi baj, de jött a vulkáni hamu, és attól kezdve az Aeroviva az idegenvezetőnek semmit nem tudott mondani, mi lesz velünk, csak annyit, hogy a további kint tartózkodást nekünk kell fizetni. Valamivel később annyit mondtak még, hogy legkorábban egy hét múlva kerülne ránk a sor repülővel, előbbi hazautazást nem tudnak intézni, és más módon, mint  repülővel, szintén nem tudnak minket hazahozni. A plusz egyheti kint tartózkodást (saját költségen) dolgozó emberek lévén, egyikünk sem tudta volna vállalni, így kétségbeesve próbáltunk megoldást találni a kinti idegenvezetővel együtt, mindezt az Aeroviva teljes érdektelensége közepette.

Végül a kinti ember riasztott minket, hogy félóránk van, hogy elkélszüljünk, akkor felszállhatunk mi is egy Budapest felé tartó buszra, a szállodából már ki is vagyunk jelentve(korábban arról volt szó, hogy nem kell izgulni, hely van a szállodában, menet közben megoldódik majd a hazajövetel, közben viszont kiderült, hogy az e hét szerdai csoport már ki tud repülni, tehát gyorsan meg kellett szabadulni tőlünk, mert kell a hely), és mellesleg  250 eurót kell fizetnünk fejenként az útért, és ha ezzel a lehetőséggel nem élünk, ki tudja, mikor jutunk haza. Egyben újra megerősítették azt is, hogy az Aeroviva csak és kizárólag repülős visszautazást fizet, a buszos szervezést csak magánemberként, együttértésből intézték.

Ijedtünkben mind a 15-en elfogadtuk az ajánlatot, és rohantunk a buszhoz, mely már szinte tele volt németekkel és egyéb náció tagjaival, akiknek (kérdésünkre) az utazási irodájuk szervezte a buszt, és kapnak kártérítést otthon – mondták ők. Vis maior ide vis maior oda, azt azért elvártuk volna egy ekkora irodától, hogy megpróbál hazautazási lehetőség után nézni, nem magunkra, ill. a kinti emberükre hagyni minket, aki a budapesti iroda beleegyezése nélkül semmit sem tehet, miközben más irodák folyamatos tájékoztatást küldtek itthonról, és próbálták mielőbb hazajuttatni az utasaikat. Mindenesetre nem fogunk abba beletörődni, hogy ilyen módon bánjanak  velünk, és egy  vis maior csak nekünk okozzon pluszköltséget, az iroda mossa kezeit. Az is  biztos, hogy utazni sem fogunk többet Aerovivával, és nem ajánljuk másnak sem. ,mert bajban ismerszik meg igazán az „ember”, baj pedig adódhat.