A rezsicsökkentés alig pár napja elvitte a Műjégpályát, most pedig már a CBA-t nyaldossa. Mert persze lehet, hogy újracímkézés történt, de valószínűbb, hogy már egy hűtőt sem tudnak rendeltetésszerűen üzemben tartani, mert minek:

Nem tudom, mekkora hírértékkel bír még, hogy lejárt áruval basznak át egy CBA-ban, de mégis, talán az új szintre emelt "fortély" figyelmet érdemelhet. Már nem lejárt szavatosságú árut tesznek a polc elejére, a címkével minden rendben.A kontent a lejárati idő előtt kezdi meg a szétrodhadást, ezzel hiúsítva meg a sebtében összevásárolt árukból történő gyors vacsora megvalósítását. Vagy csak én élek burokban és/vagy járok többnyire normális helyekre vásárolni, hogy meglep egy ilyen eset? Csatoltam a láncnak írt levelemet, amiben szó szerint szaftos fotók is találhatók:

Tisztelt CBA! 2013. december 19-én este, nem sokkal zárás előtt sikerült betérni a Krisztina körúti CBA Horváth Kertbe. Persze, magára vessen az ember, ha Önöknél szeretne élelmiszert vásárolni és hát sokra ilyenkor már nem számíthat, azért nem sejtettük, milyen meglepetést tartogat még az este. Alapvetés, hogy CBA-ban nem veszünk „friss” élelmiszert, mert bár a cég büszke magyar mivoltára, a hazai termelők minden bizonnyal kardjukba dőlnének, ha látnák, milyen hírüket keltik a CBA-üzletekben. Ennek megfelelően egy csomagolt sajtot választottunk az előre csomagolt kenyér mellé. Jóhiszeműen vittük haza és bontottuk ki a kékpenészes sajtot. Így már nem is olyan drága, gondoltam örömmel, de hamar kiderült, nem valami primőr márványsajtot vettem jutányos áron, hanem egy pofátlanul drága, jó ideje romlott, penészes, nyúlós szaftban úszó, átható szagú élelmiszeripari maradványt.

Persze, rám sózták a lejárt terméket, nem először fordul elő ilyesmi a Magyar Királyi Szatócsbolt üzleteiben- csaptam a homlokomra mosolyogva, tűzben edzett fogyasztóként. Igen, mosolyogtam, mert ekkor még úgy gondoltam, mindent értek. Aztán megnéztem a termék címkéjét és azóta már semmiben sem vagyok oly biztos, mint annak ellőtte. 03.02.2014. Ez a számsor volt, mely megrengette addig biztosnak hitt univerzumomat. Ez a lejárat ideje. Jelzem ezt azért, mert nem biztos, hogy egy dolgot értünk alatta. Szóval, ha minden igaz, egy termék a lejárati idejéig hátralévő intervallumban egészségre legalábbis nem közvetlenül káros hatásokkal fogyasztható. Nevezzenek finnyásnak, túlzott igényűnek, gourmand-nak, de bevallom, nem mertem megenni. Ha Önöknek mégis kéne, szívesen elpostázom a lejárati idő előtt, van jó egy hónap. Jó étvágyat!