Legalább is ez Rita félelme, aki késő este hazérve meglepődve tapasztalta, hogy a lépcsőházban kiszórt reklámanyag alapján elég klasszul ki tudja logikázni, hogy a panelszomszédok közül ki az, aki már hazaért, és ki az, aki nem, és ebben lát némi biztonsági kockázatot. A kérdése az, mit tehet, ha nem szeretne több ilyet típuső szóróanyagot kapni.  

Tisztelt Tékozló Homár!

Lehet, hogy első indulatból nem célszerű panaszt tenni, de én most mégse tudom visszatartani a kikívánkozót.

A történet rövid: csütörtöki napon este értem haza a lakásomba. Panelben lakom, a lakásajtó kilincsére kívülről ki volt akasztva egy reklámkiadvány (a formátuma olyan, mint amit a  szállodákban kiakasztanak "Ne zavarj" felirattal, tehát olyan ajtón lógó kampós tetejű keménypapír izé).

A Ryanair melles angyalos hárfája régóta a pofátlan utaszsigerelés szimbóluma. A cég vezérigazgatója, Michael O'Leary nem az a lelkizős alkal, sőt, hírhedten surmó, aki azon túl, hogy a jeggyel járó szolgáltatások számának és mértékének csökkentésében egyre vadabb területekre téved (az utóbbi pár évben felvetette például, hogy a vécéhasználatért is díjat számítana fel, vagy állóhelyeket vezetne be a Ryanair járatain), a munkavállalóira is csak, mint kiaknázandó profittermelési lehetőségre gondol. Egy ilyen ember vezette cégnél nem csoda, hogy a jegyvásárláshoz alapjáraton szinte nem jár, csak a mesterségesen kreált kényelmetlenség. A rendszert persze minden egyes vásárló fenntartja, aki perkál azért, hogy a csaja/pasija/haverja/nagymamája mellett ülhessen, a fapadosok ugyanis annyiért adják a jegyet, amennyit az emberek hajlandóak fizetni érte. Egyébként - ahogy ebből a diszkont légitársaságok működését összefoglaló cikkből kiderül - a nagyok (Wizz Air, Easy Jet, Ryanair) közül ezzel együtt is a Raynair húzta tavaly a legkisebb egy utasra vetített hasznot.  

Kedves Homár!

A Raynair helyfoglalási rendszere a legköcsögebb dolgok egyike, amit eddig valaha láttam.

Az ingyenes random ülőhelykijelölés egy foglaláson belül akkor se adja egymás mellé a helyeket, ha amúgy a szinte üres gépen bőven lenne rá lehetősége. Ez nettó szemétkedés az utassal, és feltételezi, hogy majd ha a házastársa/gyereke/barátja/barátnője mellé akar ülni, akkor perkálni fog 1300-2500Ft-ot minden személyre szabott ülőhelyért. Át kellett foglalnom 1400 forintért a párom mellé. Megtettem, mert nem nagy összeg, egyszerűen bitangul zavar ez az „ott húzzuk le az utast pár ezerrel ahol tudjuk” hozzáállás. Páromat egy 3-as széksor közepére rakta, úgy, hogy mindkét oldalán szabad hely volt.

Nem értem, hogy miért jó ilyennel hergelni az utasokat csak azért a nüansznyi haszonért, amit egy szék átfoglalása jelent.

Ezt ki kellett írnom magamból. Tegyetek vele amit akartok. Én a témát lezártam.

Titusz

A KFC-ügy bőven túlmutatva önmagán többek közt az ország lelkiállapotáról is erős tükröt tartott elénk. Bea ennek és nemrégen szerzett távolsági buszos élményének kapcsán elmélkedett egy sort az egymásra figyelés, a türelem és az emberi hangnem használatának fontosságáról. Ezzel maximálisan egyet is lehet érteni. Végkövetkeztetése viszont - mely szerint, a jövőben marad számára az autóval közlekedés - egész biztosan nem fog pozitív változást hozni közös hétköznapjainkban. Épphogy nem kivonulni, hanem normálisan csinálni kell ezt az élet dolgot.

Tisztelt Tékozló Homár, 

tudom nem egy KFC - vevő verés szintű téma és igazán még csak felháborodást sem kellene bennem keltenie az ilyesminek, de én mégis csalódott vagyok. Csalódott, mert én olyan ember vagyok, aki igyekszik a legpocsékabb napján is türelmesen, kedvesen szólni másokhoz, ha pedig ehhez energiám nincs, akkor csak hallgatok. És bizony elegem lett. Elegem lett abból, hogy már olyan személytől sem számíthatok hasonló reakcióra, aki azért kapja a fizetését, mert én és sokan mások igénybe vesszük a munkáltatója által nyújtott szolgáltatást.

Jöhetnék most a számtalan eladóval, aki még csak arra sem méltat, hogy fogadja a köszönésem, de ezúttal egy egyszerű utazás volt az, ahol szembesülhettem azzal, hogy az emberek nagy többségének valószínűleg természetes, hogy gondolkodás nélkül bunkó megjegyzéseket tegyenek a másiknak. Tudom, hogy a tömegközlekedés mindig is a bunkóság elvén működött, de köszönöm, ebből a jövőben én inkább nem kérek.

Nem lesz könnyű megtalálni! A parkoló övezet létéről és a parkolásra vonatkozó információkról szóló tájékoztató táblát meg ne is tessék keresni, mert azt nem sikerült a pénzgyűjtő szerkezet mellé applikálni Rákosfalván. 

Tisztelt Cím !

Október 9-én a XIV. ker. Rákosfalva, Ond vezér útján parkoltam le személygépkocsimmal. (GPS koordináták 47.505960, 19.140978). Később visszatérve meglepve tapasztaltam a büntető piros „mikulás” csomagot a szélvédőn! Gyalogosan alaposabban felmérve a helyszínt, valóban találtam egy fizető automatát a gépkocsiktól és bokortól TAKARVA a gyalogos járda szélén, a befelé vezető úton kb. 30 m-re a saroktól, de !

Mindenki futott már bele szerintem olyan szerelőbe, aki bár hosszasan bütykölt valamit az elromlott szerkezeten, és elkért egy csomó pénzt, számlát nem adott, viszont cserébe a távozása után kiderült, hogy a tevékenysége szakszerű javítás helyett szó szerint csak bütykölés volt. Az emberek nagy többsége ilyenkor jogos felháborodástól fűtve lázas telefonálásba és vad emailezésbe kezd, aminek köszönhetően jó esetben egy másodi kör után végre megoldódik a probléma. De néha bizony előfordul, hogy a cég homokba dugja a fejét, és nem reagál az egyre kétségbeesettebb megkereséseinkre. A szükségtől, a hiába kifizetett összeg nagyságától és a kétségbeesés fokától függően ilyenkor sokan feladják, és keresnek egy másik szakit. De mit tehetnek azok, akik nem akarják ilyen könnyen benyelni a békát?

Kerüljétek a mosogatogepszerviz.net-et!!! A látványos weblap megtévesztő!

A kiküldött szerelő legombolt rólunk 25.000 Ft-ot azzal, hogy ragasztás miatt csak másnap reggel használhatom a gépet. Számlát nem adott. A gép másnap sem működött, hívásra a cég és a szerelő sem reagált, a pénzt az írásos felszólítás ellenére sem küldték vissza.

Hát mi lenne? - horkan fel az egyszeri vásárló - Vigyék szépen vissza oda, ahonnan hozták, de izibe, és cseréljék ki egy tökéletes állapotúra gyorsan. Ez az egyszerű megoldás. Meg van az, ami a valóságban történik, hogy mivel nem vette át olvasónk a horpadt mosógépet, ezért törölték az egész rendelését. (Olvasónk és az Extreme Digital beidézett levele is tartalmaz érdekes helyesírási megoldásokat,  ezeket tekintsük stíluselemnek.)

Tisztelt Tékozló Homár

Tud nekem valaki segiteni, mert nekem nem igazán tiszta a dolog.

Röviden:Hitelre,,vettem”egy mosógépet amit az egyik csütörtöki nap ki is szállitott  a Royal futár.Fél óra múlva ott vagyunk-ennyi volt az időpont egyeztetés.De nem is ez a fő problémám,hanem amikor nagy örörmök közepette kicsomagoltuk még a futárok jelenlétében,akkor vettem észre,hogy a mosógép több helyen be van horpadva.Sőt még olyan sérülés is volt rajta,ami bentről kifelé történhetett.A futárok vitték is vissza,én meg aláirtam a jegyzökönyvet.Mondták akkor jövőhéten találkozunk.Ez volt csütötökön.

Megdöbbentő sztorit posztolt a Facebookra ma délelőtt Szabó Zoli kollégám, akit tegnap este úgy megvert a a Nagykörúton a Király utca sarkán lévő KFC biztonsági őre, hogy több öltéssel kellett összevarni a száját a Baleseti Sebészeten. Hogy mi volt a bűne? Kérte a panaszkönyvet, mert elégedetlen volt a kiszolgálással, a vásárlók könyve helyett azonban egy A4-es papírt toltak az orra elé. Amikor ezt szóvá tette, akkor szabadult el a pokol. Félelmetes a biztonsági őr egészen elképesztően agresszív fellépése. Az üzemszerűnek tűnő “Kidobjam?” “Dobd ki” párbeszéd, és, hogy a KFC egység vezetője a verés alatt sem érezte úgy, hogy közbe kellene lépni, még ijesztőbbé teszik az esetet. Az már csak egy not-so-fun-fact, hogy véletlenül az ország legnagyobb vállaltan KFC-rajongóját sikerült tegnap este véresre ütlegelni. Sanders ezredes szégyellje magát.

Egyrészt én vagyok az, aki tényleg rajong a KFC-ért, mert az omlós panír, meg a 11 titkos fűszer, és ezt a vonzalmam nem is szégyellem. Másrészt én vagyok az, a ki ennek ellenére soha többet nem megy KFC-be, miután véresre verték a Király utcai gyorsétteremben.

De csévéljük vissza kicsit az eseményeket: vasárnap van, este fél tíz múlt és én éppen távoztam a Corinthia Grand Hotelből, ahol viszkikóstolás zajlott, én például tokaji aszús hordókban érlelt skót viszkit forgatva szidtam az új iOS 11-et az Index egykori dizájnerével. Süppedős szőnyeg, vágott virág, megtévesztően európai hangulat. Volt még majdnem fél órám, hogy találkozzam egy barátommal, aki hétfőn reggel utazott vissza Svájcba, ezért gondoltam adok a körülöttem lassan köröm alatt felgyűlő koszra hasonlító előítéleteknek, és eszem valamit a KFC-ben.

A sorban még elbeszélgettem egy párral, akik előadták ugyanazt a számot, amit hetente kétszer látok: a fiú megismer, vadul indexezik, a lány meg néz, hogy fogalmam sincs ki ez, és nem, akkor se tudom, ha mindig van vele a videókban egy nagydarab szakállas.