Amikor az alábbi levél subjectjében megláttam, hogy telekomos történet, arra tippeltem, hogy egy sokadik számlázással kapcsolatos ügy lesz, amik rém idegesítőek és kimerítőek, de egy Telekom méretű cégnél nyilván előfordulnak, és ráadásul rendszerint végül valahogy megoldódnak. Nem is tévedhettem volna nagyobbat. Az emailben ugyanis egy egészen elképesztő sztori lapult, ami  szerint az egyik legnagyobb és legtöbb ügyféllel bíró hazai multi felháborítóan inkompetensen vagy szándékos időhúzással kezel egy olyan problémát, ami az ő biztonsági rései nélkül nem is  létezne. Az egész hónapok óta húzódó ügymenetben egy pozitívum van: bár a rendszer felépítéséből fakadóan totál impotens a telefonos ügyfélszolgálat, munkatársaik mindvégig nagyon kedvesek voltak. Nem lehet könnyű dolguk.

Ha T-mobile-os vagy, sose adj el gépjárművet avagy hogyan kell egy régi ügyfelet megalázó módon lekoptatni...

Kedves Homár,

Szeretném megosztani önökkel kalandos történetemet, ami az elmúlt hónapokban zajlott (és még zajlik is) velem, okulásként mások számára. S remélem kaphatok jó tanácsokat is, mert őszintén nem látom, hogy hova tud ez még fajulni.

Kezdődött az egész egy nyugodt áprilisi elejei napon, amikor is megjött a szokásos havi számlám a T-mobile-tól, de az összege már nem volt a szokásos: több mint 56 ezer forintról szólt. Mivel már nem április elseje volt, és ez többszöröse a megszokott havi számlámnak, elkezdtem tanulmányozni a
részleteit, és kiderült, hogy összesen 5db sim kártya forgalmára szólt ez az összeg (holott nekem egyetlen ilyenem van, náluk) és tartozik még hozzám további 750ezer forintnyi hitel, részletre vett készülékek (vagy 5db) hátraléka. (Nem volt ilyenem sem.)

Bár a magyaros vendégszeretet legendás, azért a Kis Valentino, Zimmer Feri és az Üvegtigris országában generációk szoktak hozzá, hogy megalázkodva kell a pulthoz járulni az ott dolgozók jóindulatában bízva. A lemosott virsliknek és a hozzájuk tartozó vendéglátós morálnak az elmúlt évtizedekben szerencsére leáldozott, a Balaton parton is egyre inkább a  profi vendáglátós hozzáállás és kézműves burger dívik. Az már csak csavar a dologban, hogy a megújult közegben még elképesztőbb, ha egy vendég a panaszára nem elnézés kérést kap, hanem egy GyereKi!GyereKi!! típusú invitálást. Természetesen megkeressük a bepanaszolt büfét is az ügyben.

Kedves Homár,

Az alábbi történet, két napja történt velem és a családommal. Talán megér egy megosztást.

Balatonlelle, Napfény Strand, Ádám Büfé:

Több fogást rendeltünk, saslikot, görögsalátát, palacsintákat és két Ádám hamburgert, illetve az italpultban üdítőket. A Hamburger hideg és elázott annak ellenére, hogy a hús égett volt. Ezt egy harapás kóstolás után a pultban elmondtam: "Hogy lehet az, hogy annak ellenére, hogy a hús meg van égve egy elázott és hideg hamburgert kaptam?" A válasz az volt, hogy nem lehet. Tovább vittem a gondolatot, ha szeretné nézze, meg, egy perce kaptam meg idehozom. A válasz nem kell, nem fogom megkóstolni. és biztos, hogy friss.

A Homár ugye dedikáltan másból sem áll, mint olyan esetekből, ahol a fogyasztók úgy érzik, valami méltánytalanság érte őket. A tapasztalatok alapján, bár tényleg sokszor csorbulnak a fogyasztói jogok, azért  levélíróinknak nem mindig van igazuk. Ilyen eset sajnos Marianné is, akinek otthon kiderült  a vadiúj cipőjéről, hogy mégsem lesznek nagy barátságban, és ez a csalódás olvasónk Office Shoes-zal való szakításáig vezetett. Pedig sajnos tiszta sor, hogy a cégnek nem volt kötelessége se visszavennie, se kicserélnie, se beszámítania az árát egy másik lábbelibe. Az viszont már érdekesebb kérdés, hogy ha mégis belement a levásárlásba, akkor kötelezhette-e Mariannt, hogy a különbözet rendezéséhez vegyen még valamit. 

Pár napja az Office Shoes Mammutban lévő üzletében vásároltam egy pár cipőt 15 990.-Ft-ért. Speciális talpbetétet hordok, ami sajnos nem volt nálam a vásárláskor. Hazaérve kiderült, hogy a cipőben csúszkál a betét, így használhatatlan a cipő. Visszavittem az üzletbe, ahol közölték, hogy a pénzt nem tudják visszaadni, de 3 napon belül levásárolható valamelyik üzletükben. Végig jártam néhány Office Shoes-t (MOM Park, Outlet, Budaőrsi Auchan) de nem találtam kedvemre való cipőt.

Visszamentem a Mammutba és jeleztem, hogy nem sikerült megfelelő cipőt találni egyik üzletükben sem, ezért talán mégis inkább visszaadhatnák a vételárat az eredeti dobozában visszavitt cipőért, mint az számtalan cégnél teljesen természetes. Az eladó nagyon kedves és készséges volt, közölte, hogy ő nem dönthet ebben az ügyben, de felhívja nekem a főnökét. Sikerült is beszélnem a hölggyel, aki hajthatatlan volt. Így tovább próbálkoztam és az Allée-ban lévő üzletben végül találtam egy megfelelő cipőt, ami 700,-Ft-tal olcsóbb volt.

Balatonboglár Budapesttől 144 km -re fekszik.

IC-vel (vagyis a ma lehető leggyorsabb vonatos megoldást választva) 1 óra 53 perc alatt lehet leérni, ennek az útnak az ára a pót- és helyjeggyel együtt 3365 ft.

Kocsival mindezt letudhatjuk másfél óra alatt, 8 literes fogyasztással számolva 4608 forintért. 

Ha minimum 2 ember utazik, akkor már egyértelműen jobban megéri a tömegközlekedés helyett az autót választani, pláne, hogy ehhez további előnyként a nem kötött indulás kényelme és a csomagok cígölésének megúszása társul.

És mit tud mindeközben ajánlani a MÁV? A sokadik levél alapján továbbra is az elviselhetetelen tömeget, a késéseket, az elbénázott tájékoztatást és nem nem működő légkondit. Ja, meg a nagyszerű tanácsot: "ha felállunk, közvetlenül alá, akkor ott jobb. " Hát köszi.  

Tisztelt MÁV-START Zrt. vezetőség!

Meg fognak lepődni, de ez egy panaszos e-mail lesz! Bizonyára azt gondolják, hogy a szolgáltatás, amelyet az önök által vezetett cégóriás nyújt ügyfeleinek, hibátlan, mi több közel tökéletes. Ezúton szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a szolgáltatásaikra inkább az éppen hogy csak elfogadható jelző sokkal jobban illik. Most biztosan meglepődtek! 

Az elmúlt egy hétben többször is igénybe kellett vennem ezen szuper szolgáltatásokat, amely alkalmak során sikerült néhány problémát feltárnom. Mondjuk nem volt olyan nehéz, mert ezek a problémák csak úgy jöttek, kéretlenül, nem kellett nagyon kutatni utánuk. Tehát jelen e-mailem célja az, hogy segítsek önöknek javítani a szuper szolgáltatásaik minőségén.

Barátaimmal, a június 30-án hétfőn, a 11:42-kor induló, EX 21844 számú vonatra váltottunk jegyet az IC kocsiba, Kelenföld – Balatonboglár távon. Azért IC kocsiba, mert ott biztosított volt a hely, és a kocsi légkondicionált (ennek később még lesz szerepe).