Bár a Homár fanatikus elkötelezettje a mértéktelen fogyasztásnak már többször emelte süvegét csontig benyalt a Magyar Kétfarkú Kutya Pártnak, az utcai szociohekkerek koronázatlan Tyler Durdenjének, és nem lesz ez most sem másképp. A nehézkesen linkolható tartalom miatt átrántottuk ide a múlt heti termés egyik legjellegzetesebb darabját, az autóellenessé varázsolt Fiat óriásplakátot. De ez még csak a kezdet, ugyanis az esemény után zajlott egy termonukleáris szópárbaj a cég felháborodott képviselõje és a "párt" "szóvivõje" között, amit szintén idemásoltunk:

Visszavonatták a buziváddal illetett Snickers-reklámot címmel mutattuk be azt a filmecskét, amit elõször az amerikaifoci-döntõ alatt adtak le Amerikában, de rögtön vissza is vontak a tiltakozások miatt. Mi nevettünk rajta és két, önmagát melegnek nevezõ Homár-olvasó is. Hajtás után minden kiderül.

Ebbõl a címbõl egy egész csomó kifutási lehetõség nyílik, de mi most Elcsi felismerését közöljük, aki igencsak megörült, mennyivel olcsóbban kötheti meg kötelezõjét a neten, aztán rájött, hogy miért is került ennyibe:

 

Mint minden spórolós állampolgár, õsszel megnéztem én is, hogy van-e módom a kötelezõ gépjármû-felelõsség biztosításon spórolni. Minek fizessek többet, ha nem muszáj. Az internet adta lehetõséggel élve a www.biztositas.hu oldalon keresztül kötöttem meg 2 autóra is a biztosítást, mivel a kettõn közel 20%-ot spóroltam. Minden szükséges dolgot megtettem, aláírva elfaxoltam a cégnek a meghatalmazást, amelyben felhatalmazom õket, hogy az elõzõ biztosítótól kikérjék a kártörténeti igazolást, és a lehetõ legrövidebb idõn belül az új választott biztosítóhoz eljuttassák. A honlapjukon és elektronikus levelükben jelezték is, hogy minden rendben, innentõl semmi dolgom. Gondoltam is magamban, milyen jó dolog ez az internet.

 

Megdönthetetlen bizonyítékot szerzett a Homár Andrástól, hogy a kommonisták nem tudták teljesen felszámolni a Horthy-békeidõk klasszikus kasztjait. Valahol, elhagyott munkásotthonok falaiban és a plázaparkolók alatt ott rejtõznek a legjobb cselédfamiliák leszármazottai és ilyen cetlikkel tartják rettegésben a békés polgárokat:

házunk aljában található apró kincsesládánban nemrég a szokásos megvenném lakását típusú szórólapok helyett egy igazi gyöngyszemet találtunk: Mi még nem mertük felhívni, de a takarítõnõnek azért elölhagytuk, hogy lássa - nem csak a pénz számít, van ebben élvezet is...

Úgy látszik egyre több helyen sajtófigyelik a Homárt, ugyanis a Praktiker másfél órája elismerte, hogy kommunikációs hiba történt és természetesen beváltják az utalványokat, amiket õk adtak ki:

A vásárlási utalvánnyal kapcsolatos kálváriájáról tudomást szereztem. A Ticket Prémium felhasználási jogosultsága, illetve beválthatósága sajnos nem került megfelelõ nyomatékosításra áruházainkban, melyért egyértelmûen minket terhel a felelõsség. Szeretném leszögezni, hogy szándékosságról és tudatos megtévesztésrõl szó sincs, inkább egyszerû kommunikációs problémáról.

Merítkezzünk meg a ványadt magyar jet-set szákpadlása és ízlelõbimbói közötti erotikusan nedves térben, ahol mostanában egyre több a kifinomult ételmaradék. A híres emberek ugyanis továbbra is szeretnek kajáldát nyitni. Most tudtuk meg – ami lehet, hogy kínos, dehát alapvetõen nem vagyunk pletykás állatok – hogy a kaja-házhozszállítós piacra nemrég berobbant Tuk-Tuk nem másé, mint Ditz Edité, aki, ha a szemünk nem csalt az utóbbi idõk társasági eseményein, Geszti Péter csaja. A Tuk-Tuk – amúgy tök jól megcsinált - étlapja mondjuk gyanús lehetett volna, hiszen az évad legszarabb kétnyelvû szóvicceivel van telehintve, úgymint KIVÁLOGAT TUK A WALK, ELHOZ TUK THE BEST, MEGALKOT TUK A WOK, nem beszélve az olyan kajakategóriákról, mint MÁS TÉSZTA, MEGY A RIZSA és a KACSA, SZÁRNYAS 2.0.

Ha nem is a japán omiage (o-miyage, ejtsd omijáge, valamint speciális köszönet Edwardnak a kiejtésbeli javításért) szintjén, de mi is osztogatunk barátainknak kisebb-nagyobb ajándékokat, utazásonkról megtérve vagy szimpla születésnapi bebaszások elõtt. Szép és hasznos ez a haladó hagyomány, kis szívességek erõsítik a barátság betonját. Idõvel ezek a szuvenírek/ajándékok továbbvándorolnak és ha elég hosszú az életünk, jó eséllyel viszontlátjuk õket.

13 évnyi dohányzás után majdnem biztosan állíthatom, foglalkozásom a legkevesebb mértékben határozta meg, hogy mit szívok, inkább csak a mennyiségre volt hatással: nincs a számítógépes munkánál alkalmasabb a láncdohányos életvitelre. Másként gondolják azonban Sátoraljaújhelyen, ahol a Continental Dohányipari Rt. az Enter nevû cigivel rukkolt elõ.

Egész évben záporoznak az akciók mindenfelé, nyilván a Praktikerben is. Hát csoda, ha az ügyfélszolgálaton nem tudnak a 10%-os vásárlási kedvezményt biztosító utalványról? Gábor az elsõ akadályt még sikeresen vette, de azzal már nem tudott mit kezdeni, amikor az elsõ utalványért kapott újabb utalványokat a barkácsüzlet visszadobta:

Történt, hogy munkáltatóm év végi bónuszként Ticket Prémium ajándékutalványokat adott, melyhez a Praktiker nagy gálánsan hozzácsapott egy kártyát, mely szerint ha ezeket az ajándékutalványokat náluk vásárolom le, akkor milyen jó lesz nekem, mert 10.000 forint feletti vásárlás esetén visszakapjuk az ajándékutalvány 10%-át szintén ajándékutalványban (azzal, hogy a Praktiker által kibocsátott ajándékutalványok természetesen csak a Praktikerben válthatók be). Ez nagyon jó, gondoltam én, el is mentem a lágymányosi hídnál lévõ Praktikerbe vagy két hete, vettem ezt-azt 19000 forintért, majd odasétáltam a 10%-os engedményes kártyával meg a számlával az ügyfélszolgálathoz, hogy akkor kérném az ajándékutalványokat a 10%-ért. Látszott az ügyfélszolgálatoson, hogy fogalma sincs, mirõl beszélek, úgyhogy megmutattam neki az ajándékutalványaim maradékát is, hogy "látja? ehhez járt ez a 10%-os kártya is!"

Néha a naiv ügyfelek sem azok, aminek látszanak. Múlt héten egy UPC-s ügyfél kesergett, amiért nem válthatott magasabb sávszélességre. Kiderült, hogy természetesen válthatott volna. Ami miatt mégsem tette, az az akciós, új elõfizetések és a meglévõ elõfizetõk csomagváltásos havidíja közötti ezer forint volt, nyomozta ki a cég:

Tágra nyílt érdeklõdéssel olvastuk a Homáron „Az ember, aki nem fizethetett többet a UPC-nek” címmel elhelyezett írásmûvet. Valóban közérdeklõdésre érdemes téma lenne és mi magunk is rendkívül kíváncsiak voltunk arra, hol hibádzik a rendszer, hogyan lehetséges az, hogy a szolgáltató ne akarna több bevételt attól az ügyféltõl, aki nagyobb kiadásra szánná el magát. Szóval, ez tényleg érdekfeszítõ téma volna. Ha igaz volna. Csakhogy. Nem kis utánjárással sikerült rátalálnunk a Homárban minden konkrétum nélkülözésével említett konkrét esetre. Megvizsgáltuk az összes, e tárgyban folytatott levelezést és visszahallgattunk minden telefonhívást. És így összeállt a kép. A történet egy ponton siklik ki, és nem kicsit. Végzetesen.