Ha valaki már járt a Manchester United vagy a Real Madrid fociklubbok bizbaszboltjaiban, az tudja, hogy szinte bármit el lehet adni a csõlátású szurkolóknak, amin szerepel az imádott csapat logója. Kis hazánkban széttekintve elég, ha az Arany Ászok mutációját, a Fradi sört említjük. Nenad cimboránk jóvoltából teljesen újszerû szuvenírrel gazdagodtunk.
Tibor végre kiírta magából azt, ami annyiunkban okoz nap, mint nap apróbb érszakadást, gyomorgörcsöt illetve késõbb majd tumort. Igen, a mágneskártya-jelenségrõl van szó. A kérdés ezek szerint másokban is felvetõdött, vajon miért nem az összes bolt csipog egy nyomorult mágneskártya belépésekor, illetve miért van még mindig olyan, ami csipog?
Egy évben kétszer elmegyek ruhát vagy cipõt vásárolni a Westendbe. Igazából nem látom drágábbnak, mintha a Körúton mennék végig, és ilyen tájt még a hideget is kikerülhetem két bolt közt. Az évi két alkalom közt eltelõ idõ mindig csaknem kitörli a fejembõl, hogy mit utálok benne, de amikor bent vagyok a Westendben és készülök belépni egy-egy boltba, hirtelen felugrik a pulzusszámom és a gyomrom tájékán tompa fájdalmat kezdek érezni. Belépek. Semmi! Úúú, ezt itt és most megúsztam. Következõ bolt, átmegyek az érzékelõ kapun és már tudom, hogy teljesen jogosan volt gyomorgörcsöm, és miért kapok agyvérzést. Igen, már sípol a kapu.
A szemét karácsonyi akciók már minden irányból támadnak. Csoda, ha már az üzletek sem bírják követni? Szabi egy teszkós képzavart detektált alant, de ha Önök durvábbat látnak, ne habozzanak beküldeni.
A Pagony utcai ABC helyén most egy Tesco nyílik. Mint az általában lenni szokott itt is akciókkal akarják betérésre bírni a vásárlókat, tekintettel az üzletnyitás viharos elõzményeire is. Gondoltam végigböngészem a kínálatot, amíg nem érkezik meg a busz. Itt találtam erre a remek kis akcióra.
Összeomlottunk. Dóra miatt, aki amúgy nagyon kedvesen levelet írt nekünk, benne egy reklámfilmmel. Egy jó filmmel. A baj csak az, hogy évekkel elõbb készült, mint óriási kedvencünk, a lövöldözõs XBox-szpot, viszont ugyanabból az ötletbõl. Vagyis helyettesállamtitkárarc-méretû lopás lenne a liblingünk?
Ki gondolta volna, hogy 2005 végére ekkora hájp lesz a kézi kötésû cuccokból? Legújabb példányunk egy mezei sál, geekfaktora viszont nagy, lévén scrollbart mintáz. Méghozzá annyira élethûen, hogy még a görgetõbaszt is lehet rajta mozgatni (tippünk szerint tépõzáras). Elfoglalt számítógép-fanatikusok örömére még kötniük sem kell megtanulni, 50 dollárért (11 ropi) az övék lehet az autentikus urbánus viselet.
Jófajta Monty Python-jelenet zajlott a minap a miskolci Terranovában, ahol Olvasónk szerint az alkalmazottak nem, hogy nem akarták kiszolgálni, egyenesen falhoz szorították gúnyos megjegyzéseikkel. A Homár tippje szerint elképzelhetõ, hogy egy bedrogozott shop-art csoport vette át az uralmat az üzlet felett, de az is lehet, hogy sajátos szociológiai felmérést folytatnak.
Néhány napja a következõképpen jártam a Miskolc Plázában található Terranova üzletben. Sálat szerettem volna vásárolni a lányomnak, két darab is volt belõle. Egy a kirakatban, egy pedig bent az üzletben. Én kértem az egyiket, azonnal fizettem volna, de gúnyosan elõször azt közölték, hogy nem eladó, majd további kérdezõsködésemre, hogy miért nem, azt mondták, hogy el van téve, majd azt, hogy el van adva mindkettõ. Vagyis, döntsem el, hogy melyik az igaz, a lényeg, hogy nekem nem eladó! Az elárusító fiatalember azt is közölte, hogy ha ettõl boldogabb vagyok, az övé mind a két sál. /Megjegyzem nõi sálról volt szó!/
Hiába ment ki a divatból a mustárosvirslizés, a 119 éves Wenger Company úgy gondolta, csak rásózza tubusait a fiatalokra. Hatalmas brainstorm kerekedett, majd egy sötét laboratóriumban, szörnyû áldozatok árán létrejött a Go Wodka breezercsalád. A kizárólag röhejesen fogyasztható ital német, de már hazánkat is elérte.
A legrosszabb az, ha az anyánk keménykedik velünk, a hetedikes nagyfiúktól már megszoktuk, de tõle a ferde nézés is fáj. Így érezhetett levélírónk, m., aki bevallottan függõ, de kedvenc helyén a Tasty szendvics helyett orbitális hüyeséget kapott az arcába. Az eset önmagán egy szeletelt uborkányival sem mutat túl, viszont a maga módján vicces, úgyhogy levélre fel!
A hûséges vásárlók jutalma néha az, hogy pontjaik beváltása helyett beleröhögnek az arcukba, rosszabb esetben kamerára is veszik ezt az eseményt. A Cora törzsvásárlói egy csomó életigazsággal szembesülhettek november végén, mint azt Olvasónk írta:
A budakalászi cora áruháznak vagyok, voltam a törzsvásárlója mióta megnyílt. Rendszeresen ide jártunk vásárolni, hetente egyszer. Kiváltottuk a Cora-kártyát, amire minden vásárlásnál pontokat lehetett kapni. Mindig küldött az áruház egy személyre szóló levelet, melyben tájékoztattak, milyen napokon hány akciós pontot lehet kapni, ha akkor megyek vásárolni. Volt, mikor kiváltottuk a pontunkat így az év végefelé, ajándéknak vagy magunknak választottunk valamit. Az idén is így akartunk tenni. Odaadom a kártyánkat amin a mi számításaink szerint kb 1700 pont van. Ekkor ért a sokk minket. Közölték velem, hogy törölték az összes pontomat, mert új pontszámítást vezettek be.