Nem vagyunk manapság túl jóban az emberrel, akit a feleségemnek hívnak, mondtam is neki, hogy élvezze a szabadságot, járjon el, ismerkedjen, pasizzon nyugodtan, majd én meg jó képet vágok hozzá, bármit csinál, mert megérdemlem, mint vérzõ szív a bónusztövist. Csak az anális szexet kerülje, ha lehet, mondtam a feleségemnek, de közben azt gondoltam, amit ilyenkor mindenki gondol: egye fene, legfeljebb megkörnyékezi egy impotens tõzsdealkusz vagy egy jezsuita pap, ilyesmibõl nagy baj nem lehet.

De hogy pont egy call centeres kezdjen ki a feleségemmel, ráadásul munkaidõben, azt álmomban nem gondoltam volna. Ha porszívóügynök vagy használtautódíler, még azt mondom, rendben van. Nem lehet jezsuita pap mindenki, aki beindul a feleségemre. De hogy pont egy call centeres kis pöcs, munkaidõben? Össze vagyok törve, egyszerre vesztettem el a hitemet a mobiltelefóniában, a szolgáltatóiparban és a globalizációban.

Újra szép az élet, a hangkártyával rendelkezõknek legalábbis feltétlenül, Navarro ugyanis a negyedik ások levlistáján az alábbi dalt kapta. Annak a kedvéért, aki nem tud angolul: a disztingvált elõadók kritikát fogalmaznak meg a londoni metró által nyújtott szolgáltatásokról és a közlekedési vállalat alkalmazottainak erkölcseirõl. Van mellé egyszerû flash animáció is.

Ha kikacagta magát és érzi a belülrõl kifelé igyekvõ kreatív energiákat, szerezzen magyar nyelvû gyûlöletdalt bármely közszolgáltatóról, fõleg ha az megérdemli! A szerzeményt pedig küldje el a Homárnak! Legyen még vidámabb a jeges nyár eleje! A versenymûveket elemzés kíséretében tárjuk a világ elé.

Ja, ezt a dalt az Amateur Transplants nevû duó adja elõ, akik két nagyon vicces és annál is muzikálisabb orvos, a belinkelt oldalukról pedig jópár szám meghallgatható, angolul tudóknak is a must!

Egy merész húzással kipenderültünk a Lehel-tér és a Dózsa György út bázisunkhoz közel álló tengelyérõl, és a Hold udvar piaca felé konvergáltunk. Azt hittem, a piacon fogunk sült halat zabálni, ehelyett véletlenül a bejárattól jobbra található Csarnok Étteremben kötöttünk ki. A halakat tekintve nem tévedtem akkorát, minthogy az utánpótlás közelsége révén itt is bõséges volt a felhozatal. A cápasteak 1600-ért, míg az óriás királyrák-farok 2400-ért kínálta magát, de minthogy az egy másik sorozat lenne, az egyes menüt választottam, Laci pedig a kettest.

Annyira friss, szinte még meleg Jones székesfehérvári lelete.

Külsõre és ízre állítólag hagyományos pogácsa volt (errõl sajnos nincs fotódokumentum), de a hátoldal címkéjével megrázó fordulatot vett a reggeli:

"Elfogyasztása után vettük csak észre, mit is ettünk valójában :-O De az "intenzív tornádónak" nyomát sem láttuk a pogácsában, hol lehet reklamálni ?! :-)"

Ugye nehéz volt felkelni? Naná. A Homár ma két vegyszert ajánl a délelõtti kábasági problémák legyûréséhez.

A kegyetlen

Mexikó egyszerre vérbõ és poros hely, az egészbõl mégsem lesz valami gusztustalan, pirosas massza. Vagy mégis? A Super Sarok éjjelnappaliban találtam egyik kedvenc gyártóm, a Del Valle Clam Club nevû paradicsomos-kagylós fantasy-italát és azóta másképpen kelek.

A rokonszenvesen dundi üvegében potom 2 kilóért árult piros, sûrû lé igazi sokkmester. A szájba töltve elõször a zöldségek és fûszerek csapnak oda (sokkal több fûszer, mint bárki gondolná) , pár másodperc múlva a nagyvonalúan adagolt só, majd a nyelést követõ pillanatok egyikében végigsöpör a kagylóaroma. És mindez elvileg egy üdítõital. Pedig a legmegátalkodottabb gótból is kihozná az életigenlõt.

Consumo ergo sum - mondja a latin, és mi is beszúrjuk ezt a veretes mondást, mert nagyon elõkelõ dolog ám latin parafrázisokat használni. A társadalomkritikát ezúttal nem rejtjük a sorok köze, úgyhogy nesztek: a marketingesek a média segedelmével éjt nappallá téve olyan áligények felkeltésén mesterkednek, ami az agymosott konzumidiótákat költekezésre, ezáltal a gyártó/forgalmazó cég profitjának megtermelésére készteti. Ennek kiváló példája az Óbudai Gyémánt Harmat, ami egy vízporlasztó-fejjel ellátott ásványvizes palack.

Ha valaki esetleg hangos jajveszékelésbe kezd a békebeli kádárista világot idézõ szín- és formavilág láttán, akkor kérem, vegye figyelembe azt a nem mellékes tényt, hogy a Buszesz Rt. mindmáig az ecetet tekinti fõ termékének. Számunkra mindenesetre nyilvánvalóvá vált a kisméretû tejszínhabos palack elõlapján rózsaszín/bugyikék környezetben lebegõ boldog nõszemély (fogyasztó?) láttán, hogy a gyártó cég által megcélzott piaci szegmens a szebbik nem.

Annyira last minute kaptunk linket errõl az aukcióról Dezsõtõl, hogy amíg a Paypalnek örültem, le is járt a licitidõ. Az Orbán Viktor keze nyomát viselõ kokárda az emlékezetes kétmilliós Kossuth-téri gyûlésrõl elsõ körben 5250 forintig jutott, ám ez nem volt egyensúlyban felbecsülhetetlen értékével, így az eladónál maradt. Akinek nosztalgikus érzései támadnak a kis híján kisajátított nemzeti szimbólummal kapcsolatban, vagy csak akkora sznob, hogy a legdrágább kokárdát akarja magának, nézzen vissza a napokban, hátha újra meghirdetõdik.

Két hete még azt válaszolta a support, nem tudják, mikor bõvítik az új EU-tagállamokkal a rendszert, ma pedig ern0 írta, hogy ez bekövetkezett. Annyi év nélkülözés után végre kicsiny hazánk területérõl is vásárolhatunk Paypallel. A trükközés persze rögtön regisztráció után indul, hiszen ingyér alapból csak 100 euróig lehet pénzt küldeni, fogadni pedig egyáltalán nem. Utóbbi az országunk státusza miatt az 1,5 eurós biztonsági kód díjának kicsengetése után sem fog mûködni, az csak a fizetési limitet üti ki. Legalább lehet próbálkozni, ha vkinek van elsõ kézbõl, magyar hitelkártyával tapasztalata, nyomja már be alant.

Az alternatív energiaforrások közül komolyan vehetõ napenergia meglepõ módon eddig nem dívott hordozható kivitelben. A holland Soldius 85 grammos napelemes töltõje állításuk szerint alig 2-3 óra alatt visszaépíti bármelyik kurrens Motorola, Nokia, Samsung, Siemens, Sony Ericsson mobiltelefon energiaháztartását. A Soldius1 késõbb notebookokhoz, pda-khoz illetve egyéb mobil kütyükhöz is csatlakozik majd, egyelõre a Vodafonosok tesztelik, így még ára sincs. (A hasonló, univerzális, de lassabb naptöltõ Solio ára 50 font, ~18,5khuf.)

Az alkoholizmus felé biztosan baktató negyven körüliek (tehát a magyar férfilakosság nagyobb része) szívesen áltatja magát azzal, hogy csupán az íze miatt fogyasztja napi másfél liter borát/tíz üveg sörét, nem pedig azért, mert szenvedélybeteg, és be akarna rúgni. A cukortól ragadós üdítõket nem állhatja (összeragad a gyomra neki), a vizek meg üresek és károsak az egészségre, növelik az ozmotikus nyomást vagy micsodát. Kommersz üdítõkben, dobozos, szörnyû sûrítményekbõl készült száz százalékos gyümölcslevekben a magát ínyencnek gondoló szenvedélybeteg nem találja azokat a bonyolult, szép ízeket, a savaknak, édességnek, keserûségnek azt a játékát, mint a jó sörben vagy a borban. Az alkoholmentes sör nagyon gyönge kísérlet, menthetetlenül mûanyag ízû. Az alkoholmentes bort mustnak hívják, és sajnálatos módon csak szezonálisan hozzáférhetõ, de a jelentõs hasmenéskockázat miatt két decinél többet nem érdemes inni belõle. Márpedig valahogy be kellene termelni az orvosok által ajánlott napi két-két és fél liternyi folyadékot.