Aki az Interspar előtti grillcsirkésnél vásárol, szaglásszon, mint Semjén Zsolt a dancehallfesztiválon. Vagy úgy jár, mint gerard, akinél létra volt, ezért rohadt csirkét vett. Büdös részletek a hajtás után.
Aki az Interspar előtti grillcsirkésnél vásárol, szaglásszon, mint Semjén Zsolt a dancehallfesztiválon. Vagy úgy jár, mint gerard, akinél létra volt, ezért rohadt csirkét vett. Büdös részletek a hajtás után.

Vajon mi lehet az a sötét vonás a teljesen jelentéktelen külsejű extrudált kukoricaropogósban, ami az élemiszereknél mondhatni szokatlan nevek kiötlésére sarkallta mind az államszocialista, mind a szabadpiaci kapitalista illetékeseket? (Tényleg, ki adja a sorozatgyártott ételek nevét?) Sok megválaszoltalan kérdést vetett fel Attila levele.
A helyi Coop áruházban bukkantam e két mókás termékre. Az első fontos hír, hogy a kisgyermekkoromban még Kukinak vagy Kukacnak elnvezett kukoricacsemegét nemrég a fingról nevezték el.
Délután jászkeszegre megyünk wobblerrel, aztán meg focizni, Homár Borisz (5) egy délután megtanult bringázni, az élet gyönyörű amitől úgy elandalodtunk, hogy mi mást találhattunk volna véletlenül, mint a Karen Ann Fishing Charters nevű horgásztató cég reklámfilmjét, amit a Team Eastern Block talált ki, minden márnakedvelő nagy örömére.
Ha úgyis annyit lopnak kreatív barátaink, legalább lopjanak ilyent. A ChallengeOptimus nevű portugál mobilcég egy háromnapos fesztiválon akarta belopni magát a fiatal részegek szívébe. A Torke Stunt ügynökség segítségével ez sikerült is. Ők találták ki a Széles vállak nevű kampányt, ami egy rakás muszklis, tengerészpólós csávót jelentett, akik bárkit felvettek a vállukra, akár koncertnézés, akár elveszett haver megtalálása céljából. Higgyék el, a fiatal fogyasztóknak ez sokkal jobb, mint egy logós lufi.

Abszolúte szöveg nélkül, Bálinttól és Gabriellától, akik Humor Haroldot ettek tortillával, ezért spermabankra tippeltek. Pedig ez egy repülős cég, ami utasszállítókkal kereskedik és lízingel.
Már előre látom a kommenteket, hogy megérdemlem, mert minek járok az éjszakai gyerekmegőrzőbe (ismertebb nevén a Zöld Pardonba), de azt gondolom, hogy a történet szempontjából ez most teljesen mellékes. Évek óta úgy járok le rendszeresen, hogy edzés után arra veszem az irányt, általában koncertkezdésre mindig pont oda is érek. Ha jól emlékszem 5 éve van csomagmegőrző a fenti bejárat mellett, és eddig mindig az egységes darabárat fizettem az amúgy évről évre egyre kisebb sporttáskám után. Tegnap este aztán az alábbi párbeszéd zajlott le a ruhatáros és közöttem, miután a pultra tettem az amúgy egy nagyobb női táskánál semmivel sem hosszabb, csak szélesebb sporttáskámat:

Tegnap a Szentendrei úti Auchan-ban találkoztam ezekkel a “Tesco value” cimkével ellátott paradicsomokkal. Úgy látszik, a Tesco-nak sikerült úgy leszorítania az árait, hogy már a konkurencia is nála vásárol. (A kevésbé romantikus, de sokkal inkább valószínű magyarázat a jelenségre az, hogy a Mórakert a Tesco gazdaságos beszállító, és összekevertek néhány cimkét.) Mindenesetre azt megnyugtató tudni, hogy a tesco gazdaságos paradicsomok hazai beszállítótól származnak, nem távolkeleti gyermekrabszolgák termesztik.

A média nap mint nap tele van a parlagfű elleni harccal, különböző programokkal, tervekkel, bizottságokkal, melyek mind arra hivatottak, hogy a több millió embernek allergiát okozó parlagfű kiirtásában segítsenek. Több milliós kiszabható bírságokról beszélnek. Ehhez képest: két hete a Városligetben jártunk, annak is a legszebb részében, a Vajdahunyadvárban. Ott van az Anonymus Étterem, ahová beültünk egy sörre. A kerthelyiségben üldögélve lettünk figyelmesek arra, hogy a vár körüli tóban lévő kis szigeten hogy burjánzik a parlagfű. Csináltam pár képet, amit most mellékelek. A mezőgazdasági területek tulajdonosait megbüntetik, ha parlagfüvet találnak a területükön, de a Városliget közepén nem gond ugyanez?További hátborzongató képek hajtás után! Először a nők és a gyerekek!
A legutóbbi ingatlanos esetről jutott eszembe ami az egyik családtagommal és párjával történt. Friss házasok és életet kezdő fiatalok lévén lakást akartak venni. Fel is keresték a legközelebbi ingatlanirodát a Kőbánya ingatlant. Ahol annak rendje és módja szerint aláirattak egy terjedelmes szerződést velük, hogy a bemutatott lakásokat csak rajtuk keresztűl veszik. Eddig teljesen elfogadható és szokásos. Ezek után adtak nekik egy fénymásolt listát, címekkel telefonszámokkal, hogy akkor elkezdhetik hivogatni. Elkepesztő kiszolgálás, ezt egy apróhirdetési újság is tudja, főleg hogy a címek nagyrésze döglött volt, és a maradék is elég drága (gondolom a hihetetlen munkáért felszámolt jutalék miatt). Ezekután persze nem foglalkoztak sokat ezzel a céggel elmentek egy másikhoz ahol udvarias, segítőkész, korrekt kiszolgálásban volt részük és meg is vették az egyik bemutatott lakást. Az ingatlaniroda megkapta a jutalékát mindenki boldog volt. NADE!