A Homár csípi a mutánsokat, de ez azért durvább, mintha az alkotmányozó kerekasztal lovagjai szekszuálisan közeledtek volna a Ludas Matyi szárnyasaihoz. A szóviccesen keresztelt Duck Fader a fikcionális Darth Vader és egy valódi gumikacsa szerelemgyereke. A lényege, hogy a belsejében színváltós led világít, ami állítólag vízzel érintkezve kapcsol kibe (de ha nem, az se baj). Mindez nyamvadt 7 fontért (<3 ropi) vesztegetik, így minden esélye megvan, hogy a karácsony überslágere legyen.

A Homár könyörtelen a szóviccekkel, még akkor is, ha egy bétõl a zsémúvikig terjedõ spektrumú video- és dvdkimérésrõl van szó (ezért a négy csillag). A milánói BloodBuster áruház a 30-as évektõl napjainkig készült filmipari szemétbõl (trash) igyekszik pénzt csiholni, és ezt egy messzemenõen (erkölcsileg) elítélhetõ printkampánnyal igyekezett publikuma tudomására hozni.

Azt hitték, a tegnapi lájtos postás sztorival vége is a vírusmarketingnek? Az élet ennél azért kegyetlenebb. Egyik legkitartóbban visszatérõ bejelentõnk, Darwin Dij ugyanis olyat látott a hivatalban, amiért bármelyik Orwell-fan bakancstalpat nyalna:

Ma a postan voltam, feladtam 2-3 tertiv. levelet, szamlat kertem. Szegeny alkalmazottnak jelzett a gep, hogy nyomtat egy Adatkezelesi nyilatkozatot, folytatja-e. Mivel nem tudta mi az, persze, hogy folytatta, ki is jott egy nyilatkozat a kis printerbol, alul kipontozva az alairasnak a hely, felette a szamlara frissen bevitt nevem es cimem. Na mondom ez tobb kettonel, elolvastam. Ezzel a papirral hozzajarulok, hogy a Magyar Posta Zrt. kezelje az adataimat, szamomra marketing ajanlatokat kuldjon, es velem statisztikat vegezzen.

A Homár nem vállal felelõsséget, ha olvasói egzotikus ételeket tesztelnek be felügyelet nélkül, ugyanakkor mindenkit erre buzdít, hiszen a felfedezõk élete izgalmas, legfeljebb a végén kiröhögjük. Így járt Pizzafun is az akciós mirelitcsemegével:

Történt, hogy betértem a közeli gazdaságos hipermarketbe, ahol akciósan kínálják a Chicago Town pizzát. Eddig még sosem kóstoltam, de gondoltam, hogy itt az ideje, mivel ára egy 4-essel kezdõdõ háromjegyû szám volt. Kiválasztottam a Salami deluxe feliratút, és számítottam rá, hogy kibontáskor nem pontosan az a látvány fog elém tárulni, mint ami a mélyhûtõpultból elvarázsolt. Hááát. Erre a sokkra nem lehetett felkészülni. 5, azaz öt darab szaláminak nevezett kolbászkarika sínylõdött a csomagolófólia alatt.

Sajnos 60-as évekbeli feltalálása óta sincs konzumálható állapotban a perszonális légi közlekedésre alkalmas hátrakéta, de a mozgalom él és virul. Ezek a furcsa, Boba Fett-rajongó emberek a Bell Niagara Aerospace Muzeumában gyûltek össze szeptember végén, hogy egyebek közt megcsodáljanak egy jetpackes levegõbe emelkedést. Nézegessék a képeket, mert video az vmiért nem készült (archiv anyag itt).

Talán még sincs morális válságban az ország, amikor ilyen apróhirdetéseket látni a belvárosban, mint amilyet "42" szúrt ki shoppingolás közben:

Az alábbi "õszinte" hirdetést találtam az Erzsébet körúti Plus üzletben. Boldog vagyok, hogy vannak olyanok, akik ebben a hazugságokkal teli világban is vállalják az õszinteséget.

És ha már Posta, akkor jöjjön egy kövér sztori Sanycitól, aki vízálló ledes elemlámpát rendelt küffõdrõ, helyette viszont egy már nem vízálló ledmentes csövet kapott:

A minap kaptam kézhez a két hete Hongkongból megrendelt LED-es elemlámpámat. Már a csomag felbontása elõtt furcsa volt, hogy azon miért van a Posta széles ragasztószalagja, illetve a VPOP Vám- pecsétjegye, de ám legyen. Még mindig naivan kibontottam a csomagot. Ekkor ért az elsõ meglepetés, mert a vastag papírborítékból szépen kihullott az elemlámpa, utána pedig külön-külön a védõ-csomagolás darabjai. Ergo a Vámosok kibontották a cuccot, kivették a védõ-csomagolásból, majd „elfelejtették” visszacsomagolni az árut, és csak szépen visszadobáltak mindent – habfóliát, lámpát, buborék-fóliás zacskót stb. – a csomagba.

Pizsama von Flanel küldött a Homárnak egy linket, amiben a Magyar Posta virusmarketingoid kísérletére gyanakodott és nem is tévedett:

Nem igazán tudom hova tenni a dolgot, az a gyanúm, hogy valamiféle vírusmarketingrõl lehet szó. Az oldal lényege, hogy sajátos összeesküvéselméletet gyárt a Magyar Posta "Elsõbbségi Levél" szolgáltatásáról illetve az azokat kézbesítõ postásokról! A bejegyzések nagyon viccesek, így lehet, hogy tényleg csak pár unatkozó fiatal csinálta poénból! Ami gyanús, hogy az oldal feltünõen profi, látszik, hogy sok munka van mögötte. Legyetek oly jók, derítsétek már ki, hogy mi ez!

Ilyet se pipált még a Homár, hogy vki termékmintát akart volna kifizettetni, amit ráadásul úgy tukmált rá áldozatára több alkalommal. MK-val mindenesetre ez történt, úgyhogy ha hasonló hívást kapnak, kezdjenek gyanakodni (aki esetleg alapból nem teszi):

Történt, hogy 2-3 héttel ezelõtt telefonhívást kaptam a Basic+ irodaszerekkel foglalkozó cégtõl. Egy rámenõs hölgy próbálta rámtukmálni termékeiket. Mint a beszerzéssel foglalkozó emberek általában én is a szokásos menetet követtem, küldjön termékmintát és katalógust, megnézzük és visszajelzünk. Meg is jött egy ki csomag minta.

Kevés cikibb elírás létezik, mint az, amit óriásplakátokon hirdetnek a városban szerteszét. Zozó egy ilyennek örült meg a minap, bár az okoskodásból kicsit visszavehetne:

Nap, mint nap emellett az óriásplakát mellett tekerek el. Azon mulatok magamban, hogy a hirdetés készítésekor nyilvánvalóan senkinek sem volt zsebszámológép a keze ügyében. Bár ha az évi 300 órát viszonyítom az 365 naphoz, akkor már alapjáraton gyanúsnak kellett volna lennie... Évi 300 óra napsütés az egyenlõ mindössze napi 49 percnyi világossággal. Ezért én nem utaznék Ciprusra, hiszen csak Budapesten, ott ahol ez a plakát ki van téve, hivatalosan majdnem 2000 óra a napsütéses órák száma.