Kollégánk egy ismerőse ellen vagyonosodási vizsgálatot indított az APEH. A teljes eljárás nem bizonyított feltételezéseken alapul: nem hiszeik el neki, hogy az öröksége megvolt még és azt költötte, nem pedig fekete, be nem vallott jövedelmeket, továbbá nem hiszik el neki, hogy az anyjával él (pedig de), csak mert régóta van barátnője. A bíróság szinte meg sem hallgatta, az APEH emberei pedig végül még segget is csinálnak a szájukból: most mégis az anyja lakásba mennek el lefoglalni a személyes dolgait. Oda, ahol szerintük nem is lakik. Pedig de.
Történt egyszer, hogy vagyonosodási vizsgálatot kaptam az APEH-től. Meglehetősen értetlenül álltam a dolog előtt, de azt mondtam, ha a szerv kérdez, én válaszolok. Már az elején világossá vált, hogy meglehetősen furcsa a bizonyítási kényszer: ha a hivatal hasraütés-szerűen kitalálja, hogy én egymillió forintot megkerestem, majd elköltöttem, akkor rám hárul, hogy bebizonyítsam az állítás ellenkezőjét. Már ha nem szeretném hogy nagymennyiségű adóhiányt vágjanak rám.