Mclean lejárt MC bankkártyája helyett VISA-t kapott a CIB-től, amiről azonban előtte elfelejtették értesíteni, ezért minden számláját megszüntette cserébe:

Körülbelül 12 éve voltam a CIB Bank ügyfele, és több mint 14 éve már dombor nyomott MasterCard kártyákat használtam, amikor a lakossági folyószámlámhoz tartozó bankkártya lejárt. Elöször meglepett, hogy PIN-kódos levelet is kaptam, mivel a bankkártya cserénél a régi PIN megmarad. A legnagyobb megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy a bank a cserénél nem a korábbi szerződés szerinti MC Standard kártyát, hanem egy VISA Inspiron-t küldött ki.

Csodálkozásomnak adtam hangot a telefonos ügyfélszolgálaton, mivel ilyen kártyát nem rendeltem, nem kértem, nem akarom használni.... A Call Centeres kolléga elmondta, hogy a banknál megszüntek az MC alapú kártyák, kivéve az MC Goldot.... hmmm aranykártya, éves díj kb 2-3-szorosa a jelenleginek.... megkérdeztem, hogy akkor milyen úton-módon juthatok hozzá a régi kártyámhoz? Sehogy. A bank megszüntette az MC-vel a szerződését? Nem, dehogy, de azok a kártyák már nem igényelhetők. Szuper, de én meg a VISA-t nem igényeltem. Na erre nem tudott mit mondani.

Cocu megjárta, hogy férjével közös számláját a CIB-nél nyitották, de az ő nevét rá sem írták, így vásárolni sem nagyon tud az interneten:

Maratoni történetemet próbálom emészthető hosszúságúra faragni (ennek sajnos néhány epizód áldozatul esik, és talán kevéssé lehet érzékelni, hogy mekkora energiák árán jutottunk el ebbe a zsákutcába). Férjemmel közös bankszámlát nyitottunk a bankban (változó nagyságú bevételek egyik és másik oldalon, közös kiadások: közös élet, közös ingatlan, közös hitel, közös gyerekek…). Kérdezte az ügyintéző, hogy ki lesz a fő- és ki a társtulajdonos. Mondtuk, hogy senki, egyforma státuszt szeretnénk. Olyan nincs. Mi a gyakorlati különbség? Semmi, csak formalitás. Jó, legyen a férjem.

Első furcsaság volt, hogy én írtam nekik levelet, nevemből képzett e-mail címről, a saját nevemet aláírva, a válaszban mégis a férjemet szólították meg (ők mindig postai levélben válaszolnak). A problémát nem ez jelentette, hanem az, hogy az internetbankban csak a férjem neve jelent meg. Ez egyrészről jelenti azt a kellemetlenséget, hogy akárhányszor utalok, a közleményben valamint e-mailben vagy megjegyzés rovatokban magyarázkodok, hogy azonosíthassanak. És ez nem is mindig sikerül. Többször volt olyan eset, amikor „nem érkezett meg” az utalás, és csak egy idő után, és telefonok, e-mailek árán sikerült fényt deríteni arra, hogy az eltérő név miatt nem tudták azonosítani.

Zoltán hiába várta az OTP-ben, hogy szólítsák a sorszámát, úgyhogy rákérdezett. Állítólag a 16:09-es kiállítású szelvényét délelőtt egyszer már szólították, de azt nem mondták, hogy melyik dimenzióban:

Kedves OTP! El kell mesélnem, hogy milyen élményekkel gazdagodtunk az egyik fiókotokban a minap. Január 7-én a váci kirendeltségben szerettünk volna egy egyszerű banki igazolást kérni egy aznapi átutalásról. Ugye ez eddig senkinek nem tűnik egy bonyolult feladatnak? Ugye, ha besétál a bankba az ember, és kér egy sorszámot 16:09-kor, akkor joggal feltételezi, hogy még bőven nyitvatartási időn belül (17 óra) végez, és más dolgát is el tudja intézni aznap. Mert hát vagyunk úgy páran, akiknek nem az a hobbija munka után, hogy másfél órákat töltenek egy ilyen piszlicsáré üggyel. Vagyis csak annak tűnővel, mert a hatalmas OTP képességeit ez az ügy meghaladja. De ne rohanjunk ennyire előre.

Tehát beülünk a 16:09-es cetlinkkel, melynek sorszáma a 356-os. Épp a 353-assal foglalkoznak, örülünk, hogy még két ember van előttünk, aztán mi jövünk! Hát nem! Jön a 354-es, jön a 348-as, a 351-es, aztán a 357-es, 360-as!!! Hogy a rákba? Elaludtunk, vagy mi van? Átugrották a mi sorszámunkat? És hogy jönnek a mi sorszámunk előtti sorszámok?

Naiv ügyfél étteremben hagyott és letiltott hitelkártyája helyett küldött pótkártyát is letiltotta a Citibank, mert ennyi idő alatt dolgozták fel az étterem bejelentését:

Ma egy kellemes kis szívásba futottam bele a CitiBanknál. December végén egy étteremben felejtettem a hitelkártyám. Ezt egy órával később észre is vettem, de már jó messze voltam, ezért a kártyát először átmenetileg blokkoltattam, majd másnap végérvényesen le is tiltattam és új kártyát igényeltem. Ez meg is érkezett ezen a héten, aktiváltam is a webes felületükön.

Ma használni akartam a kártyát és csodálkozva tapasztaltam, hogy nem működik. Felhívtam hát a hótlányt, aki közölte, hogy nincs is ilyen kártya, merthogy le van tiltva. Kiderült elég hamar, hogy az étterem, ahol hagytam a kártyát, jelezte ezt a bank felé (ezért riszpekt!), a bank erre válaszul pedig le is tiltotta a kártyámat. Csakhogy sikerült a vadiúj, alig 1 napja aktivált kártyát tiltani.

Külföldre költözött naiv ügyfél gálánsan anyjára hagyta erstés számlája megszüntetését, de kiderült, hogy csak személyesen lehet. Aztán amikor már nem volt számlája, de maradt a bankban 180 forintja, azért is csak személyesen lehetett bemenni, vagy különben díjat számolnak fel a tárolásáért! Itt azért elég komoly, szisztematikus problémák vannak:

Szeretném Nektek megírni az Erste Bankkal kapcsolatos anomáliákban bővelkedő történetemet. Mintegy 20 éven keresztül lakossági folyószámla-tulajdonos voltam ennél a banknál. Egy napon megszüntettem a számlát, amely érdekes események egész lavináját indította el. A megszüntetés okai  között az is szerepelt,  hogy a bankkártyámat 38 000 forintért őrizték,  amit kissé soknak tartottam. Miután külföldön élek, az édesanyámnak adtam meghatalmazást ügyeim vitelére, akitől a meghatalmazást azzal az indoklással nem fogadták el, hogy, csak személyesen vehetem át a pénzemet és a bannkártyámat is.

Tehát hazarepültem megszüntetni a számlát. Érdekes volt, hogy az ügyintéző megkérdezte, hogy kérek-e a műveletről papírt, persze kértem, amit ő fintorogva kinyomtatott, mivel volt valami gond a technikai háttérrel. Ekkor nyomatékosan megkérdeztem, hogy minden rendben van-e, van -e még valami teendő, megnyugtattak, hogy mindent elintéztünk.

Gondolhatnánk, hogy ezzel el is érkeztünk a "happy ending"-hez, de nem!

Naiv ügyfél 8 év után először nem fizette hitelének törlesztőrészletét, amire a Raiffeisen azonnal szó nélkül leinkasszózta a másik számlájáról a fizetése felét:

A problémám szerintem nem egyedi, a banknak joga van hozzá, így ezzel akár véget is érhetne a történet, azonban az eljárást nem tudom elfogadni, ugyanis egyedi elbírálás alapján szívtam meg. A bank pedig nem inkasszónak hívja, amikor saját terhének fedezésére jelentős összeget hív le a főszámlámról felhasználva a havi fizetésem felét. Még a NAV is kedvesebb, az csak 33 százalékot von le maximum. Az alábbi levél ment a panasz@raiffeisen.hu címre.

Ezúton kívánok panaszt tenni a Raiffeisen Bank eljárása ellen, mely egyben a család megélhetését is veszélyezteti. A Raiffeisen Bank felé kollégáik telefonos megkeresését követően több ízben jeleztem - továbbá személyesen is felkerestem a veszprémi bankfiókot -, hogy a szerződés szerinti jelzálog hitel fizetését a jelentősen megváltozott családi és anyagi körülmények miatt egyelőre nem tudom megtenni, azonban nem kívánok teljesen kihátrálni a fizetés alól, az ingatlan értékesítésében látjuk a kiutat, melyre lépéseket is tettünk, addig a lehetőségekhez képest a bank türelmét kérem. A fizetési nehézségeim ellenére a bankkal történ folyamatos kapcsolattartás mellett a jelzáloghitel fizetése 8 éve késedelem nélkül történik, ezért sem értem a bank jelenlegi, a család megélhetését veszélyeztető tettét.

Naiv ügyfél kiakadt, hogy tömbösítve kapta meg az utóbbi hónapok levelezését az OTP-től, pedig korábban már egyszer felfogták, hogy melyik a levelezési címe. Bizonyára náluk is infrastrukturális fejlődés ment végbe, ezért butulhatott vissza a rendszer 10 évet:

Boldog Karácsonyt Kedves OTP!! A kurva anyátok...

Ezt nem hiszem el karácsonykor kell megkapnom egy kupacban az elmúlt időszak összes levelét az OTP-től, amikor legutoljára jártam bent nálatok személyesen már akkor is elpofáztam, hogy a levelezési címemet ha elkéritek akkor oda küldjétek a tetves leveleket, mi a faszért kértek el két címet ha nem használjátok??? Az egyik címem, a 33XX xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx az az állandó címem, de a tartózkodásim, ahol lakom értitek, ahová szeretném ha kapnám a leveleimet az a 1036 Budapest xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx...

De ezt nem hiszem el, hogy évekkel ezelőtt ezzel beszopattatok már ugyanígy, és amikor az ember külön szól, hogy most legyetek már kedvesek nem értelmi fogyatékosként viselkedni megint bejátsszátok hát pofám leszakad... fogjátok fel, levelezni a levelezési címemen szoktam...

Naiv ügyfél 4 órán belüli átutalása rekordhosszúságúra nyúlt az Erste Bank ügyintézőjének tévesen kitöltött bizonylata miatt:

December 04. reggel: Naiv ügyfél befárad az Erste Bankba, ahol 300000 forint volt "lekötve", lényegében 0% kamatra. A feladat: ezt a pénzt átutalni egy másik számlára. Nehezítés: naiv ügyfél nem számlatulajdonos, csak teljes körű meghatalmazott. Ez később (valójában nagyon is hamar) súlyos problémákkal fog járni.

Azonnal sorra kerül, rendkívül udvarias munkatárs fogadja. Látván, hogy naiv ügyfél kissé gyakorlatlan banki ügyekben, felajánlja, hogy kitölti az átutalási bizonylatot ügyfél számára, csak alá kell írni. Megtörténik: ALÁÍRÁS RENDBEN, FEDEZET RENDBEN pecsét rákerül. Viszontlátásra.

Kinga nem érti, mi viszont nem csodálkozunk, hogy a tranzakciós védelmi pénz óta miért nem szeretik a boltban, ha párszáz forintot kártyával akarnak fizetni. Legalábbis a IX. kerületben hosszas küzdelem árán sikerült csak:

Egy IX. kerületi Non Stopban (PADU Kereskedelmi Kft. Tűzoltó utca és Márton utca sarkán) 500 Ft alatt vásároltam volna, de megtagadták a bankkártyás fizetést, arra hivatkozva, hogy a bankkártya terminál gazdája (Budapest Bank) szabta meg ezt a minimumot. Jeleztem, hogy ezt kétlem, ez nem szabályos, és az árut sem voltam hajlandó így megvenni.

Ezt követően panaszt tettem a Budapest Banknál, ami az én bankom is egyben. Azt a választ kaptam, hogy "tájékoztatjuk a kereskedőinket, hogy bankunk nem határoz meg minimum limitet (...) és  ennek megfelelően biztosítsa a fizetési lehetőséget összegtől függetlenül (...)"

Nem mintha nem ez történne mindenhol a világon már évek óta az alapkamatok 0-ra redukálásával, de a Napi most viccből kiszámolta, hogy a nálunk az állam még ezen is többet keres, mint aki berakta a pénzt betétbe:

Egymillió forint betét évi 3 százalékos kamatra történő elhelyezése után az első három hónapban csak veszteség képződik, és 4 hónapra is az ügyfél csak alig egy üdítős ebéd árát, 1753 forintot tud keresni pénze fialtatásából, ha kiveszi a pénzét a bankból. Ezt is úgy, ha számlavezető bankja a pénzfelvételt egyetlen forinttal sem drágítja a 6 ezrelékes tranzakciós illetéken felül, ami szinte elképzelhetetlen.