Ilyet se látott még a Homár, hogy táppénzcsalás vádjával állítson falhoz egy háziorvost az OEP, aztán később már a beteg is őt hibáztassa. Nem csoda, hogy összeesküvésre gyanakszik:

Háziorvosként dolgozom egy kis településen, a legtöbb embert, a betegeket a rendelőn kívülről is ismerem, tudom nagyjából milyen életet élnek. Eddig igyekeztem empatikusan bánni az emberekkel, odafigyelni a sorsukra, ott támogattam őket, ahol lehet. Idén februárban történt, hogy egy fiatal ember jelentkezett nálam, kora ellenére már gerincsérv műtéte volt, sokat szenvedett már vele. Ez alkalommal táppénzre szerette volna vetetni magát, mert munkába menet megcsúszott és meghúzódott a dereka. Nem is kételkedtem benne, panaszai voltak, mindig becsületesen dolgozott, nem állt érdekében lógni a munkából. Hibámból (először életemben) egyből üzemi balesetként vettem táppénzre (a szokásos eljárás az, hogy először sima baleseti táppénz, majd mikor az OEP a munkabaleseti jegyzőkönyvet elfogadja írható át üzemi balesetre). Ez volt a legnagyobb (de jóindulatú) bakim.
 

Lehet, hogy életveszélyben van egy rakás jól képzett köztisztviselő? Akikért aggódunk, azok a "Parlagfűmentes Magyarországért" tárcaközi bizottság tagjai. Olvasónk, Márk és barátnője allergiások. A szomszédos önkormányzati bérházban a lakók buja parlagfűtenyészetet növesztettek, ami napok óta kínozza Márkékat. Bejelentést szerettek volna tenni a vonatkozó kormányzati testület weboldalán található telefonszámon, csakhogy kiderült, egyetlen megadott számon sem válaszol senki. Amikor kipróbáltuk, mi magunk is ugyanezt tapasztaltuk. Vagyis ha jelenleg valaki pollentől szenved, a költségvetésből fentartott állami szervtől ki is folyhat a szeme. Levél, illetve a tárcaközi bizottság tagjainak listája alant.

A magyar egészségügyi dolgozók hajlamosak őszintén nem érteni az ügyfeleik egyik leggyakoribb panaszát, miszerint igen gyakran bunkók és lekezelők a betegekkel. Az egészségügyi dolgozók ilyenkor a sanyarú körülményeikre meg a stresszre és a felelősségre szoktak mutogatni. Csakhogy magyarok millió élnek és dolgoznak legalább annyira rohadó vakolat alatt, sokkal kevesebb pénzből és ugyanolyan stresszes feladatokon, és nem mindegyik akkora tahó, mint mondjuk az asszisztensek. Elkeseredett olvasónkat például még a magyar kórházi bunkósághoz képest is kirívó módon próbálják megalázni: az Istvánban rezzenéstelen arccal bemondták neki, hogy mivel elvesztették az oda beszállított édesanyja TAJ-kártyáját, a családnak ki kell fizetnie az ellátást. Mindenki, aki életében vett igénybe ellátást, pontosan tudja, hogy a TAJ-kártya fizikai mivoltában egyáltalán nem kell semmihez, nem egy személyi igazolványról van szó, a lényeg, hogy az érvényes TAJ-szám meglegyen, amit akár a fenekünkre is tetoválhatunk. A hölgy ráadásul többedszerre járt az Istvánban és az adatai természetesen benne voltak a rendszerben, vagyis az ügy homeopátiás mennyiségű jóindulattal is rendezhető lett volna. Ehelyett harc van, idegesség és feljelentéssel fenyegetés. Szomorú igénytelenség alant.

Korábbi posztunkban olvasónk, a leendő apa azon bukott ki, hogy a Péterfy kórházban ingyen, OEP-finanszírozásban nem mehetett be az ultrahangra a feleségével, 9900-ért viszont igen. Az érintett - aki ezt a kommentek közé már megírta - itt válaszol:

Mindenki, akinek született már gyereke Magyarországon, pontosan tudja, hogyan kényszerítik bele a szülész-nőgyógyászok az anyákat abba, hogy az ingyenes kórházi konzultációk mellett vagy inkább helyett az ő magánrendelésükre járjanak, alkalmanként 10 rugó körüli áron. Olvasónk egy különösen kirívó terelési példát küldött a budapesti Péterfyből, ahol a 4D-s ultrahangon a nem fizető anya hozzátartozóját egész egyszerűen nem engedik be, de ha kiköhög 9900 forintot, akkor mnár igen. Sztori, pirulás nélkül, alant:

Végre az Index is megírta, úgyhogy nekünk nem kell részletesen, hogy a jelek szerint teljesen alaptalan volt a világjárvánnyal riogatás. Illetve annyiban nem, hogy a gyógyszergyárak elsózhatták még a múltkori kamu madárinfluenzajárvány alatt felhalmozott készleteiket, és az új vakcinát is jelentősebb tömegeken tesztelhették. Meg az az extra 10 milliárd dollár sem jöhetett rosszul a válságban. Általában elmondható, hogy a H1N1 miatt nagyjából 20-adannyian halnak meg, mint a mezei influenzától. Hogy mégis világjárvány lett belőle, segíthette, hogy a WHO irányelveit korábban a gyógyszergyáraknak dolgozó szakemberek alakították.

A János Kórház területén megálló, gyermekéért és a frissen műtött anyáért érkező apa autóján a Szamaritánus mentőszolgálat mentősei leeresztették az első kereket. Az indok az volt, hogy nem tudtak tőle beállni, pedig de. Akkor meg minek? Hogy "bunkó betegeket tologassanak"?

Az ország, azon belül is a mentőszolgálat szégyene az az eset, melyről mély megdöbbenéssel számolok be, amivel 2010. április 13-án, kedden délelőtt találkoztam. A történet színhelye a fővárosi Szent János Kórház. Kislányom pénteken hajnalban, ebben az intézményben látta meg a napvilágot, Édesanyjával keddig kellett bent maradniuk.

Kedden délelőtt bementem értük a kórházba. Mivel esett az eső, és mivel egy újszülöttért mentem, és mivel feleségemet is kímélni kell a műtét után, behajtottam autóval a Szent János Kórház területére – 600 forintért. Az épület közelében egyetlen helyre tudtam parkolni, ami egy „MENTŐK” felfestés legszélét is érintette.

A magyar cégek, önkormányzatok és kormányszervek mind-mind az ügyeleikkel történő kommunikáció nagymesterei, miért maradna ki a sorból az egészségügy? A Naiv Ember persze hiheti, hogy ahol egészség és betegség, meg élet és halál a tét, ott azért kétszer meggondolják, mit és hogyan mondjanak. Mondjuk így, nem ez a mindennapos tapasztalat. BT barátjának családja például köpni-nyelni nem tudott, amikor rövid szöveges üzenetet kapott a kórháztól, hogy meghalt a nagypapa. Azt se tudták, morbid vicc-e az SMS, a telefont a kórházban nem vették fel, így időbe telt, míg kiderítették, a hír sajnos igaz. A finomlelkű kórház sztorija alant következik. Már bejelentkeztünk egy igazgatónál, hogy rákérdezhessünk, ez ugye csak kivételes baki volt, nem pedig a gyakorlat?

Klasszikus magyar mentalitással tojták le a fogyasztókat az alant következő, botrányos kajaügyben. A főszereplők a SPÉKÓ, a United Food és a lisztérzékeny fogyasztók. A SPÉKÓ (Speciális Ételek Konyhája) orosházi cég és glutén- tej- és tojásmentes meleg ebédek forgalmazásával foglalkozik. Saját szállítókapacitása azonban nincsen, így az ételeit a United Food szállította ki. Február 15-én, anélkül, hogy az érintett fogyasztókat értesítették volna, a kuncsaftok egy másik melegkonyhás cég, a Junior fogásait kapták meg. Kiderült, hogy a United szerződést bontott a SPÉKÓ-val, arra hivatkozva, hogy a cégnek túl kicsi a főzőkapacitása, majd anélkül, hogy erről bárkit informált volna, a Juniorra váltott. Ebben a lisztérzékeny fórumban remekül végigkövethető a sztori. Olyan vicces részletekkel, hogy egy nyilvánvalóan célzatosan beküldött céges álfórumozó délelőtt tízkor dícséri a kiszállított ebéd szuper minőségét. A kuncsaftok egy része azonnal kétségbe vonta, hogy a Junior fogásai valóban gluténmentesek-e, többen enyhe rosszullétre, hasmenésre panaszkodtak, bár egyelőre természetesen semmi bizonyíték nincs arra, hogy bárki csalt volna az étellel.

A.-nak elrepedt a bokája, utána meg megbüntették, így olvasónk elkerülhetetlenül feltette a Nagy Téli Homárkérdést: miért büntetnek szabálytalan parkolásért a közterületfenntartók olyan helyeken, ahol az autósok éppen azért kénytelenek tilosba állni, mert a szakemberek egyáltalán nem tartották rendben a közterületet? Magyarán képtelenség parkírozni a hó- és jéghegyek miatt. A. példája mutatja, hogy az sem megoldás, ha az autót otthon hagyjuk, hiszen a közterületesek a járdákat sem tartják rendben, így aki nem tilosban parkol, az esik-kel, mint egy amatőr Dombi Tibor. Kaland alant: