Bár gondolom mindenki olvasta, hadd hívjam föl az összes érintett figyelmét arra, hogy a való világban sokkal, de sokkal keményebb a moderálás, mint itt, ebben a pihepuha online közösségben. A sztori annyi, hogy három fiatal elsünözte magát egy rendőrjárőr láttán a budapesti Nagymező utcában, mire az egyik rendőr összeverte őket, majd lelépett a helyszínről. Igazságot a kedves Homárnak, aki soha nem tenne ilyet!

A trágár népművészet Örkény Istvánhoz méltó remeke a csepeli kacatárus üzenete egy balfácán betörőhöz. Ritka, de nem példátlan a backdoor műfajban a bűnözőkkel való kommunikáció. Életem egyik első backdoorját az osztálytársamék halásztelki bungijában láttam, vagyis egyszerre egy csomót, a sok betörés miatt a környékbeli telektulajdonosok ugyanis "Tisztelt betörők!" megszólítással kiírták, a házban hol találhatók az élelmiszerek, hogy ne kelljen mindent széttörni az éhes tolvajoknak. Jer levele a cetliről:

Újabb verekedő taxist fogott a Homár, ezúttal ha minden igaz, a Főtaxinál. Naiv svéd orvostanhallgatót hónapokkal ezelőtt ököllel arconütötte egy söfőr. A rendőrség nem reagál (ami mondjuk még hónapokig nem is fog), még meglepőbb azonban, hogy a Főtaxi sem szólalt meg, pedig beazonosítható lenne a pszichopata. A levél angolul jött, hajtás után lesz eredetiben:

Svéd orvostanhallgató Budapesten. Idén nyáron egy főtaxis söfőr arcon vágott, feljelentettem a rendőrségen, akik megkeresték a céget. Megvan a rendszáma a kocsinak, meg minden, de egyelőre semmi nem történt az ügyben. El akarom mondani mindenkinek, hogy többet ne utazzanak Főtaxival! Borzasztó, hogy ezt tehették velem, az a taxis biztos nem fog leállni, ki tudja, valami még durvábbat fog csinálni legközelebb. A cég pedig még ezután sem foglalkozik a vásárlóival!

A Szent János kórház Budapest Szomáliája, esetleg dárfúri körzete, ezt sajnos mindenki tudja, aki járt már budapesti járóbeteg rendeléseken. Itt most nem valami "bezzeg Svájcban" típusú fanyalgás következik, a János nem a közmondásos "egy normális országhoz", hanem a magyar egészségügy átlagához képet hiperbunkó, betegcsicskáztató, piszkos, zsúfolt, agresszív hely. Ahol pontosan tudható, hogy nem úszhatjuk meg 4-5 óra várakozás alatt. Tímeának a füle kezdett fájni, elment, borzasztóan megalázták sok társával együtt. Teljesen átlagos, emítésre sem méltó nap a Szent Jánosból alant. Ja, és az időpontfoglalós rendszer természetesen kizárólag arra jó, hogy a hipochonder, unatkozó, mindenre ráérő öregek bejuthassanak, akinek ténylegesen baja támad, annak egyszerűen lehetetlen orvos elé kerülnie, minél rosszabbul érzi magát, annál kevésbé.

Ismét lecsapott a gyilkos ötforintos: most kaptam egy levelet Octaviától, a Naiv Ügyféltől, aki 1995-re 2000-et adott a pizzafutárnak. A futár ezután - valószínűleg, mert az akciót senki se látta - leszakította a névkártyáját a levélszekrényéről, bosszúból. Íme a végkifejlet:

Látom, megjelent a poszt. Azóta az történt, hogy a reklamációt elküldtem az Il Trenonak is. Tőlük Bauer Zsolt válaszolt igen gyorsan és pozitívan. Megkérdezte a rendelés részleteit, biztosított vevőközpontú hozzáállásáról, majd ígéretet tett rá, hogy az illetőt nem foglalkoztatják többé. Köszönöm Bauer Zsolt úrnak az Il Treno részéről a gyors segítséget!

 

Octavia sokkal bátrabb, mint akár a Homár, akár egy tigriscápa, akár Chuck Norris: nem elég, hogy képes volt öt azaz 5 forint borravalót adni egy pizzafutárnak, még ő van felháborodva, hogy a futár ezen dühöngött, és képes anális kínzással fenyegető levelet írni az Il Trenós munkatárs ellen. Ez igen, ehhez kell a kurázsi, nem a puszta kezes krokodilfogáshoz!

Janus-arcú élet sorozatunkban megint egy panziós sztori következik, abból a fajtából, amelyiknél minél mélyebbre ás az ember, annál kevésbé biztos abban, hogy mindig a Naiv Ügyfélnek van igaza. Persze az ellenkezőjét sem akarom állítani.

A dolog úgy kezdődött, hogy a következő levelet kaptam Erikától:

Ezt már szeretjük: a megtámadott cég válaszol, de nem csak a levegőbe beszél, hanem olyan súlyos váddal illeti a Naiv Ügyfelet, ami az egész ügy megítésélést erősen befolyásolja. A szavazógép tanúsága szerint olvasóink teljesen megosztottak voltak abban, hogy elfogadható volt-e, hogy a Dunaweb szerződést bontott Benderrel, amiért a kuncsaftjuk egy fórumban gyalázta őket. Flamich Péter DW-ügyvezető válaszában azt állítja, Bender nemcsak kommentléskor kemény, pár napja vad viselkedésével megijesztette az ügyfélszolgálatos lányokat, majd összetörte a helyiség ajtajának zárját, és úgy távozott. Tömény izgalom alant:

hogy ide is kiemelem, amit a Borfesztiválon történt kisgyerekes afférunkról szóló poszt kommentjei közé írtam:

Drága olvasók

Elkezdtem reggel olvasgatni a kommenteket, mint kicsit feljebb láthatjátok, először elkezdtem egyenként válaszolgatni, de mivel a legtöbb komment eléggé hasonló vágányon mozog, most egyben reagálok.

A kommentárok így egyben olvasva megerősítik azt a minden kisgyerekes szülő által megtapasztalt jelenséget, hogy a magyarokat alapvetően idegesítik a gyerekek, a normális magyar reakció a kisdedekre a türelmetlenség, idegesség, sőt gyakran a nyílt gyűlölet. Sok helyen jártam a világban, nyugaton és keleten, de komolyan, soha, sehol nem tapasztaltam ehhez hasonlót.

Minden hibájával együtt kivételesen kellemes esemény a budai várpalota udvarain és teraszain megrendezett borfesztivál. Órákon át lehet mászkálni egyre zsongóbb fejjel rengeteg jó magyar és pár érdekes külföldi bor között, enni itt-ott pár falatot, sütkérezni, bambulni. Magyarországon szokatlan nagyvonalúsággal a kutyákat sem tiltották ki, a gyerekeket, mint mindjárt kiderül, viszont igen.