Kedves Sorstársak,
 
Folytatást írok a Kitoláshoz, ahhoz a könyvemhez, ami reményt, sőt nevetést, és gyakorlati túlélési ismereteket próbált csöpögtetni azoknak a fiatal apáknak az életébe, akik egy nap döbbenten vették észre, hogy a csajuk terhes, vagy még megdöbbentőbb módon ripsz-ropsz fiatal apák lettek. A Kitolás a terhesség elejétől kábé e gyerek egy éves koráig ölelte fel – na jó, a túrót, nem ölelt az semmit, szóval a kisded egy éves koráig próbálta felkészíteni szegény fiúkat, hogy milyen meghökkentő kalandokra számíthatnak. Most elkezdtem írni a folytatását, Harc a gyerekek ellen egytől öt éves korig munkacímmel. Hogy jó legyen a könyv, nem ártana tudnom, hogy a többi fiatal apát mi izgatja igazán a gyerek körüli dolgokban. Magyarán kérdéseket várnék, tőletek, olvasó apáktól, egyszerű és összetett, speciálisan egyedi és tök általános, pofonegyszerűnek tűnő és látszatra megválaszolhatatlan kérdéseket, olyanokat, amiket még sosem mertél megkérdezni. Bónusznak esetleg listákat a megoldhatatlan problémákról. Önhittek írhatnak pár sort a legnagyobb gyerekmegfékezési pedagógiai diadalukról is. Mit csináljak, ha a zsúrban a gyerek négyéves ovis társa először leköp, aztán „csaló lamperthistának” nevez? Tikkelni fog-e a bal szeme élete végéig, ha titokban megnézem vele a Csillagok háborúját? Bármit. Minden levelet vagy kommentet előre is köszönök.

Szily Homár László

Bizonyára hallottak már jóságos alapítványokról, akik ilyenolyan beteg gyerekek nevében szedik be a milliókat. BB a Deákon ennek egy kezdő változatával találkozott, akik azonban már alkalmazzák az amerikai adományozási technikát. Az adományozók egy nyilvános listára vezetik fel támogatásuk összegét, amit a következő adományozó megnéz, és ugye normális esetben ciki kevesebbet adni. Nézzük ennek a brute force magyarítását:

Tudom, hogy a Homáron általában cégeket szokás szidni, de én másra szeretném figyelmeztetni a nagyérdeműt. Bár ez is egyfajta vállalkozás. A Deák téri aluljáróban rendszeresen felbukkan néhány ember. Módszerük a következő: szórólapnak látszó képeslapot vagy kis mappát nyújtanak át. Gyanútlan járókelő gondolja, elveszi, tegyen egy jót szegény ördögökkel. Igen ám, csak az illető nem engedi ki a kezéből a cuccost, hanem elmondja, hogy az XY alapítványnak dolgozik, és a képeslap (mappa) eladásásból származó bevételből beteg gyerekeket gyógyítanak. OK, mondom, adok 200 forintot. Mire ő előkap egy nagyobb mappát, hogy ez így nem lesz jó, nézzem meg a papírokon, hogy mások ezer (!) forintot adtak eddig. Ezennel megköszöntem szépen az egyébként is rettentő gyanús kinézetű (és akkor nagyon PC voltam) fiatalembernek az együttműködést, majd el. Az illetőket egyébként nem nehéz felismerni, bal kezükben A4-es mappát tartanak, jobb kezükben pedig ez a bizonyos képeslap vagy annak megfelelő méretű mappa (levelezőkészlet?)

Editnél pénteken telt be a pohár, ezért két történetet is küldött, amiből mi most csak az elsőt sütjük el, amelyikben kimenekítette gyermekét egy lovastáborból:

A fiamat kellett "kimenteni" egy csömöri lovastáborból, ahol heti 25000 Ft-ért a gyerekek napi négy alkalommal  csutakolhatták a lovakat, illetve egy alkalommal pataápolást végezhettek a nyári rekkenő hőségben. (Gyermekmunka?) Mindezért cserébe kaptak ebédet, naponta kétszer fél óra lovaglást, nem oktatással hanem inkább fenyítéssel fűszerezve. Egy koszos medencét (a szakhatóság biztosan nem látta) amelynek vizébe mártózhattak, vagy felügyelet híján éppen kismacskákat "fürdettek" benne.

Tavaly csodálkozott rá a Homár a Bosch darabolós gyermekjátékszerére, és a miniláncfűrész azonnal a szívünkbe lopta magát. Lolka a minap újabb eszközöket fedezett fel a sárga munkagépek apró szerelmeseinek, erős idegzetű nagyszülőknek és a csemetéjüket extrém csonkolásos balesetbe fantáziáló pszichopatáknak:

Amikor én gyerek voltam, nekem fa építőelemeim voltak, és volt olyan kis csavarozgatós lyukacsos szettem is, amiből mindenféle gépeket lehetett építeni, azok voltak ám a szép idők. Kicsit később már a legóhoz is hozzájutottam. A Bosch viszont felismerte, hogy haladni kell a korral, a mai gyerekeknek már egészen más igényeik vannak, ezért létrehozott néhány igazán eredeti ötlet alapján előállított terméket.

Haász kolléga a napokban elmerült as csecsemőtermékek igéző világában, majd azt írta a Homárnak, hogy hétvégi konzumidióta portyámon örömmel fedeztem fel, hogy a világ leginkább PI-barát áruháza, a Tesco gondolt az évi ötvenezer abortált magyar csecsemőre, még ha nem is ajánlja nekik ezt a remek kis könyvet. a lázadók persze megpróbálhatják beszuszakolni az anyaméhbe, de nem tudni, nedves környezetben hogyan használható. Hajtás után egy másik fotó megmutatja, milyen is a méhben nem olvasható könyvecske.

Tavaly igazi csapást mért sokezer más család mellett Homárékra is az Állatkert, amikor váratlanul és hiperbrutálisan megemelte a bérlet árát. Így lett a havi 8-10 állatkertezésből havi 1. Úgy látszik a pénztári eredmények is a lépés értelmetlenségét igazolták, mert most jött az alanti közlemény, hogy július elsejétől árat csökkentettek és megváltoztatták a feltételeket is. A korábbihoz képest így is aránytalan a sarc, de legalább bevallják, hogy elszámították magukat. A teljes közlemény alant olvasható, Ebből azért kiderül, hogy egy rakás egyszeri belépőjegy árát cserében jól megemelték.

Ennél többet sajnos nem is nagyon tudunk, az infók nagy része ugyanis japánul van, a gyártó neve take-g toy's, a termék meg nyilván elképesztően drága. Jó lehet Richie Rich-nek. Homár Borisznak (5) se rossz azért, ő ilyen robotmadarat kapott a szülinapjára, Homár Miriam(3,5) meg ráugrással kilőhető rakétát, lő is szorgalmasan.

Ijesztő életismeret vagy egyszerű vicces hülyeség? Ritkán linkeltünk eddig kispapblogot, most annál lelkesebben, Mackó papa ugyanis írásos bizonyítékot talált valamire, ami ki tudja mit jelent. A Mexalen nevű lázcsillapító végbélkúp tájékoztatójáról van szó, amiben krónikusan alkoholista kisdedek képével riogatnak. Részletek a blogban.

Ez egy vicc, vagy a CsermaneJ nickű júzer tényleg bevásárlókocsiban tartja otthon a gyerekét és erre másokat is rá akar venni? A gyanúsan kádárista hangzású név és a mókás szöveg miatt először persze kamura gondoltunk, de az eladó statisztikáját megnézve elbizonytalanodtunk, hiszen nem egy erre a poénra létrehozott névről, hanem egy aktívan kereskedő vaterásról van szó. Mégis furcsa, hogy miért jó babakocsi helyett ilyet tologatni otthon. Az tuti, hogy az utcára azért ők sem mernek kimerészkedni ezzel. Vicces ajánlószöveg, hygénás mosással a hajtás után. (A linket köszönjük vomit kollégának.)