A Blog.hu bugyraiban szinte minden héten találunk vmi jófajta homárközeli tartalmat. Most például a Cukiságról ajánlunk egy posztot, amibõl kiderül, hogyan nyomták le a Coca-Colát egy idióta flashvideóval. Kedvenc kötetlen munkaidejû szerzõnk, sebibaba megérezte a vájbot és egy autentikus hómvideóval köszöntötte a blogot:
Egy újabb példát talált Lioness, hogyan is alakul egy bevezetett slágertermék sorsa, mielõtt annyira leromlana a minõsége, hogy lecserélnék vmi új, még színesebb, ütõsebb és korszerûbb névvel, dizájnnal és bullshitpíárral megrakott termékre:
Lehetséges, hogy a Procter & Gamble marketingesei is lelkes Homár olvasók és megirigyelték a korábban bemutatott Danone joghurt praktikus életciklusát? Bár itt a méret változatlan, a tartalom az ami gyengült... A folyékony Ariel Color mosószer új címkéje láttán merült fel ez a kérdés bennem. Alapvetõen hagyományos mosóporral mosok, csak alkalmanként használok folyékony mosószert, ezért volt még otthon egy, röviddel a termék megjelenése után vásárolt (még 2005. novemberében gyártott) Ariel Color folyékony mosószeres falkon. Ezt sikerült összehasonlítani az újonnan vásárolt, majdnem napra pontosan egy évre rá gyártott falkonnal.
Mi ehhez hozzá vagyunk szokva, a Homár már 12 órával az elindulása után nem volt olyan, mint régen, de hogy a fenékporral is ez történjen, az a fogyasztói kapitalizmus totális csõdje. Mi változhatott? Szigorodtak az elõírások, vagy újabban pelekoponya-reszeléket is tesznek bele, ami közismerten selymes tapintású, ámde hamar megrohadó por? Nem is akarjuk tudni, levél hajtás után.
Igen, a 90 dollárért kapható nyakláncon a medál a szerotoninmolekulát formázza. Azok kedvéért, akik nem diszkódrogosok: ez az az agyban található, ingerületátvivõ vegyi anyag, aminek a termelõdését a drog serkenti.
Télen egy idõ után unalmas, a Homár tippje beszürkülés ellen az értelmetlen hobbik ûzése. Például az egészen kicsiny, de mégsem berohadó akváriumok összerakása. Nézegessen lelkesítõ példákat itt! Ha tetszik, de nem akar s.k. pöcsölni, nézze meg a Homár Guru barátjának Sunship nevû dizájn- és lámpaboltját a Király utcában, ahol zárt üveggömbökben olyan ökoszisztémákat árulnak , amikben kis piros garnélaszerû rákok éldegélnek 1-3 évig. Ha ez sem segít, igyanak pálinkát, egyszer úgyis április lesz.(Ha meg nem szereti a kis méreteket, ismerkedjen meg Filipe Oliveirával!)
A legjobb karácsonyi ajándékokat már jó elõre betiltották a Fogyasztóvédõk, ami persze nem akadályozott meg senkit, hogy hazavigyen belõlük. László egy plazmalámpával ismerkedett össze a vásárban, de vásárlás elõtt szerencsére a nagy internetes világháló segítségére sietett:
Az életvszélyes szendvicssütõrõl szóló bejegyzést látva jutott eszembe, hogy én is beküldöm a saját történetemet. A dolog úgy kezdõdött, hogy a karácsonyi vásárban járva a megszámlálhatatlan sok rettenet között teljesen váratlanul megpillantottam valamit, amit érdekesnek találtam. Ezt az objektumot úgy hívták, hogy "plazmalámpa". Hazaérve elsõ dolgom volt bepötyögni a gugliba, hogy "plazma lámpa" (így, két szóban, a helyesírást mostanában már nem feltételezem senkirõl...). És mit látok, az elsõ találatok közt van a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség oldala, miszerint "az ismeretlen helyrõl származó, azonosító jelölés nélküli "Plasma Light" márkanevû, 2 kapcsolós plazma lámpa nem felel meg az élet- és vagyonbiztonsági követelményeknek. A termék rendeltetésszerû használata áramütés-veszélyes."
Kiéhezett apácák? Ájtatosságtól ködös tekintetû öregasszonyok? Idõsebb, de még életteli egyházi méltóságok? Vajon milyen célcsoport számára készült az a naptár, ami paradigmaváltást jelent a meztelen nõkre, autókra és szép tájakra specializált naptárpiacon?
A kérdés valójában pótcselekvés volt, a marketinges szempontok egyáltalán nem érdekeltek minket, csak összezavarodtunk az egyenesen Rómából érkezett falinaptár láttán. Az oldalakon, ahol jellemzõen nõk/autók/szép tájak fotói láthatóak, fiatal katolikus papok arcképei sorakoztak.
Az év izéi közül az átcímkézés hajrázott a legjobban, hiszen még mindig találnak Olvasóink durvábbnál durvább példányokat. Zsó egy a Tescóból kivont, aztán a Metróban más címkével újra polcokra került, amúgy életveszélyes szendvicssütõ eszközzel került közelebbi ismeretségbe:
Karácsonyra egy kedves barátnak, és édesanyámnak vettem egy-egy szendvicssütõt, tudtam, hogy vágynak egy ilyenre. A terméket egy országos mûszakicikk-bolt hálózatban vettem, tehát nem hipermarket, piac, stb... Barátnõ kibontja a csomagot, és rácsodálkozik, jé, ezt mutatták pár napja az aktívban, hogy betiltották a forgalmazását, mert életveszélyes!
Találtunk egy gyöngyszemet, azt hiszem, magáért beszél :) Egy gyereklaptop dobozában találtuk. Úgy véljük, hogy már az angol nyelvû verzió sem tökéletes, talán érdemes lenne kinyomozni, hogy a többi nyelvvel mi a helyzet. Melyik lehetett az eredeti?
Aki kitalálja, mire is gondolt a szerzõ Orsiék leletében, kirakjuk a nevét villogó betûkkel az internetre.
Akik nem két számmal kisebb ruhát találtak a fa alatt, azokat is érhette meglepetés. Brad gyermekével egy másik ünneprõl átmentett tojásból szedte ki egy a mókás figurát:
7 éves fiammal Jézuska apró csempészáruját válogattuk a fa alól, és igyekeztünk mindent összerakni, beüzemelni, körbevágni, átlapozni. A vége felé akadt a kezünkbe valamelyik nagynéni doggybag-je, amibõl nem hiányozhatott az ünnepkör-idegen meglepetés-tojás. A gyermeki lélek megedzését nem elég korán kezdõ német gyártónak sikerült egy önmagát buttplug-gal jutalmazó motorist (vagy motoristin?) pacákot/csajszit ültetni a jóba!