miután már hetek óta minden ajtón kint volt az adventi koszorú, gondoltam, nekem is ki kéne tenni. de miután megláttam ezt a levelet a (panel-) ház faliújságján, rájöttem, hogy a késedelmemnek hála idén csak nekem lesz koszorú az ajtómon. a képen nem látható monogrammból kiderül, hogy a jó nagy darab szomszéd írta (akinek idén egyszer kicsit összetörtem a kocsiját a parkolóban, de velem kedves volt), szóval én egy kicsit félnék a gerinctelen b.zi helyében, bár úgysem kapják el, pedig tényleg ráférne egy verés!
kellemes ünnepeket!
zotyis
ui: sorry a rossz minőségért, nagyon siettem, ezért a képtelefonnal készült
Ausztriáról egy csomó rosszat el lehet mondani, de utcán árult téli csemegékben vitathatatlanul nagymesterek. Eszter régi szerelmünket, a csokibanánt találta meg Augsburgban, a mesekönyvből szalajtott nevű Christkindles Markt-on, a maga naturális formájában, miszerint banánt (nem fura ízű, purhab állagú habot, hanem a névadó gyümölcsöt) olvasztott csokoládéba mártanak. El is határoztuk, hogy a Homár-purdékkal tartunk egy mártogatós délutánt, aztán amit nem zabáltunk föl, fellógatjuk a fára. Ha valakinek van jó csokibevonat-receptje, legyen olyan jó, és lője el a postaládánkba!
Ki gondolta volna, hogy még az adóhivatalnak is van szíve? Ráadásul ilyen zord időkben, amikor az államháztartásnak minden fillérre szüksége van? A jelek szerint mégse, de azért ne gondolja senki, hogy ez mindig így lesz, "mivel a bírság kiszabásától való eltekintés nem automatikus".
Ezt a levelet kaptuk ma az Apehtól. Úgy látszik kaptak a BSA-tól egy kis továbbképzést félelemkeltésből. A levél szerint nem tettünk eleget a törvényi kötelezettségeinknek. Persze nem tudjuk meg a levélből mikor, mennyivel rövidítettük meg a pénzzavarban szenvedő szegény hazánkat, de nem lehetett egy nagy összeg. Mivel az Apeh csekély súlyúnak titulálja, nem lehetett 1 forintnál több. Valójában 0 forint :). Örülök, hogy az Apeh nagylelkű lett így karácsony előtt és nem bünteti meg a vállalkozásokat, ha nem követtek el semmit, csak figyelmezteti őket, vigyázzatok figyelünk rátok!
Verem a fejem a falba, hogy nem írtam többet a minden fiatal apát leteperő hányós betegségről, közben olyan hangokat hallatok, mint egy jódlizó szamár, de hiába: múlt csütörtökre kinyomtatták és most már (remélhetőleg) a boltokban a Kitolás 2., a Homár harmadik könyve. Ez is kalauz fiatal apáknak, mint a Kitolás, de most túlépünk a terhes csajokon, és a rémült fiúkat az egy és öt éves kor közötti gyerekek közé kalauzoljuk el. A dizájn a Homárnak is ruhát szabó Etele műve, elfogulatlanul mondhatom, hogy frankón sikerült. Etele az első kötethez is új borítót tervezett. És hogy még komplettebb legyen a karácsonyi tízlábú-blitzkrieg, az Index újra kiadta az első könyvemet, az Etetést. Úgy örülök, hogy dalra is fakadtam.
Aki karácsonyig valamelyik adventi hétvégén ki akar menni vásárolni, előbb nézze meg ezt az utcaképet, a beküldő HappyLife utoljára a Times Square-t látta ilyennek New York Cityben. Cserébe náluk nem három évvel ezelőtti sportcipőmodelleket árulnak a boltok, hogy szakadna rá az ég minden magyar cipőárusra.
Bár a mai nappal egy évre, gyakorlatilag aktualitását veszíti tegnapi télapó rendelős tortúránk, ezzel együtt okulásként, megosztanám veled, hogy mit sikerült alkotnia a finn Télapó magyar kollegájának nálunk.
Ilyennel még sosem kísérleteztek az autókereskedelem relatíve rövid története során: kevesebb pénzért adják a használt kocsikat! Aranyos a Wallis, hogy ezt próbálja sugallni a hülyes fogyasztónak, az még aranyosabb, hogy "kedvezményes árnak" nevezik, hogy - nahát - olcsóbbér adják a kopottabbat. Igaz lenne esetleg, amit a BMW-tulajdonosokról tart a kicsinyes, irigy közvélemény? Habmaci levele alant.