Amúgy is svungosan induló hétfő reggelünket tovább színezte, hogy nem más, mint Subba Semjén nevezte "minimum furának" a fent látható filmet. Kedvencünk a pampafűben szkreccselő oroszlán, és barátja, a lemezpakoló, de a sztár nyilvánvalóan a pompásan megoldott digitális antilophulla. A klip a NV24HD nevű kamera reklámja, azt egyelőre nem egészen értjük, miért van az, hogy a videó végén látható url-re kattintva egy 404-es Samsung-oldalra jutunk. Ennél azért cizelláltabban is elvarrhatták volna a szálakat a vírusgerilla-szakemberek.

A beteg japánoknak semmi se drága, ha promócióról van szó, és hát kicsit bele is ragadtak ebbe a robotos témába. Az Asahi sörnyitó robot a klasszikus esete a rengeteg pénzből nagyon nagy butaságnak. Szétkaptak egy üvegszortírozó gépet a futószalag mellől és építettek köré egy nagy villogó robotot, ami nagyon gyorsan képes sörösüvegeket egymás után kinyitni. Persze a céljukat elérték, mert beposztoltuk, de ettől még nem lett sokkal szimpatikusabb az enyhén faízű Asahi.

Ránk jár a rúd azzal a poszttal, amiben egy felháborodott vevő arról számol be, több barkácsáruházban és hipermarketben olyan hosszabbítót akartak neki eladni fűnyíráshoz, amit kültéren tilos használni, mivelhogy beltéri. És ez ugye életveszélybe is sodorhatja a felhasználót. Először is elrontottuk, és a Bauhaust is benne hagytuk a listában, pedig ott nem is kapni a kérdéses kábelt. Aztán dühös levelet kaptunk a forgalmazótól, amiben azt fájlalja Szily Attila kereskedelmi igazgató, hogy életveszélyesnek neveztük az árujukat. Válaszként megírtuk neki, hogy nem az árut neveztük önmagában életveszélyesnek, hanem azt, hogy fűnyíróhoz ajánlják több áruházban. Vagyis őket nem is érte kritika. Alant olvasható a teljes levelezés.

Megdöbbentő élménye volt Kelemen Andrásnak, pedig igencsak triviálisan indult a vásárlás: kábelt akart venni a fűnyírójához. Tett egy kört, és közben kiderült, ami még a sokat látott Homárt is elképesztette, nevezetesen, hogy ma Magyarországon az olcsó szakáruházak többsége olyan kábelt ad a gyanútlan vevőknek a fűnyírójukhoz, amit kifejezetten tilos kertben használni. Gondolom mert megüthetoi az embert az áram, ha a zsinór nedves lesz. Hiába szerepel a termékek csomagolásán a kültéri használatot tiltó piktogram, az eladók is ezt ajánlják a vevőknek. Kétségtelen, hogy igen fura dolog 30 meg 50 méteres kábeleket gyártani beltéri használatra, de a jelzés ettől még egyértelmű. Az ijesztő ügyben Kelemen a fogyasztóvédelmi hatósághoz fordult, a későbbi eseményekről beszámolunk, addig legalább a Homár-olvasók ne vágassák agyon magukat ebben a monszunidőszakban. Feljelentő levél alant.

Gőzölős padlótisztító kenyérpirítót akarunk! Legalább látni. De csak a címkéig jutottunk. Gőzöspirítós ugyanis csak azt kapta le nekünk. Most megírta, miért:

sajnos nem tudtam egyetlen ilyen földöntúli masinát sem fotózni, mert - nyilván - már elkapkodták a népek!

gőzös

Aki lát ilyet máshol, el ne felejtse rögzíteni a látványt!

 

Sergeant annyira vakmerő/bizarr vásárló, hogy egy SMS-reklám hatására akciós fúrókalapácsot akart venni kofferben, ötezerért, de nem tudott, mert az áruházban már elfogyott. S. nem tágított, befizette az előleget, de sokáig nem kapott kalapácsot. Itt olvasható az eredeti sztori, alant pedig az ügyet kivizsgáló Bricostore regionális igazgatója válaszol.

A pionírok sorsa a szopás - hangzik az első szovjet homoszexuális pornófilm nyitó mondata. Mennyire igaz ez azokra, akik Magyarországon korszerű technológiát vagy szolgáltatást vásárolnak. Többször is írtunk már a T-sek IP Tv-jének gyengélkedéséről, most meg arra panaszkodik Spyke, hogy a speciális, HD minőségű Eurosport-közvetítés (amihez csak a beugró, vagyis a dekóder ára 100 ezer forint) két napon keresztül nem működött. Részletek lejjebb.

Az alanti sztori olvastán az első, logikusan feltoluló kérdés az, hogy miért venne bárki napszemüveget pont a Tescóban. De szélsőséges fogyasztáspárti rákként azt kell mondanom, hogy egy vevő még efféle, egészen szélsőségesen perverz különcségeket is megengedhet magának. Mekk Mester, a különc, mégsem tudott bevásárolni a komáromi Tescóban, ugyanis klasszikus patthelyzetbe került: a kipróbálni kívánt szemüvegről csak akkor lettek volna hajlandók leszedni az átlagos koponyájú vevő agyállományába bőven belelógó lopásgátló bigyót, ha Mekk Mester már kifizette azt. Levele végén M. M. igen mókás, ugyanakkor meggondolandó javaslatot tesz szemüvegvásárlói klubok létrehozására. A történet logikus végkövetkeztetése az, hogy aki napszemüveget akar venni a Tescóban, annak meg kell vásárolnia az összes példányt, aztán lehet válogatni.

Vicces elképzelni, ha ugyanezzel a megoldással lehetne áramtalanítani, azaz ármtalanítani mondjuk a lélegeztetőgépeket is. A helyszín egy budapesti betegváró, ahonnan bárki lekapcsolhatja a röntgengépet, amire hangulatosan falra filcezett, bacdooroid üzenet figyelmeztet. A celluxos biztonságtechnika önmagában is öthomárollós megoldássá avatja a főkapcsolót. Vik levele alant.

Vőfély Sanyit meglegyintette a sikertelenség szele, ugyanis a mátészalkai Tescóban Thomson CD-játszót vett. Amikor elromlott, annak rendje és módja szerint ki is derült, hogy a Thomson időközben kivonult Magyarországról a sztori ekkor nem várt kanyart vett. Napsugaras részletek lejjebb.  (A sztoriban amúgy az a legjobb, hogy nem lehetetlen, a Naiv Ügyfél ebben az esetben a képen látható szórakoztatóipari szakember volt, imhol a weboldala.)