Nem egészen világos, miért volt büdös Attila üdülési csekkje, az amúgy üdülési csekket elfogadó helynek felmatricázott Párizsi Udvar étteremben Keszthelyen. Mielőtt bementek, direkt kérdezték, hogy ugye tényleg lehet játékpénzzel fizetni, aztán a teljes személyzet, a tulajdonost beleértve csak nézett bután, hogy készpénz:
Imádom Keszthelyt, mert gyönyörű. A keszthelyen a kastély tőszomszédságában található "Párizsi Udvar" nevű éttermet viszont nem imádom. Sőt. A történet amit elmondok, 17.-én pénteken esett meg, és úgy fél kettő körűl indult. A megértéséhez tudni kell, hogy - mint az már kiderűlt -, mi nem fizettünk a szállásért (nem voltunk túristák), ezért aztán tetemes mennyiségű üdülési csekkünk maradt meg. Amit tudtunk, azzal fizettünk, de főleg a közlekedést, egészen addig, amíg szerdán egy szemfüles pincér nem közölte velünk egy étteremben, hogy bizony azzal is tudunk fizetni az étkezésért. Mi pedig, mivel nem vagyunk ellenségei a pénzünknek, ezután tudatosan kerestük a helyet, ahol enni is tudunk és pénzbe sem kerűl - egyszóval az "elfogadó" éttermeket. Így jutottunk el pénteken kettő óra körűl a "Párizsi Udvar" étterembe, ahol a kapuban álló, beinvitáló hölggyel leegyeztettük, hogy bizony itt is lehet ÜCS-vel fizetni. Igen ám, de kettőkor még nem igazán voltunk éhesek - én később szoktam ebédelni, feleségem pedig babát vár, így elég kiszámíthatatlan az étvágya -, úgy döntöttunk hát, hogy előbb elmegyünk a kastélyba, és csak utánna ebédelünk. Így is történt.