A sztoriban olvasónk sem hibátlan, hiszen nem csekkolta az előre megváltott vonatjegyen a dátumot, és ebből kerekedett ki az egész kalamajka, de azért az a rész, ahol a kalauzzal való tárgyalás hullámzását követve 150 forintról 12500-ig nő a fizetendő összeg, elég elképesztő.

A debreceni Nagyállomás jegypénztáránál várok a soromra, végre odajutok az ablakhoz. Helyjegyet szeretnék holnapra, április 14-ére Budapestre a 8.07-es IC-re, vissza pedig, mondanám tovább, amikor a pénztárosnő közbeszól, hogy várjak, rendezzük először az odautat. És asztal meg ablak mellé, teszem hozzá, mert tudom, lehet ilyet is kérni.

MÁV és jegymizéria, ezúttal nemzetközi kitekintéssel. (Tök véletlenül épp az előbb frissítettem a decemberi mávos posztot, az Érvényes jegye volt, mégis rendőrrel szállíttatták le című remek darabot. Mondjuk nem a MÁV válaszával, hanem olvasónk sztori-utánkövetésével, de ne legyünk telhetetlenek.)

Sziasztok,

nem tudom megítélni, rohanó világunkban mennyire számít kirívónak, amit a Máv csinál, de mivel nem egyedi esetről van szó, talán érdemes foglalkoznotok vele.

Tegnap, vasárnap (jan.18.) este utaztam Bécsből Budapestre az utolsó vonattal, a Daciával. Mikor a jegyemet vettem, a pénztáros készségesen megkérdezte, hogy szeretnék-e jegyet venni, de mivel nem tudtam előre, hogy melyik vonattal megyek pontosan, megállapodtunk, hogy nem veszek, hiszen nem muszáj - amúgy sem tűnt reálisnak, hogy túl sokan legyenek egy vasárnap esti időpontban.