"Csodák nincsenek a pénzügyekben." - írta valahol a Kiszamolo.hu bloggazdája, akinek a munkásságát pénzügyi kérdésekben melegen ajánlom mindenki figyelmébe. Szegény Roziéknak sajnos csak együttérzésünket küldhetjük, de másnak még segíthet. 

Kedves Újságíró Urak.

Gondoltam megosztom Önökkel is hogyan jártam, esetleg tudósítanak történetemről!?

2010- ben a férjem befektetett a Generáció Tőkemegtakarítási Életbiztosításba, amit akkor kizárólag az OTP értékesített. Elkövettem azt az iszonyatosan nagy hibát, hogy nem kísértem figyelemmel a befektetési formát, készpénznek vettem amit a párom mondott, tudott, amit a bank munkatársától információként kapott. Éspedig, hogy amennyiben 5 évig nem nyúlunk a befektetett összeghez, akkor öt év után 26 %-ot fog kamatozni!? Hát ez kicsit másképpen alakult.

A magánynyugdíjpénztárak államosítása sokak vérnyomását mozgatta meg 2011-ben, Mici sagája azonban az alapsztorin túl is kínál  bőven izgalmakat sok levéllel, abszurd fordulatokkal és sajnálatosan kevés eredménnyel. A sztoriban nincs külön kiemelve, de az Aranykor magánynyugdíjas ágazata 2013-ban húzta le a redőnyt, az eset nyitánya ehhez az eseményhez kötődik.

Kedves Homár! 
 
Engedjétek meg, hogy megosszam Veletek a megszűnt magánnyugdíjpénztári tagsági ki(nem)fizetésemmel kapcsolatos kálváriámat – mely immár lassan egy éve húzódik és még nagyon nem látni az alagút végét. (Ennek megfelelően a sztori hosszú, előre is elnézéseteket kérem ezért!)

Egyszeri ügyfél (én) anno, törvényi kötelezettségének eleget téve, belépett a munkáltatója által javasolt magánnyugdíjpénztárba (Aranykor Magánnyugdíjpénztár). A 2011-es államosítás alkalmával még maradtam náluk, azonban 2013-ban úgy döntöttem, hogy nem kívánom fenntartani a tagságom, vigye az állam a megtakarítást. Az államosítás értelmében a tőke ment az állam kasszájába, míg a reálhozam kifizetésre került (volna) az ügyfél részére.

Durva sztori, és az egyáltalán nem nyugtat meg, hogy a többségtől valószínűleg nem tudnának csak úgy 800 ezer forintot levonni.

Kedves Homár!

A Citibankkal kapcsolatban lenne egy érdekes és tanulságos történetünk, ami sajnos velünk történt. Az események:

2014 májusban az USA-ban 5 napra béreltük egy autót, sértetlenül visszavittük, kifizettük, hazajöttünk. A bankkártya adatainkat meg kellett adnunk, mint minden bérlésnél.

Néhány éve a unit linked biztosítás amolyan mindenre jó csodafegyvernek tűnt. A grafikonok az égbe mutattak, az ügynökök meggyőzőek voltak, a nép meg boldogan elhitte, hogy ezzel a medzsik cuccal meg a kínai és technológiai alapokkal kolbászkerítés gyártódik neki öregkorára. Azóta kiderült, hogy az egésszel az ügynökök jártak jól, a fő-unitlinkedes Brókernet kettévált és Quantis ill. Consequit néven működik, a szerződők, köztük szegény Irma meg veri a fejét a falba. 

Kedves Homár!

Azért írok, mert úgy gondolom, hogy sokakat érinthet a történetem.

2007-ben megkeresett egy magát pénzügyi tanácsadónak nevező ismerősöm azzal, hogy nagyon jó befektetést tud ajánlani. Rám sózott egy életbiztosítást, amellyel azóta komoly problémáim támadtak.
(Sem az igényeimnek, sem a lehetőségeimnek, sem a körülményeknek nem felel meg.) Tapasztalat, hogy szerződéskötés előtt (a rábeszélés folyamán) az ügynökök (bocsánat, pénzügyi tanácsadók) egy sor fontos körülményt elhallgatnak, és igyekeznek csak az ügyfél számára kedvező körülményeket említeni. Miközben kedvezőtlenből van kétszer annyi. Az én ismerősöm is ezt tette.