
Erről nekem még mindig az jut eszembe, hogy:
"Egy kokapepszit. Verseny elott nem iszok" - motyogta a pultoscsajnak egy reménytelenül lepukkant, az órák óta tartó absztinenciától véreres szemu horgász. A büfében a versenybírón, az absztinensen és rajtunk kívül egyetlen vendég ült, és homlokát ráncolva olvasott. "Biztos szakirodalmat" -mondtam a foszerkesztonek, de nem gondoltam komolyan. Odalopóztam a vendég mögé, és belekukkantottam a könyvébe. "...rövid nyeletés után gyengéden, de határozottan vágjunk be..." (Az egész írás, ami eredetileg a Narancsban jelent meg, itt olvasható.)
Tomtimarnak ez jutott eszébe:
"Jártamban-keltemben találkoztam a nagy italos cégek ilyetén összeborulásával. Talán csak nem elérte a nagy gazdasági válság őket és a fúzió gondolatával játszanak? Ha igen akkor hamar kipattant a dolog, hiszen Magyarországon vagyunk, ahol köztudott semmi info nincs biztonságban. Köszönet a lebuktatásért a Tesco nyíregyházi stábjának."

Igazi posztszocialista, azaz Magyarországon megszakítás nélkül divatban lévő hiánypótló terméket fedezett fel eszgabor. Az egydekás üvegpoharas kiszerelés utcaiharcokban is praktikussá teheti, ha nem találnák az egyetértést az ország hogyantovábbjáról az elvtársak:
Az "amikre büszkék vagyunk" kategória márciusi nyertese ez az autentikus mélymagyar mangó-barack üdítőkeverék, amit Japán szinte minden kisboltjában kapható. Sajnos László fotója alapján nem sikerült beazonosítani a gyártót, és a doboz hátoldalán látható térkép is csak Budapestet emeli ki, így csak tippelni tudunk, honnan származhat a zamatos magyar mangó. Talán sürítményből?
Norbert egy visszatérő jótanácsra hívja fel a figyelmet, azazhogy mindig tessenek kiolvasni a termék csomagolását, mielőtt kifizetik, mert hiába utal minden külső jel tejre, ha azt egy szóval nem írják a dobozon. Nyilván nem véletlenül: