Erről nekem még mindig az jut eszembe, hogy:

"Egy kokapepszit. Verseny elott nem iszok" - motyogta a pultoscsajnak egy reménytelenül lepukkant, az órák óta tartó absztinenciától véreres szemu horgász. A büfében a versenybírón, az absztinensen és rajtunk kívül egyetlen vendég ült, és homlokát ráncolva olvasott. "Biztos szakirodalmat" -mondtam a foszerkesztonek, de nem gondoltam komolyan. Odalopóztam a vendég mögé, és belekukkantottam a könyvébe. "...rövid nyeletés után gyengéden, de határozottan vágjunk be..." (Az egész írás, ami eredetileg a Narancsban jelent meg, itt olvasható.)

Tomtimarnak ez jutott eszébe:

"Jártamban-keltemben találkoztam a nagy italos cégek ilyetén összeborulásával. Talán csak nem elérte a nagy gazdasági válság őket és a fúzió gondolatával játszanak? Ha igen akkor hamar kipattant a dolog, hiszen Magyarországon vagyunk, ahol köztudott semmi info nincs biztonságban. Köszönet a lebuktatásért a Tesco nyíregyházi stábjának."
 

Bande' a múltkori, felségjelzés nélküli ál-Traubisodán fellelkesülve újabb gyanús terméket fotózott nekünk. Ezen már van címke, amin ezer utalás található a régi Traubira, az álangol szlogentől az "eredeti" bélyegig, van itt minden, vicces módon kivéve a Traubi nevet. A legjobb talán a védett receptúra felirat, a receptúra ugyanis tényleg védett, de leginkább ennek a terméknek a gyártójától, Salamon Berkowitztól védik, aki éveken át sokmillió palack "Traubit" gyártott illegálisan. Úgy látszik, most már egy lépést vissza kellett vonulnia, így magát a nevet levette a címkéről. A sztorit elég jól összefoglalja ez a Magyar Nemzet-cikk, ha az ember levonja belőle a sunyi, ízléstelen zsidózásokat. Levélke és további fotók hajtás után.

István kirándult, aztán megszomjazott, betért egy cukrászdába és Traubit ivott. Eddig hétköznapi a sztori, az viszont már kevésbé, hogy olvasónk felségjelzés nélküli, törvénytelen üdítőt vásárolt. Külön pikantéria, hogy a címkementes terméket az eredeti palackba csomagolták. Részletek lejjebb.

Óvatos duhaj lett a Homár vissza-visszatérő sztárteása, Kozsó. Egyfelől elárulja az étlapon, hogy az ő teázójában találhatók a világ legdrágább kannái, másfelől annyira megijed önnön bátorságától, hogy azonnal bumfordi lopásgátlót erősít a hírbe hozott kannákra. Majd megpróbálja áruba bocsátani az étlapot is. Extrém kalmárkodás alant:

Igazi posztszocialista, azaz Magyarországon megszakítás nélkül divatban lévő hiánypótló terméket fedezett fel eszgabor. Az egydekás üvegpoharas kiszerelés utcaiharcokban is praktikussá teheti, ha nem találnák az egyetértést az ország hogyantovábbjáról az elvtársak:

A tavalyelőtt felfedezett, innovatív szlovák csomagolástechnikai mérnökemberek által megálmodott vodkajellegű szeszesital továbbfejlesztett változatát mutatnám be, amely a csekély űrtartalma miatt a nagy Orosz Birodalmat sem kímélő, mindent elsöprő globális válságra adott válasznak is tekinthető, bár gyanítom, keletkezése jóval régebbi időkre nyúlik vissza...

Az "amikre büszkék vagyunk" kategória márciusi nyertese ez az autentikus mélymagyar mangó-barack üdítőkeverék, amit Japán szinte minden kisboltjában kapható. Sajnos László fotója alapján nem sikerült beazonosítani a gyártót, és a doboz hátoldalán látható térkép is csak Budapestet emeli ki, így csak tippelni tudunk, honnan származhat a zamatos magyar mangó. Talán sürítményből?

Lendületes szerdánk lesz, nyitásnak itt egy igazán - hm, hogy is fogalmazzak - erős érzelmi töltetű vendégposzt a bel-budai Oscar szórakozóhely tulajdonosától, Farkas Pétertől. Pornó, visszanyaló fagyi, küldés a trébe, "italtól már bátor hölgy", van itt minden, ami izgalmassá teszi a vendéglátóipart, főleg, hogy ezeket egy helytulajdonos mondja egy vendégnek. Igaz olyan vendégnek, aki a blogjában keményen megvádolta őt. Hogyan jutottunk idáig?

Norbert egy visszatérő jótanácsra hívja fel a figyelmet, azazhogy mindig tessenek kiolvasni a termék csomagolását, mielőtt kifizetik, mert hiába utal minden külső jel tejre, ha azt egy szóval nem írják a dobozon. Nyilván nem véletlenül:

Nemrég volt szó róla: megpróbálják elérni, hogy a magyar termelők által termelt, előállított termékek (köztük a tej is) legalább olyan olcsó, ha nem olcsóbb legyen, mint a külföldi termékek (tej esetében a szlovák, lengyel dobozos tej). A nagyobb áruházakban (de egyes hazai üzlethálózatokban is (pl. Coop) idáig kb. 120-130 Ft-ba kerültek a szlovák és a lengyel dobozos UHT tejek, míg a magyar tejek litere kb. 180-300 Ft-ba. Jelentős eltérés, csak a nagyon tehetősek vagy patrióták vásároltak ennyivel többért a magyarból. De a napokban felfedeztem, hogy végre nem a szlovák tejek állnak halomban 120 Ft-ért, hanem magyar származásúak, és, - hogy szívemnek még kedvesebb legyen mivel az alföldön élek- alföldről származóak. Alföldi Harmat a neve. Már itt gyanút kellett volna fognom...

A Homár mozielőadás közben korsóból söröző, kedélyes berliniekkel töltötte az utóbbi napjait, ezért kimaradt abból, hogy a Red Bull kedden állítólag italt osztott az utcán Budapesten, ami hatalmas dugót okozott. Alant Béla levele, aki személyesen is szenvedő vagy boldog alanya volt a marketingakciónak, kérjük írja meg gyorsan, mi is történt, repesek a kiváncsiságtól!

Joe aggódott, hogy a fura ízű ásványvízébe valami olyan anyag került, amit jobb lenne ha nem inna meg, hát bátran a Coca-Cola ügyfélszolgálatához fordult és meglepődött: hosszas várakozás és anyázás helyett panaszkezelést kapott.

Nem tudom, hogy a Homár valódi célja kizárólag a hibák pellengérre állítása a jobb kereskedői hozzáállás érdekében, vagy a tudatos vásárlói magatartást hivatott népszerűsíteni, de muszáj megírnom a következő történetet. Legfeljebb nem jelenítitek meg. El kell regélnem ehelyt, hogy a minap valahogy olyan szénsavmentes Naturaqua vizet sikerült vennem, aminek kifejezetten műanyag íze volt.