E. végtelenül felháborodott azon, hogy december 31-én déli 12 után nem volt egyetlen nyitva tartó posta sem Budapesten. A szakemberek minden érdeklődőt a Thököly út - Amerikai út sarkára irányítottak, ahol a postások a kialakult tömeggel derűsen közölték, hogy zárva vannak. Hetven perccel zárás után, addig fagyasztották az embereket. Vérfagyasztó kalandok egy jó hosszú, dühös levélben alant.

Na, mit érdemel az ilyen? Pokoli kínokat. Ehhez képest marha jól járt, hogy megúszta annyival, hogy nem tudott ajándékot adni szenteste. Nevetséges naivitásról árulkodó részletek alant.

Az ünnepek közeledtével most egy szívet melengető történetet posztolunk kedves olvasóinknak a Magyar Postáról, hosszú sorról, megfenyegetett dolgozóról és hisztérikus embertársainkról. Továbbá minden elismerésünk a karácsonyi előtti pánikot elviselő kereskedelmi dolgozóké.

Megosztanám Önökkel/Veletek friss élményemet, ami csomagfeladáskor ért a minap Budapest leglassabb postáján, a Lehel Csarnokban. Nagyjából 100-120 ember gyűlt össze, sorszámát gyűrögetve a kb. 10 postai ablak előtt, és viszonylag türelmesen várták a csodálatos ügyfélhívó rendszer óta még lassabb sorra kerülést.

Campionet teljesen lebénította, hogy a Posta csomagküldő részlegénél konkrétan válaszoltak egy kérdésére, sőt, fel is hívták emiatt, mert nem tudták rögtön:

Ha nem velem történik meg, el sem hiszem. Még most is a hatása alatt állok. Történetesen csomagot várok a tenger túloldaláról, de nem vagyok benne biztos, hogy ideér-e karácsonyra. Egy reménytelen gondolattól vezérelve felhívtam a magyar Posta EMS üzletágát (vagy mit) A telefonos hölgy nem tudott nekem választ adni, de elkérte az azonosítószámot, és a telefonszámomat, hogy visszahívnak.  Mivel nem nevette el, ezért meg is adtam mindkettőt. Tíz percre rá csörgött a telefonom. Visszahívtak és választ is adtak a kérdésemre! Ezek szerint tényleg elértünk a 21. századba?

Bizonyos szempontból azoknak a szolgáltató cégeknek rosszabb, amelyek általában jó szolgáltatást nyújtanak, mert náluk sokkal feltűnőbb, ha hibáznak. Ha a Magyar Postával küldetek el egy csomagot, akkor például igazi kellemes meglepetés az is, ha nem lopják el a cuccaimat. Ennek a fényében csalódott óriásit a DHL-ben egykori rendszergazdánk, tr, aki majdnem egy hét alatt tudta csak kiragadni a csomagját a DHL karmaiból. A gyorspostások közben egyetlen levelére sem válaszoltak, és sorozatban hazudoztak neki. Vesszőfutás alant.

Ebből a posztból nem csak azt tanuljuk meg, hogy a Magyar Posta nem ismer lehetetlent, de alkalmat ad arra, hogy egy kicsit jobban megismerjük Tokodaltárót is. Tadam Békéscsabára rendelt DVD-je ugyanis - irányítószámában a legkevésbé sem hasonló - szuper nevű Tokodaltáróra érkezett meg, ahol a Posta szerint a kézbesítés is megtörtént. Vajon mi történhetett? Hogy keverték össze a teljesen eltérő nevű és irányítószámú címeket és Tadam nevét, ami a legkevésbé sem szokványos?

Valamikor, még október közepén az egyik auckiós oldalról megnyertem egy DVD filmet. Kifizettem az összeget és megegyeztünk milyen módon küldik el nekem a filmet. Ajánlottan és elsőbbségiként adták fel, így gondoltam hamarabb kézbe vehetem. Telt az idő, vártam, hogy egyszer csak jön a postás és átadja a számomra küldött csomagot. De nem jött.

Olyan jó újra és újra röhögni egy kicsit azon, hogy Oscar-díjas lett a Magyar Posta,  de azon sajnos nem tudunk őszintén, hogy mégsem lopta el Layosh SIM-kártyáját a postai alkalmazott, miután látta hogy nulla forint van rajta. De legalább nem dobta ki, hanem visszarakta a borítékba.

Ma kaptam meg a Vodafone ingyen sim-kártyát, amit lehet nála igényelni. A Magyar Királyi Posta kézbesítette. A fényképeken jól látszik, hogy a kis kíváncsi postás a borítékot kinyitotta, sőt a csomagban lévő sim-kártyát tartalmazó dobozkát is felbontotta. Majd – gondolom – amikor látta, hogy 0-Ft van rajta szépen vissza csomagolta és kézbesítette.

A "drámai fogyasztói monológ" kategóriában komoly díjakra pályázhat Atis, akiről methetetlenül Latinovits Zoltán versmondása jutott eszünkbe, ahogy az elfúló suttogástól az üvöltésig játszik a húrokon, de a düh, az egyre fokozódik. Atis baja az, hogy két próbálkozásra sem érkezett meg az Amerikából feladott DVD, és amikor érdeklődni próbált utána, elhajtották. Nem kellett volna, Atisban eltört valami:

Buta a Budapest Bank, közölte velünk az olvasó, ugyanis 154 Ft hátralékot 4 Ft + 150 Ft postaköltség összetételű csekkeken próbált meg behajtani. Végül a 39 db csekk helyett megoldották a problémát 1 db csekkel, elégedetten hátradőltek, pedig nem kellett volna. Ugyanis újabb csekk érkezett.

Idén tavasszal járt le édesanyám hitele náluk: törlesztette az utolsó részletet is, valami kis megmaradt százötvennégy forintot, és mivel rettenetesen utál tartozni, boldogan dőlt hátra. Aztán jött még egy csekk: fizessen be még egyszer százötvennégy forintot, mert még ennyi tartozása van. Befizette, gondolván, hogy valami számladíj, jutalékdíj, kamatos hóbelevanc, rendelkezésre állási tized vagy bármi, ami elképzelhető vagy nem képzelhető el. Persze a következő hónapban ismét jött a csekk a százötvennégy forintról, és ismét, egészen a nyár közepéig, amikor béketűrő édesanyám telefonált a banknak.

A Homár sem emlékszik már, de elképzelhető hogy a hosszú évek során még nem volt pozitív postás történetünk, vagy csak nagyon kevés. Naiv ügyfél elrontotta a címzést, amikor sürgősségivel feladott egy könyvet, mire a postáskisasszon nyomozásba kezdett:

Olyat teszek, hogy belerezeg a bajszod. Megdicsérem a Magyar Postát. Történt, hogy feladtunk egy utánvétes küldeményt, egy könyvet. A megrendelő sürgősséggel kérte, két nap múlva már aggódott is, hogy hol a könyve, mert nem ért oda. Három nappal a feladás után a szolnoki postahivataltól felhívott egy hölgy (ami azt jelenti, hogy a tudakozónál ki kellett nyomoznia a telefonszámunkat), hogy elégtelen a cím, és nem tudok-e esetleg még valami nyomot adni. Mondtam, hogy csak mailcímet tudok, erre megadta a telefonszámát, hogy írjam meg a címzettnek, és az keresse meg őt.

Még sok ilyen hölgyet a Postára!

Gratulálunk a szolnoki postahivatalnak!

                       Tarhonyakártevő