A cégnél emiatt megürült a felszabadítói pozíció. Egyáltalán nem értjük, Junglefighternek ez az állás miért nem smakkol, egy rakás helyen virágot szórnának elé, ami az „üzemi munkás” poszt elfoglalása esetén szinte kizárt lenne. Munkanélküli olvasónk levele hajtás után.
Tegnap megtudtam: vágóasztalt a szentendrei szigetre nem érdemes a váci komppal átvinni, vagy el kell dugni a kocsi csomagtartójába...
Na, direkt utánanéztünk: ha orr és szaglóhám híján nem hagy cserben a szimatunk, a révész nem a filmes cuccra, hanem a nagyteljesítményű fűnyírók fűvágó eszközére gondolt. Ez az a lapos izé, amit az önjáró nyíró maga előtt tol, az alján kések forognak és nyesnekrendületlenül. Fotó és egy hirdetés hajtás után.
A mellékelt szórólapot találtam a postaládánkban. Véletlenül sem a vegetáriánus életmód ellen ágálok, mert az mindenkinek a saját ügye. Sokkal inkább a módszer ügyetlensége az, ami miatt elővettem vitriolos énem. Szerintem ez a papír jó eséllyel versenyezhetne a világ legbénább reklámja címért. Még az is lehet, hogy ez az egész egy jól sikerült anti-reklám, ami mögött mondjuk az MHK (Magyar Hús Kommandó - ha létezik ilyen) áll. Többet árt, mint használ.
Csodálatos év volt. A tíz legnagyobb bevételt hozó amerikai koncertből 3-on lépett fel a Scorpions, kettőn a Wham, a lézerlemezt pedig vakkal reklámozták. Mindez a stereogum remek posztjából derült ki, amiben a szerző előszedett egy 1985-ös Rolling Stone magazint. Egy remek komment innen, angolul tudóknak: Kéjelegjünk együtt a body buildinges meg a hordozható lemezjátszós reklámokon és ámuljunk, mi történt Spielberg fanszőrével a vad nyolcvanas években! Köszönet Navarrónak.
„When Ray Charles is the only one who can see what's good about laserdiscs, you know your business is in trouble.”
Az adrants-en találtuk. A hirdetések, a Bedandbreakfast munkái, török színes magazinokban jelentek meg a vadászidény kezdetén. Nem vágott földhöz, de aranyos, a Haribo meg van annyira központi dolog az életünkben, hogy gondolkodás nélkül posztoljuk.
Patetikusan mondhatnánk, hogy már egy ilyenért megérte visszahozni a kommentálást a Homárra. (Az úgynevezett vadhajtásokkal együtt, amikre szekeresimrei keménységgel próbálunk lecsapni.) Múlt hét pénteken posztolta be jackyll Laci levelét, amiben olvasónk elpanaszolta, hogy két éve ő csinálta azt a logót, amivel az egyik új kajaszállító vállalkozást, az anyucika.hu-t most elindították, csakhogy ő annak idején nem kapta meg a párolgó téglával tvisztelő fiatalasszonyért a kért 50 ezer forintot. A téma jelentős, trágárkodástól sem mentes kommentáradatot indított el, mire megjelent a fórumban a cég ügyvezetője is, vasárnap este meg az alanti, hepiendről beszámoló levelet kaptuk Nagy Lászlótól:
Na azt igazán nem vártuk volna, hogy egy pinamagzin feltárja a lelkét, hogy ott egy csak a dugáson lamentáló bögyös maca helyett egy nagy hónaljkutyát viselő antiglob aktivistát találjunk. Ez akkor sem jó élmény, ha az aktivista közben megmutatja a seggét. A Playboy brazil kiadásban futtatott kampányt a Neogama BBH ügynökség találta ki. A patinás pinamagazin tiltakozik veszettül, a bundák, a szennyező papírgyárak, a bikaviadal és Farkasházy Tivadar Magyar Rádióból történt eltávolítása ellen. Az összes bögyös-faros fotó megnézhető itt, kedvenc reklámblogunkon.
Véletlenül találtuk saját ollónkkal az internet korhadékban és laposférgekben szerencsére gazdag fenekét kutatva ezt a három izét. Amikről első blikkre nem igazán tudtuk eldönteni, hogy mik is. Reklámok? Viccek? Viccreklámok? Vírus-, gerilla- vagy vombatmarketing? Elképzelhető olyan értelmezés, hogy minden látszat ellenére tényleg indul egy fiatalos/gördeszkás/álgördeszkás/szoftretrós magyar ruhamárka, és ez a bevezető netes kampánya? Hallott valaki a Mullmenről? Mi bevallom nem.