Az egyik legmókásabb vevõszopatós sztorinkat olvashatják alant Endre elõadásában, akit egy rosszul megkonstruált cipõ forgalmazói arra akartak rávenni, hogy vegyen egy reszelõt, és befûzés elõtt reszelgesse meg a sorjás fûzõbújtatót. Nem viccelünk, mert õk is komolyan gondolták. A Sandstone vevõi között a jelek szerint egyelõre még nincs elég Homár-olvasó, mert az Endrét megelõzõ birkák állítólag belementek a reszelgetésbe. Muhahahaha!
Vasárnap éjjel fél tizenkettõkor, túl egy korcsolyázáson és egy cirkuszfesztiválon a Homár éppen bekapcsolódott volna a nemzetközi futballélet vérkeringésébe, amikor jeges borzongás csapta meg a tarkóját, nem sokkal a csápok töve mögött. Elfelejtettük a jelmezeket baszki! - préselt ki egy sikolyt a szájszervén Imola irányába. Hétfõn ugyanis óvodai/bölcsõdei farsang, ahol Homár Miriam kisoroszlán, míg Homár Borisz majom akar lenni.
A Homár egyik látószerve sír, a másik aljasul kacag: New Yorkban leégett a Prada hírhedten pazarló, 40 millió dollárért (úgy 8,1 milliárd forint) kialakított boltja, a Broadway utcában, a SoHo-ban. A luxusbutik egy rakás filmben feltûnik, most hirtelen persze csak a Szex és New York egyik epizódja jut eszünkbe. A butikot, amit a szuperdivatos építész, a Wired szerkesztõje, Rem Koolhaas tervezett, az esztelen pazarlás emlékmûvévé sikerült stilizálni.
A Homár egyszer Nick Denton blogcézárral, a hedonizmus nemzetközi apostolával sétált a Bolt felé.
Bánatfelhõ lebeg a nyomi kiskutya fölött, mégis elfednénk vele a nemes szerveinket, mi az? Hát a Moongirl pólói, amikbõl gyártanak fiúknak, sõt gyermekeknek való modelleket is.
A legjobb a sajnos csajoknak készült Kafka póló a fent látható kutyával, majd legyantázzuk hozzá a pálcikalábunkat.
Milyen szerepben nem láttuk még az ismert önfuttató mûvészt, aki egyébként egy angyal, csak nem látszik rajta? És vajon újra menõ lehet-e a Nike, ami valamikor a kilencvenes években kiesett a pixisbõl, hogy átadja a helyét az ezredforduló Nike-jának, a Pumának?
A Homár elõször a Budai Polgár vezércikkénél hitte azt, hogy ez a szélsõ pólus, aztán a Buzeránál, erre most kiderül, hogy hiába ismerjük olyan régen, mégis félrevezetett még egy rafinált tízlábút is.
Korunk népmûvészei a klasszikus videojátékokból táplálkoznak. A játéktermekben bedobált fémpénzek csilingelésének apáról fiúra szállva nosztalgikus bûntudatot ébresztõ mámora egyre nagyobb mértékben hatalmasodik elfele. A mára tejesdobozokkal is emulálható játékok átalmatlannak tûnõ pixelhalmazai sorra veszik át a klasszikus textúrák pozícióit az élet minden területén.
Szilveszterkor persze semmi pénzért nem tennénk fel álarcot, de mindig összevásárolunk egy nagy zsákkal, aztán nem kezdünk vele semmit egész évben. Ami oltári hülyeség, hiszen mi dobhatna fel jobban egy ellaposodó bulivégi beszélgetést a sörényes hangyász és a skandinávok szexuális szokásairól, mint egy farkasember-álarcban beérkezõ részeg újságíró? Idén tök mások leszünk, mint eddig bármelyik évben, így most nem süllyesztettük a friss szerzeményeket a szekrény mélyére, hanem elgondolkoztunk, milyen alkalmakkor lenne gyümölcsözõ viselni a 250 forintos, amúgy egységesen Kínából származó álorcákat.