Naiv ügyfél montenegrói hivatalos útjáról hazafelé indulva azzal szembesült, hogy a szálloda portáján nem adják vissza az útlevelét, amíg nem fizet. Órák hiábavaló telefonálgatása után végül saját zsebből kifizette a valahogy duplájára drágult szoba árát, hogy elérje a gépét. Az OTP Travelnek az azóta eltelt 3 hét alatt nem sikerült visszafizetnie a pénzt:
UPDATE 20:08: "A megjelenés napján az OTP Travel Kft. ügyvezetője felhívta a pórul járt közalkalmazottat, hosszan elnézést kért az okozott kellemetlenségekért és ígéretet tett, hogy hétfőn elutalják a pénzt."
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy közalkalmazott, akit egy magyar felsőoktatási intézmény EU-s pályázati pénzből (mert más már nincs) kiküldött hivatalos útra Montenegróba, hogy letárgyaljon egy ottani felsőoktatási intézménnyel egy oktatási-kutatási együttműködési megállapodást. A köz alkalmazottjának útját hivatalos közbeszerzési eljárással az OTP Travel Kft. szervezte meg, mely azt jelenti, hogy ő rendeli, rendezi azaz fizeti ki a szállást, az egyetem pedig neki fizet (ez még később fontos részlet lesz a mesében). Az odaút a MALÉV csődje miatt természetesen bécsi átszállással, de rendben lezajlott. A szállás egy közepesen igénytelen podgoricai szálloda szuterén egyágyas szobájában volt megrendelve, mely már kicsi, dohos volt, enyhén penész fürdőszobával és akkora ággyal, hogy fekve lábbal pont be lehetett kapcsolni a TV-t, de legalább volt és működött is a légkondicionáló, ami a 40 fokos hőségben azért nagy áldás. A szállodai személyzet rendes volt, elfogadható minőségű volt a reggeli is.