Látom magam előtt, ahogy az Erste Bank forradalmi tanácsa lázas megbeszélést tart, ami szavazással végződik. Az éhségtől támolygó belső reformerők, önmagukat is meglepve, azzal a lázító ötlettel állnak elő, hogy talán megelőzhetők lennének az emberevési és csonkolásos esetek, ha az épületben este 8 óra előtt engedélyeznék a szendvics árusítását. A fontolva haladók a hat órát támogatják, ami ugyan munkaidő után van, de szerintük első lépésnek ez is történelmi jelentőségű. A radikálisok már fél öttől legalizálnák a szendvicset, háromnegyedtől pedig a kólát. Már-már patthelyzet alakul ki, amikor belép a vezérigazgató, és mindenkit megdöbbentve a forradalom élére áll, és ördögi húzással a reggel kilencet javasolja. A szakszervezeti titkár erre, egy körözöttes zsemléért cserébe, visszaadja a HR-igazgató tőből lerágott bal karját, és megköttik a paktumot. A bizonyíték fent látható, fotózta és elküldte gargapitic, hála érte.

Velneszke ki van borulva, mert 20 perc fürdőzésért 13900 forintot fizetett a siófoki Azúr fürdőben. Azért volt csak 20 perc, mert Velneszke családjával együtt felháborodottan távozott, amikor kiderült számára, hogy a gyerekmedencébe nem mehetnek be a felnőttek, neki meg csak kétéves a gyereke, akit ő nem enged be egyedül a minivízbe sem. Ha Ön gyermektelen, és végigolvassa a posztot, könnyen lehet, hogy felháborodik, és kemény szavakkal illeti a fürdőt. Pont azért posztolom be a levelet, hogy mindenki lássa, a valóság gyakran többoldalú, mint elsőre látszik, és nem mindig a panaszkodónak van igaza. Levélírónkat ugyanis, bár azt állítja, sokat jár fürdőbe, valósággal sokkolta a hír, hogy a felnőttek ki vannak tiltva a kismedencéből. A helyzet az, hogy ez jó néhány hazai fürdőben ugyanígy van, mondhatni ez a sztenderd. Lehet vele egyet nem érteni, de kétségtelen, hogy több érv is felhozható a szülőtiltás mellett.

Fantasztikus cuccok forognak a szuperolcsó áruk piacán. Balisto például egy normális papírzsebkendő árának negyedéért vett akciós magyar terméket, amelynek gyártója igazi nagyvonalú trükköt vetett be, ami az árat nézve kicsit feleslegesnek tűnik. A trükk az, hogy Top 100-nak hívják, de csak 85 zsebkendő van benne, amit ugyan nem titkolnak az apróbetűs részben, de ki szokta olvasgatni egy gagyizsebkendő csomagolását? Remek csel, gratulálunk a Pergamentnek. Sztori lentebb:

Ismerjék meg Andyt, aki nem csinált semmi különöset, csak aktívan rágta az adóhivatal fülét, amikor jogtalanul akarták befizetésre kényszeríteni. Sikerrel járt, lengetjük is a rájabőr süvegünket.

Ronin két príma bannert talált nekünk, amelyek bizonytják, hogy van átjárás a backdoor üzenetek és a digitális kultúra között.

Nos, éppen a weben böngészgettem, amikor sikerült találkoznom ezzel a két, igencsak szépen megszerkesztett bannerrel. Már a bal felső olvasása közben is kissé kínosan éreztem magam a "Pákósra" sikeredett mondat miatt, de a jobb alsó olvasása után pár percre beszédhibás is lettem... Hát mindenesetre gratulálok a készítőjének, szerintem olyanokkal is érdemes előzetesen elvégeztetni, akik a bannereket csinálják...

 

A Homár sem emlékszik már, de elképzelhető hogy a hosszú évek során még nem volt pozitív postás történetünk, vagy csak nagyon kevés. Naiv ügyfél elrontotta a címzést, amikor sürgősségivel feladott egy könyvet, mire a postáskisasszon nyomozásba kezdett:

Olyat teszek, hogy belerezeg a bajszod. Megdicsérem a Magyar Postát. Történt, hogy feladtunk egy utánvétes küldeményt, egy könyvet. A megrendelő sürgősséggel kérte, két nap múlva már aggódott is, hogy hol a könyve, mert nem ért oda. Három nappal a feladás után a szolnoki postahivataltól felhívott egy hölgy (ami azt jelenti, hogy a tudakozónál ki kellett nyomoznia a telefonszámunkat), hogy elégtelen a cím, és nem tudok-e esetleg még valami nyomot adni. Mondtam, hogy csak mailcímet tudok, erre megadta a telefonszámát, hogy írjam meg a címzettnek, és az keresse meg őt.

Még sok ilyen hölgyet a Postára!

Gratulálunk a szolnoki postahivatalnak!

                       Tarhonyakártevő

Ezt írta Falu, és képtelen vagyok bármit is hozzátenni, remélem az olvasó kapva kapott a kivételes alkalmon.

A Homár talán túl sok pizzafutáros filmet látott életében, a szakma képviselőit mindenesetre tiszteletteljes félelemmel kezeli, így különösen imponált, hogy Z. milyen akciókra volt képes, pusztán amiatt, ahogy a nagyon kis borravalót egy futár visszaadta neki, egy bónusz beszólás kíséretében. Moslékos kalandok alant:

A Homár emlékei szerint nem kizárólag az Unicreditnél kell fizetni a megszüntetni óhajtott számlánál az utolsó, igazából már nem szolgáltatott hónapért, Király Rák viszont náluk futott bele legutóbb az igazából megmagyarázhatatlan jelenségre:

Régi rajongódként, meg magyar fogyasztóként hozzászoktam a legpitiánerebb lehúzásokhoz, legvadabb ÁSZF-ekhez. Ahol tehetem, igyekszem őket elkerülni, néha sikerül, néha nem. Ám mai kalandom Unicreditékkel méltán pályázhat a "Legpitiánerebb lehúzás"-díjra. Van náluk egy tiszavirág életűnek szánt számlám, amit ma meg akartam szüntetni. Minimális kp volt rajta, és egyébként se ez volt az ügyintézős, ergo semmi szükségem nem volt rá. Valami 100 ft körüli összeget hagytam rajta, és bementem az első útbaeső fiókba (lelkemben azzal az emlékkel, hogy annak idején az OTP-től 10 perc volt megválni, sorbanállással együtt is).