
A leggenyább termékbevezetés ever
Mazsolás Túró Rudi

Ha egy személyes adat beindul... Vmi ilyesmi történik, amikor egy iroda összebeszél, és mindig minden lebukott tömegközlekedõ (akinél személyes irat természetesen nincs) egyetlen címet ad meg:
Eljött a nap mikor a BKV Rt. kiadta egy ügyvédnek\vagy többnek\ hogy a kinntlevõségüket hajtsák be, mert nem lehet tovább ezt csinálni, hogy milliárdokat nem fizetnk be?! Hát, hogy képzeli ezt a "Tisztelt" Utazóközönség?! Levelük lényegre törõ, de ugyanakkor nagyon is nevetséges. 106 darab büntetést írnak a számlámra, szerintük fizetnem KELL 1.500.000 Ft-ot, mert Én csúnya pesti ugyan nem vettem se jegyet se pedig bérletet.
Az ember sose lehet elég óvatos, bizonyosodott be a poros igazság, ezúttal a Nyírségben, ahol a dohány barnább, a pálinka ízesebb, a teknõsbéka meg sokkal vérmesebb, mint az ország szelid vidékein. Lent a levél az észlelésrõl, köszönjük Ritának.
A bizalom a választópolgárok luxusa, ha pénzénél akar maradni, jobb, ha megfogadja ismerõsei tanácsát, mielõtt szervizbe adja telefonját. Mintahogy Gyros nem tette:
Szeretném elmesélni nektek, hogyan szabadított meg engem a T-Mobile a telefonom memóriakártyájától. 4 hónapos készülékem egy napon úgy döntött, hogy többé nem engedi akkumulátorát feltölteni. Másnap egybõl irány a szerviz. Barátaim tanácsát egyáltalán nem megfogadva (szerintük ki kellett volna vennem a telefonból a memóriakártyát, és felírni a telefon összes gyári adatát, biztos, ami biztos) én azt gondoltam, hogy egy ilyen nagy cégnél csaknem vágják meg az embert...
Küzdõ Lélek alias Don Quijote most 5000 forint visszaszerzéséért indul harcba. Mielõtt húznánk a szánkat az összeg relatív apróságán (fõként, ha az utána következõ idõigényes hercehurcát tekintjük), inkább az Extreme Digital kicsinyességén gondolkodjunk el. Mi szívünk mélyén a multikkal küszködõ hazai vállalkozások pártján vagyunk, de nem a fogyasztókkal szemben.
Sokan mondják, hogy nem érdemes külföldön vásárolni, mert elvész a garancia, vagy nehéz érvényesíteni, de sajnos a hazai cégek esetében se mindig egyszerû ez. Sok cég kizárólag azért olcsó, mert nem nyújt garanciát, még akkor se, ha erre törvény kötelezi. Most az Extreme Digitallal jártam úgy, hogy nevetséges módon - egy kevesebb, mint ötezer forintos ügyben - folyamatosan húzták az ügyet (hátha megunom), amikor az elején a cserét, vagy a hibás készülék árát kértem, levásárlást ajánlottak, egy kisebb összegrõl. Amikor késõbb az eredeti vételárat követeltem rajtuk, cserét ajánlottak. Most meg, hogy a kamattal emelt összeget kértem, az eredeti vételárat ajánlották fel. Persze nem kell megijedni, nem fizették ki, amikor elfogadtam.
Az évtized fejlesztése lehetett volna az 50-as években, Tuxi azonban ma reggel küldte be ezt a szuperolcsó parasztvaktást. Legalább a fogorvosok nem ajánlják.
Az egyik DM drogériában bukkantam a bolthálózat saját terjesztésû gyermekfogkrémére, amely a felirat szerint - és most tessék megkapaszkodni - cukormentes! Sokszor eszembe jut egyik "vezetõ" reklámügynökségünk kreatívjának hírhedt mondása: "A vásárlót nem lehet eléggé lenézni". Kiváncsi vagyok, hogy ezzel az õrületes reklámfogással mennyivel sikerült növelni a fogkrém eladási mutatóit. Hacsak a kisegítõ iskolák kisboltjaiban nem...
Emlékeznek a Homár kedvenc filmjébõl, a Meghívás egy gyilkos vacsorára címûbõl az angolul (magyarul) hülyén beszélõ kínai Willie Wangra, Peter Sellers, mármint Sidney Wang felügyelõ nevelt fiára? Na azt képzeljék, hogy Pau O'benion leleplezte nekünk: Willie a budapesti Mammutban dolgozik, és verseket ír az Adidas megbízásából. Lent a leleplezõ levél.