
Ismét eljött az évnek az a napja, amikor N. ügyfél szinte bármelyik méregdrága étteremben koncentráltan tömheti az arcába a kommunista vendéglátás minden precízen konzervált zamatát. Gáborék korán mentek, úgyhogy csak később derült ki, hogy a dohányzó részlegre kerültek a Vadrózsában. Ami nem lett volna tragédia, ha például nem pácolják őket bő félórát, amíg fizetni tudtak.
Szeretnénk Veletek megosztani élményünket Budapest egyik elit éttermével, a Vadrózsával kapcsolatban, amely - amikor nem a pór népet látja vendégül torkos csütörtök alkalmával - "vendégei között üdvözölheti a magyar és külföldi politikusokat, államfőket, a művészeti, a tudományos és a sportélet kiválóságait." Valószínűleg elkövettük azt a hibát, hogy földi halandóként idemerészkedtünk, viszont kifejezett megtiszteltetésként ért minket, hogy személyesen a tulajdonos, V. Margó (aki "38 éve kifinomult érzékkel segíti a vendégek egyéni elképzeléseinek valóra váltását") volt bunkó velünk. A Vadrózsában az árak még az 50%-os kedvezménnyel is meglehetősen busásak, de néha belefér(ne). De lássuk, hogy miért fizettünk egy kisebb vagyont: