BKV figyelő kolléga találkozott az adománygyűjtés eme eredményes módszerével Tesco-ban. Azért a másik oldalon is gondolkozzunk el kicsit: ki az, aki egy noname pénzgyűjtőbe képes egy fillért is beledobni?

A Tétényi útnál nyílt Tesco Expresszben fényképeztem szerda este. Egy kis adománygyűjtő van rajta, amiben az emerek előszeretettel dobálják a pénzt. De vajon mire? Se egy magyarázat, se egy tájékoztató, mégis hová megy a pénz.

CsakNorrisz 2 hónapja vár a Közlekedés Biztosító Egyesület döntésére és a biztosítás kifizetésére, pedig a balesete egyértelmű volt: a károkozó másik fél elismerte felelősségét és kész. Ehhez képest most folyik a felülvizsgálat felülvizsgálata, CsakNorrisznak pedig ki tudja még meddig kell autó nélkül járnia, bérletet vennie és szívnia. A KÖBE közben remek reklámokkal próbál ügyfeleket csábítani, és a régieket megtartani, gratulálunk.

Tisztelt Biztosító!

2008.09.29-én volt egy káreseményem és a károkozónak Önöknél van a kötelező biztosítása. Szerencsére nem volt nagyon vészes az ütközés, mindketten épségben kiszálltunk, de az autómban elég nagy kár keletkezett, a futómű sérülése miatt azóta nem tudom használni. Annak ellenére, hogy az okozó elismerte felelősségét, károkozói nyilatkozatot kértek tőle. Megpróbálták vele felvenni a kapcsolatot, de ezt is csak a káresemény után 2 héttel. Az okozót az Önök állítása szerint nem lehet elérni, ellenben én bármikor tudtam vele beszélni.

Minden idők legjobb sajtóközleménye és a világmindenség legjobb csatolt marketingfotója következik, öveket tessék bekötni, de főleg a nadrágszíjakat meghúzni. A terjedelmes dolgozatot az Országos Burgonya Szövetség és Terméktanács adta ki ma, a témája pedig a chipsfogyasztásról közszájon forgó ártalmas, sötét középkori nézetek felszámolása, a rosszindulatú hiedelmek eloszlatása - kézzelfogható és releváns bizonyítékokkal, adatokkal alátámasztva! Az alant teljes terjedelmében és változatlan formában közölt anyag minden sora kincs, a mi szívünket leginkább az első, ünnepi hangvételű bekezdés és az utolsó bekezdésbe rejtett kariatatív szósszal leöntött gerillamarketing dobogtatta meg. Mindezt pedig megkoronázta a következő kép (a közleményhez csatolt fotó egy kacsacsőrű emlőst ábrázol).

Nehéz eldönteni, de nekem talán ez eddig a kedvenc Homár-sztorim. Fél órája olvastam, még most is göcögök és rázom a fejem, a kedvem ennek megfelelően - mellhártya ide vagy oda - napsugaras. Pedig amit itt olvasni fognak, egy pánikolásra legkevésbé sem hajlamos állapolgárt is olyan következtetésekre vezethetne, mint az Anomim Feljelentőt, aki a következőképpen foglalta össze a történet tanulságait: "En megertem, kurva jo keseket lehet most a pontokert kapni. De ebbol nagyon hosszu valsagra kovetkeztetek." Jöjjön tehát a Magyar Nemzeti Bank elnöke, amint zöld kordbársony nadrágjában rányúl a folyékony Ariel mosóporra, aztán saját példáján figyelmeztet mindenkit, hogy ami itt még jön, az sok minden, de nem méznyalás. Még egy aranyszínű Mercedes Benz CLS volánja mögül sem. Csodálatos feljelentés alant:

Olyan régen hallottunk már Inviteles sztorit, pedig Cérnagéza első sora után tudtuk, hogy mi következik. Hát persze, hogy egy telefonos ajánlat és egy szerződésminta után modemet akarnak szerelni. És hiába minden, végül a számla is megérkezett.

Az alábbi rövid történetet szeretném elmesélni az Invitel szolgáltató és édesapám viszonyáról. Múlt hónapban megcsengette az említett szolgáltatótól egy hölgy a fatert (honnan vette a számot, külön kérdés). Internetet ajánlott, és apám - nyitott ember lévén - azt mondta a hölgynek, hogy szeretne látni egy szerződést, hogy tisztába jöjjön a dolgokkal. Ez, mint kiderült, nagy hiba volt.

Több évtizednyi fogyasztás Magyarországon edzetté tette a Homárt a váratlanul egyszer használatos termékek befogadására, de a Hervis hótaposójának még ez a halmaz sem adatott meg. Hiába a bizalomgerjesztően csengő Icelander Alaska fantázianév, ha már a hirdetésből kiderül, hogy mérsékelten vízálló (a műbőr felsőrész ugye nem, talán a talpa?), azaz konkrétan hó (H2O) taposására nem használható a termék:

A Hervis terméke véleményem szerint nem igényel különösebb kommentárt. A mérsékelten vízálló hótaposó olyannyira abszurd, mintha a Holló színház találta volna ki.

Újabb szupergyors válasz érkezett Szentgotthárd polgármesterétől a Borhotelben éjjel kifagyasztott vendégek panaszára. Leveléből ugyan nem igazán derül ki, naiv ügyfél melyik állítása nem felel meg a valóságnak, ellenben megtudjuk, hogy 40 év után most először kísérleteznek vendéglátással, és ez okozhatta a kellemetlenségeket. Ez esetben ki kellett volna tenni a hotelre egy "béta" feliratot és eszerint számlázni:

Viniczay Tibor vagyok, Szentgotthárd város polgármestere. Engedje meg, hogy leírjam Önnek azon gondolataimat, amelyek az Ön által szerkesztett cikk olvasásakor eszembe jutottak. Egy polgármestert sokszor, sokan vádolhatnak igaztalanul. Kritizálni a legkönnyebb, hiszen egy megtörtént cselekedetről utólag már véleményt lehet alkotni. A vélemény lehet akár nevelő hatású, javító szándékú, sőt tanulságos is. De mi történik akkor ha a megtörtént cselekedetről, legalábbis a megtörténtnek beállított cselekedetről kiderül, hogy valójában nem is felel meg a valóságnak? Gondolt e arra, hogy a Borhotelről szóló cikkben írtak egy része nem igaz? Tisztelettel kérem Önt, hogy adjon lehetőséget a történet következő  leírásának közlésére is:

Pánikra semmi ok, nem az APEH próbál másfélszerannyit inkasszózni karácsonyra, mint járna, csak az ELMŰ riogatja a lakosságot írja az Index:

Kétmillió ügyfelének küldött levelet az ELMŰ arról, hogy a villamosenergia-szektor liberalizációja miatt a felhasználóknak újra kell szerződniük áramszolgáltatójukkal. Ha ezt nem teszik meg, nem jutnak áramhoz. Valójában csak annak kell új szerződést kötnie, aki aki új lakásba költözik vagy olyan helyre, ahol korábban nem volt energia.

A Homárnak eddig az Aréna volt a kedvenc magyar mozija (a Batman legalábbis ott volt a legjobb, máshol vagy nem volt légkondi, vagy nem volt hang), Tamás azonban már arról jelent, hogy ha a technika még nem is amortizálódott le, az alkalmazottak már mindent megtesznek, hogy vad letöltésekbe kergessék az emberiség mozibajáró maradékát:

November 21-én pénteken, 17:30-as kezdéssel a 19 - Sport nevű teremben vetített Árvaház című filmre vettem két jegyet. Miután lement a reklámblokk, nem történt semmi, a film nem kezdődött el, a teremben a villanyt nem kapcsolták le (amiből a teremben ülők megsejthették volna a vetítés kezdését), csak a sport szeletes logót volt szerencsénk nézni. Miután ugyanez folytatódott 10 percig, és a teremben ülőket sem tájékoztatták semmiről sem, a közönség egyik tagja volt kénytelen kimenni és szólni, hogy kezdjék már el a filmet. Amikor visszajött, azt mondta a gépészek épp kávéztak és nem tudtak semmiről semmit.

Postafordulta nélkül szupergyorsan megérkezett Sir Morik válasza az angol-magyar rendelési incidensre. A Homár nem érti, hogyan kerekedhetett ebből egyáltalán bármilyen ügy, nem tökmindegy milyen nyelven rendel a vendég, amíg fizet? Ezek szerint nem:

Szeretném a másik fél szemszögéből PONTOSAN leírni a Sir Morik kávézóban történt apró incidenst. A fiatalember valóban nálunk jár egy külföldi barátjával. Angolul beszélgettek,ezért természetesen angolul kérdeztük hogy mit szeretnének kérni. (Vendégeink 80%-a külföldi, ezért nem jelent semmilyen problémát hogy a vendég milyen nyelven szólal meg, sőt az adott nyelven próbálunk kommunikálni.) Kávét kértek mire megkérdeztük a fiatalembert hogy: "Which one"? Jött is a válasz angolul: "Big one". Majd hozzátette MAGYARUL!!! hogy: "Tejet is kérek bele". Igen! Bevallom őszintén egy kicsit felment a pumpa. Ugyanúgy mint amikor a magyar vendég közli,hogy "cinnamon-t" kér a kávéjára. Olyan nehéz kimondani, hogy FAHÉJ??? Csak így egyszerűen: FAHÉJ!!!