Túlsúlyosnak lenni nem egyszerű feladat: egyre hízékonyabb társadalmunk előszeretettel ítéli el a fölös kilókkal élőket, de az, hogy már a szórakozásban is akadályozzák őket, az nekünk is új.

A West Balkán után várható volt, hogy a szórakozóhelyeken bizonyos megszorításokra számíthatunk. Jobban odafigyelnek majd a beengedettek fizikai állapotára és korára – pár hétig valószínűleg még nem engednek be mattrészeg tizenéveseket –, figyelnek a már benn lévők létszámára, körültekintőbben vizsgálják át a táskákat, ilyenek. A dress code eddig is bevett szűrőrendszer volt több helyen, azonban ez nem kell váratlan meglepetésként érje a szórakozóhelyen a vendégeket, hiszen a plakátokon többnyire feltüntetik, milyen elvárásai vannak a szórakozóhelynek a bulizni vágyókkal szemben.

Úgy tűnik, a Dürer Kert még a szigorúbbnál is szigorúbbra vette a szabályokat, legalábbis a január 21-i II. Jégtörő fesztiválon így tettek. A több punkzenekart is felvonultató eseményen ugyanis nem csak szigorúan ellenőriztek, de - egy facebookos bejegyzés szerint - volt, akit a dagadtsága miatt nem engedtek be. A panaszra a Dürer Kert szintén a Facebookon válaszolt. Íme:

Szegény Mongolian BBQ múltkor kapott az arcába, pedig kizárt, hogy embert egyenek a felszolgálók. Szilvinek nagyságrendekkel pozitívabb tapasztalata volt velük:

A Márvány utcai Mongolian BBQ-t szeretném kicsit megvédeni. Én 3-4 alkalommal voltam már ott, utoljára tegnap (11.21.) este. Kicsit féltem, hogy romlott az étterem színvonala, láttam már korábban a negatív kritikákat az oldalatokon, de gondoltam, pozitívan állok hozzá az estéhez. El kell mondanom, mi egyáltalán nem csalódtunk.

Telefonos ajánlattal indul, szopatással folyatódik, eltékozolt szabadsággal tetőzik, szerintem mégsem tragikus történet Filiszteusé, ugyanis 10 nap múlva visszakapta a pénzét. Inkább ennek örüljön, minthogy nekünk nyivákol. Egy (magyar) velencei üdülés amúgy a téma, ami elmaradt, pedig a szervező nem léphetett volna vissza. Keserűség alant:

Igényes délutánt minden fogyasztónak, ritkán kapunk olyan higgadtan és jól megformált élménybeszámolót, mint amilyet az "A kukacos vendég, és hét társa" nevű csoportos entitás küldött nekünk. Olvasóink az őszi szünetet a szegedi Forrás Hotelben töltötték, klasszikusan magyaros szállodai körülmények között. Takarítás nem volt, megpróbálták őket pénzre is levenni, nem adtak tiszta törülközőt (négycsillagos szállóról beszélünk). De a legjobb az Ingyen Wifi Falmelléki Magyar Hotel Módra. Ezen nevettünk is: az inernetezés tényleg ingyenes, kivéve a levelezést, ami cserébe 3000 forint óránként. Történet hajtás után:

Gáboréknak sikerült betesztelniük az idén nyáron végre megnyílt egerszalóki Saliris szálloda- és wellnesskomplexumot, de többet egy ideig nem mennek. Földszinti szobájukban hagyott pénztárcájából 25 ezer forint tűnt el. Misztikus, hogy a szálloda annak ellenére nem tett rendőrségi feljelentést, hogy az igazgatója állítólag maga 3 hasonló esetről tud:

Október elején egy éjszakát töltöttünk az Egerszalóki Saliris wellness hotelben, egy céges rendezvényen. Egy földszinti szobát kaptunk, mely össze volt nyitva a mellette lévővel. Megérkezésünkkor a két szobát összekötő tolóajtót becsuktuk, mivel nem tudtuk ki fog mellettünk lakni. Így utólag azt gondolom, nem véletlenül volt nyitva hagyva ez az ajtó.

Ebéd közben egy kollegám jelezte, hogy a felesége nem tud bejutni a szintén földszinti szobájába, s az ajtón lévő kémlelőnyíláson benézve látta, hogy valaki elhúzza az erkélyajtó előtt lévő függönyt, s az erkély korlátján átugorva távozik a szobából. Jelezve a recepción az esetet, kinyitották neki az ajtót, s bezárták a két szoba közötti átjárót.

Az alábbiakat el lehetett volna intézni annyival, hogy "étteremben jártunk Magyarországon", de akkor nem szórakoztunk volna ilyen jól. Duarte Freitas do Ramalho csodás plaszticitással írja le, milyen volt kétszer is ugyanazon a helyen vacsorázni Tiszafüreden. Tocsogjunk együtt zsírban és égett panírban!

Töretlenül népszerű a városba nem járó gazdag budai anyukák körében a Déryné, amit étteremnek erős lenne nevezni, inkább olyan, erősen dizájnolt helyiségről van szó, ahol az ember megmutathatja magát és az új ruhadarabjait, és mellékesen közepes minőségű élelmiszert, illetve drága alkoholt is felszolgálnak. EP most azon háborodott fel, hogy pénzt számolnak fel az üdvözlőfalatokért. Ez valóban nevetséges dolog, hiszen az üdvözlőfalat létének lényege, hogy kicsi, finom és ingyen van, azt sugározva a vendégnek, végre elengedheti magát, mert itt a kufárkodáson túl is figyelni fognak rá. Ha így nézzük, a Déryné legalább őszinte. Mert kufárnak kufárok. Homárné egyszer beült a barátnőivel egy pohárra, a ház borából kértek vöröset. Gyanúsan sokat fizettek, másnap odatelefonáltam, és kiderült, hogy az egyébként létező, és nevének megfelően legolcsóbb ház borának több mint kétszereséért sóztak rájuk egy vöröset. EP ékezetek nélküli panasza alant.

Én olyan "bele a vaktengerbe" típusú rák vagyok, nem gondolkozom sokat, a számlára nyomtatott 10-12 százalékos felszolgálási díjat is világ életemben elfogadtam a borravaló kimosakodott szinonimájának. Ennek megfelelően ahol ilyet láttam a számlán, ott annyit adtam, amennyi a számla végösszege volt, ahol meg nem, ott kábé a tizedével többet. Egy néhai pincértanonc most azt mondja, hamis alapokra építkeztem egész felnőtt életemben, merthogy kétféle jogcímen is tejelni kell. Azóta gyötör a bizonytalanság: én voltam ilyen hülye, vagy ez egy olyan dolog, amit csak a pincérek szeretnének nagyon? Reveláció alant:

Nagyon régen még legendás volt a Gundel, jó ideje már nem az. Hogy mi lehet egy patinás márka szétrohadásának az oka, az gyönyörűen látszik Péter példáján. Olvasónk barátja a Gundelhez tartozó, azzal szomszédos Bagolyvár étteremben evett, majd jattolás után jött rá a trükkre, ami szerint "balatoni turistalehúzó krimóhoz méltó": a felszolgálási díjat, ami természetesen a számla végén kellene, hogy álljon, eldugták a tételek közepébe, hadd fizessen dupla borravalót az átvert vendég. Ezúton is gratulálunk a Gundel tulajdonosainak az ízléses megoldáshoz! levél hajtás után:

O.M. XIV. kerületi lakos levelén érezni, hogy olvasónk remeg a dühtől írás közben. Nem is csoda, ki szeretné, ha tíz literes uborkakonzerveket tuszkolnának a szelektív gyűjtőjébe? A zsírpapír meg már szinte nyílt hadüzenet. A lakókat a Pajtás étterem terrorizálja az uborkával, de talán nem sokáig, bár az egyáltalán nem értjük, hogy jön ehhez a polgárőrség.