Tékozló Homár

Rendületlenül hiszünk a pozitív sztorikban, mert ezekben a fényhiánnyal és válsággal terhelt időkben igenis szükségünk van a reményre, amit egy kedves eladó, vagy egy türelmes pénztáros nyújthat nekünk. A következő történetet is végigaggódtuk, vártuk hogy mikor küldik el az anyjába a zárás után vásárolgató, kicsit problémás ügyfelet, de nem.

Kedves Homár !

Régóta olvasom a fórumozók megjegyzéseit és úgy vélem túl sokat panaszkodunk. Ezért tartom fontosnak megírni az alábbi történetem a Boldog ügyfél rovatba. Tegnapelőtt este Szolnokon átutazóban beugrottam a Corába, mivel a mi városunkban sajnos nincsen. Csak néhány apróságot akartam venni, de zárás előtt, amikor megkérik a vásárlókat, hogy fáradjanak a pénztárhoz,  észrevettem egy számítógépasztalt.

Nehéz volt a képeket látva szájon át címkével ellátni ezt a posztot, pedig nem vagyunk finnyásak. De azért ha elképzeljük azt a szag és hanghatást, ahogy a libazsírban serceg a libatoll, na attól a gyomornak muszáj egyet fordulnia. Aki még jól van, annak a hajtás után ráközelítettünk Ági vacsorájára.

Kedves Homár!
Először is klassz az oldal,rendszeresen szoktam csemegézni a megjelent disznóságokban... Én is néha kedvet kapok egy kis töpörtyűre lilahagymával, ezért vettem is egy dobozzal.

Ritka ügyfél K.L. ugyanis azzal kezdi a levelét, hogy évek óta elégedett a Volán szolgáltatásával a Budapest-Györgyös vonalon. Most talán elbizonytalanodott, az egyik csütörtöki járat sofőrje ugyanis annyira sietett, hogy őt és sok társát egyszerűen nem hagyta leszállni. De ez semmi volt ahhoz képest, hogy egy lány leszállt a buszról, és vette volna ki a csomagját a raktérből, amikor ideges emberünk a gázra lépett és elhajtott.

Naiv mobilnetezőnk tegnapi levelére gyorsan válaszolt a T-Mobile. Webes felületen tényleg nem lehet megnézni adott előfizetés adatforgalmát ingyen, csak az 1730-as számra küldött smsben 56 forintért. Az elkavarodott 5GB-os értesítés miatt viszont jóváírták neki a korláton felüli forgalomat:

Vállalatunkhoz érkezett leveléből sajnálattal olvastuk, hogy bosszúság érte a mobilinternet szolgáltatás igénybe vétele során, a csomagban foglalt adatmennyiség túllépése miatt. A __________ hívószámú mobilinternet előfizetés 2009. november 1-jén kelt számláját ellenőriztük. A központunk által rögzített adatmennyiség megegyezik a számlában szereplővel. 2009 októberében 5,375 GB-ot használt fel, melyből 5 GB díját a havi számlában tarifacsomagjának megfelelően jóváírtuk. A fennmaradó forgalmat Díjszabásunk alapján 0,1 Ft/10 kbyte áron számláztuk ki.

Annát kis híján megríkatta a Volán híresen tapló sofőrje, aki rendszeresen goromba az utasokkal, kiabál és úgy vezet, mintha nem is embereket szállítana. A diákbérlettel utazó lány a megaláztatása után át is tért a vonatra, bár a Volántól várt volna valami választ a panaszára. Majd talán most.

Egy időben rendszeresen jártam az Újpest-városkapu – Dunakeszi Horányi Rév/Vác útvonalon közlekedő busszal, oda-vissza. Voltak nagyon rendes sofőrök is, de persze most nem róluk szeretnék írni. Van egy bizonyos sofőr (most is ott van, ezt tudom), aki általában úgy vezet, mint egy őrült, és nekem sokszor az volt az érzésem, hogy az egyetlen szórakozását abban leli, hogy az utasokat ott szívatja, ahol tudja.

Szegény bankok lehet, hogy már autofinanszírozásra sem telik nekik, hátha nem kapnak jövőre mentőcsomagot? Vagy a kereskedők ülnek rá a banktól befutó pénzekre, ki tudja mikor látnak akkora összeget egyben legközelebb? Jenőék például másfél hónapja várják eladott teharautójuk banki finanszírozásának félmilliós részét:

Társaságunk megbízta a PEUGEOT SÁRKÁNYt tehergépkocsink értékesítésével. A vevő a vásárláshoz banki finanszírozást vett igénybe a Peugeot Sárkány segítségével. A Peugeot Sárkány Nagykőrösi úti telephelyén a vevő 2009.10.05-én a gépjárművet átvette. Peugeot Sárkány munkatársának tájékoztatása szerint, a vételár finanszírozott részét (nettó: 400 000 Ft, bruttó 500 000 Ft) mint megbízott értékesítő, kb. 1 héten belül cégünk számlájára utalja. Közben eltelt több mint egy hónap, a vételár fennmaradó részét a mai napig nem kaptuk meg.

Úgy látszik a válság elvitte a T-Moblie fejlesztései közül az adatforgalomszámlálót, máskülönben miért rejtegetnék az előfizetők elől? Zoltán 5GB-os csomagjával csak a korlát felére figyelmeztető smst kapta meg, a korlát túllépéséről szólót nem, így mit sem sejtve youtube-ozott tovább:

Mobil Internet 5GB előfizetésemhez tartozó szeptemberi számlával kapcsolatban lenne kérésem Önökhöz.  A hivatkozott számla összege 9930 Ft., amely 5990 Ft. előfizetési díjból, és 3940 Ft. adatforgalmi díjból áll. Az 5Gb adatkorlát túllépését meglepődve vettem tudomásul, hiszen az előfizetésemhez aktiválva van az adatforgalmi értesítő szolgáltatás, amely a meghatározott adatforgalom (esetemben 5 Gb) felénél, illetve a korlát túllépésekor számomra sms-t küld. A szeptemberi hónapban az adatforgalmam 2,5 Gb túllépésénél kaptam is smst (2009.10.17. 14:31:23-kor), de az 5 Gb túllépésénél nem.

Mi is gerjedtünk már attól, hogy a szeletelt Karaván (szintén hőmérséklettől függetlenül) az istennek sem akart szétjönni, úgyhogy le is szoktunk róla egy időre. Aztán amikor a gyártó rájött hogy elkúrta és belekevert valami szétszedhetőség-fokozót, újra enni kezdtük. Gambella a Sole-Mizo termékét próbálta meg elfogyasztani, de annyira felhúzta magát az összetapadt szeleteken, hogy két drámai videót is készített a kudarcba fulladt aktusról.

Került e már az ollóid közé olyan előre szeletelt, nem éppen olcsó sajt, amelynek a szeletkéit még véletlenül sem lehet elválasztani egymástól? Nos, külső hőmérséklettől függetlenül produkálja az alábbi videón látottakat a Sole-Mizo terméke (nem, nem lejárt - teljesen friss termék), az Oázis sajtnak hazudott füstölt, szeletelt valami.

Gábor már jó ideje nem a Dunaweb ügyfele, ehhez képest a szolgáltó levélben értesítette arról, hogy tartozása van. Gábor rendes ember, személyesen befáradt az ügyfélszolgálatra hogy tisztázza a helyzetet, azonban nem járt sikerrel: az ügyfélszolgálatnak fogalma sincs, mire is kéne fizetnie. Csak fizessen.

Tisztelt Dunaweb Kft!

A nevem F. Gábor, az ügyfélszámom: xxx, illetve xxx

2009. november 16.-án ajánlott levelet kaptam Önöktől, melyben felszólítanak, hogy 7860Ft tartozásom van az Önök rendszere szerint és fáradjak be ügyfélszolgálati irodájukba, számlaegyeztetés címén. Az ügyhöz hozzátartozik, hogy a jelenleg Önök által birtokolt Intelecom Kft-vel több, mint 1 éve szerződést bontottam, és azóta nem hallottam róluk, pedig el nem költöztem, és egyéb adatom sem változott.

József az anyósának adott egy pár éves digitális fényképezőgépet, és szeretett volna hozzá szerezni magyar nyelvű használati utasítást. Olvasónk egy PDF-re gondolt, és mailt írt a cégnek. A válasz annyira megdöbbentette, hogy megírta nekünk: a Fujifilm ugyanis 15 ezer forintot kér a fekete-fehér könyvecskéért, ha az ügyfél nem a cégtől vette a kamerát. Ez homárfülnek is ijesztően hangzik, de őszintén szólva arról fogalmunk sincs, hogy a többi gyártó is ilyen gáláns-e a felhasználóival. Akinek vannak, írja meg a tapasztalatait!

Nem vitás, hogy a Komjádi-Császár uszoda forint/méter aránya a legmagasabb az országban, hiszen a belépőnkért cserébe általában csak egyet használhatunk a három medencéből. KL példája mutatja, hogy ez még a szerencsésebb helyzet. Neki ugyanis egy rakás bunkóságot kellett lenyelnie a bejáratnál, hogy szinte véletlenül kiderüljön, aznap délután a fizető vendégek a kinti medence végében, keresztben úszkálhattak, ha annyira ette őket a fene. Sportos szívatás alant:

Érthető módon mélyen érintette a mórahalmi tornacsarnok vezetőjét, hogy olyan jól szórakoztunk a plexivel védett vakírásos táblájukon. Íme itt a reakció, amit szokás szerint csobítatlanul közlünk:

Szerettük Gábor levelét, aki olyan szépen és finoman küldte el a francba az A1 Mosógépszervizt, amilyet ritkán látni. A többször is hiába hívott szerviz viszont most szépített: elnézést kértek és egy ingyenes javítással is kedveskedtek a csalódott ügyfélnek.

Az alábbi - múlt héten kelt - levelem elküldése után a történet szerencsés fordulatot vett. Nem sokkal később (de még a Homáron való megjelenés előtt) ezt a levelet kaptam emailen a szervíztől:

"Az elmúlt 10-15 évben még nem volt szerencsém ilyen kedves, és korrekt ügyféllel találkozni!

Ha azt hittük, biztonsági őrből és ügyfélszolgálatosból már nincs lejjebb, nagyon tévedtünk. Balázst a győri Vidanetnél röhögték ki és alázták meg, mert méltányosságból gyorsabb ügyintézést kért, amit telefonon előzőleg korrektül meg is ígértek neki. És amikor a beteg nagymamáját otthon ápoló fiú kérte a panaszkönyvet, üvöltözve zavarták ki és küldték más szolgáltatóhoz.

Figyelmükbe ajánlanám a következő történetet mindannyiunk tanulságára, hisz sokan azt hisszük, hogy ma Magyarországon verseny van, és a szolgáltatók az ügyfelekért vannak, pedig:

Egyik nap bent voltam a győri kábeltévé és internet szolgáltató ügyfélszolgálatán, itt van egyébként a központ is, mivel két napja nem ment az internetem és az számítógépem hibáit kizártam. Nagyanyámmal élek együtt, aki sajnos beteg, nem lehet sok időre egyedül hagyni, az ápolónő pedig beteg volt, aki vigyáz rá általában, így nekem kellett.

Úgy jó igazán, ha az olvasónak magától esik le, mi is furcsa ezen a képen. Elsőre ugye köznapi látvány, a Szeged környéki település tornacsarnokának információs tábláját látjuk az alaprajzzal. Az empatikus olvasó esetleg megjegyzi, hogy lám, akadálymentes a WC. Aztán észreveszi azokat a fura pontokat a szöveg alatt. Igen, persze, vakírás. Aki még nem jött rá, hogy mi a bibi, most vizsgálja meg figyelmesen a képet. Bizony, ez nem Photoshop-trükk, hanem az, amit a képet elküldő etele így fogalmazott meg:

ismerosom fotozta morahalmon, es igen, a braille-iras a plexi alatt van

Megható a mórahalmi sportemberek igyekezete, hogy az intézményt fogyatékos honfitársaink számára is használhatóvá tegyék, de a tábla elhelyezése előtt tájékozódhattak volna arról, hogy a vakok a Braille-írást egyes kósza információkkal ellentétben nem vonalkódolvasó, hanem az ujjaik segítségével olvassák.

Magyarországon korán felnőttszámba veszik az embert, olyan szempontból főleg, hogy már egy gyerekkel is éppen olyan parasztok a boltban, mint egy kifejlett Naiv Ügyféllel. A Homárnak persze kevesebb gyerek írja meg az élményeit, mint szavazókorú, ezért külön üdvözöljük a 14 éves Istvánt, aki vette a fáradságot, és egy amúgy, sajnos, hétköznapinak számító kis megaláztatás után levelet fogalmazott a CBA-nak, amit nekünk is elküldött. István egy pizzaszeletet vett egy budapesti CBA-ban, és mivel nem eszik húst, rákérdezett, hogy az étel tartalmaz-e húst. A normális kérdés annyi felbosszantotta az üzlet személyi állományát, hogy a történet innentől dickensi fordulatot vett, olyan tételmondatokkal, mint „az apád faszát van ebben hús” és „a gyerekek lopnak”. A sztori szomorú, de az legalább örömteli benne, hogy léteznek olyan tökös fogyasztók már a gimisek között is, akik hajlandóak a sarkukra állni, ha hülyének nézik őket.

Tom megtalálta gyermekkorunk egyik kedvenc kincsét. A tárca tényleg feltöltődött magától, de sajnos nem pénzzel, hanem valami mással:

A történet egy reggelen kezdődött mikor is az egyik barkács-fogyasztási szentélyt látogattam meg, mégpedig a narancssárga-hárombetüst. Néhány apróság begyűjtése után fizetek a pénztárban, majd mennék tovább a dolgomra, ám a csipogós kapu, és a mellette álló hatóságszerű személy ebben megakadályozott. Miután  kiderült, hogy nem a kocsi tartalmával van a kapunak gondja, hanem a csipogás oka valahol "rajtam van", közölte, én akkor most "be leszek vive".

Vasárnap délután 14-en, hétfő délelőtt pedig öten kaptak kipufugógáz-mérgezést az Allee-pláza Interspar áruházában. A hibát a parkoló -2. szintjéről átszivárgó gázok okozták, miután a hipermarket szellőzése lekapcsolt egy kamu szénmonoxid-riasztás miatt. A Homár nem emlékszik, hogy valaha történt volna hasonló bármelyik magyarországi plázában, de ezt biztos a technika ördöge okozhatta, semmint a kenőpénzekkel meggyorsított engedélyezés, ugye?

Tomi egy egészen új nettótömegnövelő eljárást fedezett fel egy Mogyi-pisztáciában. A héjában pörkölt magvak közé egy ólomplomba keveredett. Mit rinyál a naiv ügyfél, 80 gramm a zacskó vagy nem 80 gramm?

A mai napon úgy gondoltam, hogy generálok pár pattanást a fejemre a jó kis zsíros Mogyi pisztácia segítségével, úgyhogy vettem is egy zacsival, aminek kb. a feléig jutottam, mikor is belefutottam egy jó magyar, hivatalos plombába. Az oké, hogy lezárják a zacskót, hermetikusan, meg védőgázosan, meg NASA technológiával, de ha már plombázzák, azt szuper dolog lenne inkább kivülre tenni és nem belülre, főleg, hogy beérném egy zacsi sózott pisztáciával és nem ólmozottal.

Dino Tibor a nyitási akciók idején akart vásárolni, ami általában nehézkesebb, mint azt tudjuk. Ezért is adódhattak fennakadások a Van Graff nadrágleküldős rendszerében, ami LG szerint viszont tökéletesen működik.

A "Skála szelleme..." című bejegyzéshez szólóan jegyezném meg az alábbiakat, kifejezetten a Van Graaf védelmében. Nem érdemli meg ugyanis, hogy ilyen jellegű beszámolók rontsanak a megítélésén. A vásárlásról beszámoló Dino Tibornak pedig javaslom, hogy talán érdemes lenne egyszer csak úgy, nyitási akciók nélkül elmenni a boltba.