A Homár egészen közelről ismeri a szimpla önkormányzati esküvők menetét, hiszen egyszer aktív résztvevője volt egy Imoláékhoz hasonló eseménynek, ahol szintén az anyakönyvvezető irodájában történt az aláírás, minden plusz költség és elegancia nélkül (a hivatalos hölgy csinos mackónadrágban vezette le az programot az asztala mögül). Ezek után pláne meglepett a lenti sztori, ami szerint a XIII. kerületi hivatalban rákényszerítik a különtermet, zenét, lótúrót arra az ifjú párra is, akiket nem mozgatnak az efféle külsőségek.

Tízévnyi boldog együttélés után úgy döntöttünk, hogy különféle megfontolások (jön a baba, külföldi munkavégzés van kilátásban stb.) jogilag is rendezzük a kapcsolatunkat méghozzá a lehető legegyszerűbb, legpuritánabb módon, vagyis bemegy, aláír, pecsétel és kész. Nem terveztünk se nagy, se kicsi esküvőt. Nem tartottunk igényt megható beszédre, fényes ruhákra, bevonuló zenére, koccintásra, virágokra, gyűrűkre, násznépre, versmondó lányra. Nem mintha bármi bajunk lenne ezekkel, hiszen szép és nemes hagyományokról van szó, csak mi most egyszerű jogi-adminisztratív aktusként tekintettünk az eseményre.

Ezért is fogadtuk örömmel a bónuszpontot, hogy az általunk elképzelt változat költsége nulla :)

A törvény (lásd a lényeget kivonatolva) értelmében: "Az anyakönyvvezetői eljárásnak, beleértve a házassági anyakönyvi kivonat kiadását is, semmiféle anyagi vonzata nincs . Az anyakönyvvezető irodájában lezajlott házasságkötésért sem kell fizetni, viszont ha ünnepélyes szertartást akarnak a házasulandók, az önkormányzatonként eltérő mértékű, és a ceremónia külsőségeitől függő összegbe kerül."

A gyakorlatban az alábbi költségeket kellett megfizetnünk:

- 2200 forint illetéket a záradékolt házassági anyakönyvi kivonatért. Egyikünk korábbi házasságát érvényes bírói határozattal bontották föl tizenévvel ezelőtt, de ez a végzés (és a korábbi anyakönyvi kivonat) nem elegendő a Hivatalnak, hogy elhiggye rólam: nem vagyok bigámista. Nem. El kell zarándokolni a korábbi házasságkötés színhelyére és kérni egy ún. záradékolt kivonatot.    

- 2000 forint illetéket, hogy a jegyző felmentést adjon a 30 napos várakozási idő alól. Tény, hogy a törvény előírja a 30 napot, de miután a jegyző gyakorlatilag mérlegelés nélkül, bemondásra, szinte bármilyen indokkal engedélyezi, hogy korábbra tegyük a ceremónia időpontját, ezért eléggé lehúzás-szaga van a procedúrának. Érdekes kérdés amúgy, hogy miért írják elő a 30 nap várakozási időt, de ez itt mellékszál. OK, léptünk volna korábban.

- 4000 forint terembérleti díjat. És tulajdonképpen emiatt írok az esetről. A fenti két tételt még úgy-ahogy ki lehet magyarázni, de arra nincs ésszerű indok, hogy minek béreltetnek ki velünk kötelezően egy 50-100 fős termet, amikor mi csak aláírni akarunk két tanú jelenlétében. A törvény szerint erre módunk/lehetőségünk/jogunk van, a szürke valóságban ez nem létező opció. Ki kell fizetni és pont. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem az a néhány ezer forint fáj, mielőtt valaki zsugorisággal vádolna, hanem 1. nyomasztó egy ekkora hodályban feszengeni, amikor pár perc alatt elintézhetnénk az egészet az anyakönyvvezető barátságos irodájában 2. ha két lehetőség közül az egyik csak papíron létezik az nem valóságos döntési helyzet 3. megkockáztatom, hogy ez az eljárás törvénysértő.

UPDATE: közben ismerőseim is meséltek hasonlókat a 2. számú fővárosi műintézményről (ismertebb nevén Oktogon), ahol tényleg nagypályások játszanak lehúzósdit. Kötelező zene akkor is, ha saját CD-t viszel (2 ropi); kötelező fotós akkor is, ha a két tanúból kettő véletlenül profi fotós (10 ropi) és így tovább.

Üdv, Imola