Ismerjék meg Bobyt, aki annyira rendes, hogy telefonálgatott, majd kifizette egy MÁV-kaller által megsanyargatott külföldi lány büntetését, és csak felaakkora összegért fogadott el eurót tőle. Boby azon füstölög, hogy

1.) a MÁV miért nem fogadja el a külföldi diákigazolványokat, ha egyszer külföldön szinte mindenhol elfogadják a magyart a vasúttársaságok

2.) a jegypénztáros egyáltalán miért ad ki kedvezményes jegyet küldöldi igazolványra, ha egyszer az nem jogosít fel kedvezményre

Apróság, és az ügy lényegét nem érinti, de ha egyszer itt tanuló külföldiről van szó, miért nem volt magyar diákigazolványa? Megannyi kérdés alant. Ja, és a sztoriban az a szép, hogy a magyar utasok a helyszínen a nem magyar utastárs pártjára álltak.

A vasúti büntetéses posztról eszembe jutott egy történet, ami 12.25-én volt, s eléggé kiverte a biztosítékot nemcsak nálam, de az utastársakban is.

Amint a csatolt scannelt jegyen is látszik, az ominózus napon Hajdúszoboszlón felszálltam az ICre. A helyfoglalást követően figyelmes lettem egy beszélgetésre, melyet a kalauz folytatott egy kisebb társasággal a mögöttem lévő sorban.

A történet a következő: Adott egy nálunk tanuló külföldi diáklány, aki a MÁV pénztárában felmutatva érvényes nemzetközi diákigazolványát jegyet vásárol, s neki azt a pénztáros diákkedvezménnyel kiadja.

A vonatra felszállva a kalauz rögtön kiszúrja a lány idegen nyelvű olvasmányát, s szabályosan rászáll. "Természetesen" idegen nyelven nem beszél egy mukkot sem. Tolmácsolni egy hölgy segített be, aki egyrészt már járt úgy régebben, hogy rossz jegyet kapott, s emiatt megbüntették, másrészt látta az említett jegyvásárlást a lány részéről, s szerencsére a lány mögötti széken ült. (Én az előtte lévő sorban)

Rá akarta verni a következő bírságokat:
- Menetjegy nélküli utazás (Ami ugye necces, mert volt érvényes jegy)
- Büntetés
- Új jegy, immár érvényesen

Mindezek közben folyamatosan hangoztatta, hogy ő sajnos nem tud mit tenni, mert jön az ellenőrzés, s őt fogják elővenni, mert neki minden jegyet kezelni kell (Figyelem, ennek még lesz jelentősége később!), különben őt is megbüntetik stb, meg ő milyen rendes mert a lehető legalacsonyabb összeget kéri stb.

A legkevésbé sem érdekelte, hogy magyarul sajnos az utas nem beszélt, valamint csak euró volt nála, forint nem. (Ez mondjuk az utas baja is, elvégre magyarhonban vagyunk, az más kérdés, hogy a sarki kocsmában kezdve a Tesco-ig mindenhol elfogadják az eurót, a vonaton persze nem). Szegény lány kínjában már sírva fakadt, az utasoknál pedig az ő hangulatával ellentétesen emelkedni kezdett a vérnyomás.

Felhívtam a MÁV információs vonalát, ahol a jelentkező hölgynek vázolva a történteket feltettem a kérdést, hogy miért van a fenti helyzet, mely szerint egy érvényes igazolványt nem fogadnak el. Az illető hölgy türelmet kért, megkérdezi. Majd kisvártatva néhány kattanás kíséretében a vonal megszakadt. Na ugye engem, mint edzett Homár olvasót nem ráznak le, már tárcsáztam is újra, immár idegből:D Egy úr vette fel, akivel köszönés után közöltem, hogy jó lenne ha nem nyomná rám a telefont, s szintén a fentebb említett dolgok után ő is türelmet kért míg utána néz a dolgoknak. Nemsokára jelentkezett is. Azzal kezdte, hogy a vonal az előbb nem a kolléganője miatt szakadt meg (persze...hiszi a piszi), s hogy náluk tényleg ez a szabály. Ha nem tetszik nekem, vagy meg szeretném tudni miért van ez írjak a MÁV-nak levelet vagy mailt.

Nem rabolom az időt a további részletekkel, a megoldás az lett, hogy kifizettem a lány helyett a büntetést (5860 Ft volt azt hiszem) forintban, s nagynehezen hagytam magam rádumálni hogy cserébe megkapjak 10 eurót a lánytól. A furcsa az, hogy mindezek után még én éreztem magam rosszul. Mégpedig azért, mert régebben én is jártam többször külföldön, s minden esetben elfogadták az érvényes nemzetközi diákomat.

Lehet itt mindenféle támogatásokra hivatkozni, de az első esetben az én adómból is öntik számolatlanul a lóvét a hárombetűs állami pénztemetőkbe (MÁV, BKV stb), s furcsállom, hogy nem jut pár forint arra a kevés külföldi diákra. Különösen furcsa mindez annak fényében, hogy a lány hazájában az ő szüleinek adójából nem sajnálták az én jegyemre a kiegészítést. (És akkor arról nem beszélnék, hogy néhány helyen külföldön a busz padlójáról lehetne enni, míg itthon sok esetben a graffiti tartja össze a vasúti kocsit.)

És most visszatérve a már említett momemtumhoz: Amint az a scannelt jegyeken is látszik, az már nem volt fontos hogy pl. az én jegyem kezelve legyen, s az utastársak elmondása alapján a kocsiban még min. egy tucat hasonló kezeletlen jegy volt. Érdekes...hol van az emlegetett ellenőrtől való rettegés?

A kalauz nem jött többet vissza a kocsinkba az út folyamán.

A (költői) kérdéseim a következők lennének:
- Miképpen lehetséges az, hogy egy, az Állam által elfogadott nemzetközi egyezményt az Állam által "működtetett" társaság ignorálhat?
- Ki a felelős ezért?
- Miképpen lehetséges, hogy a külföldi utazóközönség által is előszeretettel használt IC vonatokon olyan kalauz dolgozik, aki egy mondatot sem beszél idegen nyelven (Tisztelet a kivételnek, de sajnos sem én, sem az utastársak nem találkoztak még ilyennel.)?
- Ki a felelős ezért?
- Miért van az, hogy kiadnak egy jegyet, mikor a pénztáros pontosan tudja, hogy nem lesz érvényes?
- Ki a felelős ezért?

Ha már itt tartunk megemlítenék egy tavalyi esetet Amsterdamban: Az utolsó járattal mentünk a szállásunkra egy külső városrészbe (Zaandam) a vasúti pályaudvartól, s megzavart minket az éjszaka, azt hittük megismerjük a környéket ahol le kell szállni...nem így lett. Miután leszállt az utolsó utas is, s csak ketten maradtunk magyarok odamentünk a sofőrhöz, mert gyanús lett a dolog:D. Elmondtuk hova szeretnénk menni. (Tökéletesen beszélt angolul.) Kiderült pár megállóval előbb kellett volna leszállni, s már elég sokat jöttünk azóta, s ráadásul a garázsba megy, tekintve hogy ez az utolsó járat. Megkérdeztük hogyan tudnánk visszajutni, vagy hívna-e nekünk egy taxit. Kért egy kis türelmet kitalálja azt mondta. Visszaültünk a fülke mögé. 1 perc sem telt el halljuk, hogy csipog a rádiója, s számon kérik rajta miért tért le az útvonalról. (Utólag derült ki mit mondtak neki, említette hogy a központból keresték, s hogy miért. Elmondta, azt mondták neki jól tette és nincs belőle gondja, nem is lesz.) Gondolom már többen kitalálják: Visszafordult a pályára és elvitt minket. Mikor ismerős részre értünk mondtuk neki innen már odatalálunk, s próbáltunk neki pár euró "bánatpénzt" adni a túlóráért. Fel volt háborodva, hogy nem azért csinálta, s majdnem behajtott a hotelbe velünk, olyan közel vitt amennyire csak tudott, s további kellemes időtöltést kívánva fordult vissza a garázsba. Végig éreztük a kedvességet, s meg kell mondjam rosszul éreztük magunkat hogy magyarok vagyunk. (Amiatt, hogy esetleg fordított helyzetben nálunk mi lenne a "jutalma").

És végül az utolsó kérdésem:
Eljutunk-e mi valaha ilyen szintre, ahol az utasért lesz a közlekedés?

Természetesen nem vagyok naív, nem várok választ az illetékesektől...(Vagy igencsak az lenne a válasz, hogy: nem, nem, SOHA. Esetleg a kampányidőszakban ez: Persze a következő ciklusban ha mi nyerünk:D)

Üdvözlettel:
Tamás

Ui: Persze tudom: nem vagyok sikeres mert vonatozok, de megjegyzem ha csak fel kell szaladni pestre vidékről egy személynek rövid időre akkor több okból is jobb nem kocsival jönni:
- Lehet olvasni/dolgozni/tanulni/telefonálni/stb.
- Olcsóbb 1 személynek, mint kocsival menni, s pályadíjat meg hasonlókat is fizetni mellé.

Két személynél már nem kérdés: be kell ülni az autóba.

Ui2: Bocsánat a kisregényért!